„Egymást segítve tudunk csak elmozdulni a holtpontról” Beszélgetés Agócs Attila megválasztott füleki polgármesterrel

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Füleken a helyhatósági választásokon szoros eredménnyel a függetlenként induló Agócs Attila nyerte el a polgármesteri széket. A sokoldalú tevékenységéről, terveiről, a valódi összefogás lényegéről kérdezte beiktatása előtt Puntigán József, a felvidek.ma munkatársa. Agócs elárulta azt is, hogy Kerekes László személyében MKP-s alpolgármestere lehet Füleknek.

Agócs Attila a város, a régió ismert személyisége, aki néprajzi, múzeumi vonalon és főleg az etnikai csoportok együttélésének kutatásában ért el jelentős szakmai sikereket. A Füleki Vármúzeum igazgatója, a dél-szlovákiai Végvárklaszter alapítója és elnöke. Éveken keresztül a Szlovák Kormányhivatal által nyújtott kisebbségi támogatások bizottságának tagja – hogy csak néhányat soroljak a tevékenységi köreiből.
– Látva és ismerve a sokoldalú tevékenységed, a szakmai sikereid, mi az, ami arra motivált, hogy Füleken kísérletet tegyél a polgármesteri szék elnyerésére?
– Édesapám a rendszerváltást követően kilenc évig volt a város alpolgármestere, majd két választási időszakon keresztül polgármestere, így hosszú évekig egészen közelről figyelhettem az önkormányzati „boszorkánykonyha“ működését. Láttam, hogy a város ügyein a jó ügyek melletti kiállással, őszinte igyekezettel és megfelelő dinamizmussal mozdítani lehet. A másik oldalon viszont már egyetemi éveim alatt megfordultam a néprajzkutatás legkomolyabb szlovákiai és magyarországi műhelyeiben, és a kutatás nagyon vonzott. Az egyetem elvégzését követően hazatértünk feleségemmel Fülekre, de évekig húzott vissza a nagyváros, a tudományos közeg. Majd a nővérem meggyőzött, hogy itthon nagyobb szükség van rám. És a következő évek igazolták is, hogy szükség volt rám a várban, a múzeumban és a könyvtárban. A vezetésem alatt hatalmas reformokon átesett intézménycsoport egyes részlegein sikerült több stratégiai fejlesztést is véghezvinnem. Viszont 2011 elején azzal kellett szembesülnöm, hogy az új vezetés nem tartja fontosnak, a vár és a váralja (benne a Vigadó udvar) további fejlesztését. Majd azt is láttam, hogy a városvezetés és a képviselő-testület szembenállása mennyire lassítja a fejlődést, tompítja a korábbi dinamizmust.
Az évek során pedig egyre többször merült fel a kérdés, hogy feladnám-e a szakmai munkát, hogy nem csak a helyi magyarságot, de a füleki magyarokat, szlovákokat és romákat integráló személyiségként vezessem a várost. Közben szakmai vonalon egymást érték a sikerek. A választ ezért nem könnyen tudtam megfogalmazni. Már összegyűjtöttük a független induláshoz szükséges aláírásokat, amikor még mindig mérlegeltem. Majd belefogtam, és sikerült.

– A helyhatósági választásokat elemezve a nagy többség egyetértett abban, hogy jó, hogy Füleknek újra magyar polgármestere lett.  A választási kampány során is érezhető volt a helyi magyarság politikai megosztottsága. Mennyire látod és érzed a lehetőségét annak, hogy ezen a megosztottságon túllépve megnyerd az „ellenfeleid” bizalmát?
– A politikai megosztottság természetes, de káros is egyben. Természetes, mert a két oldal jelentős kérdésekben nagyon eltérő véleményen van, viszont káros, mert a helyi politikai élet véleményformálói nem tudnak elmozdulni az évek alatt kiépített lövészárkaikból.
Elsősorban nem az ellenfeleim bizalmának elnyerése a célom, hanem a szavazatok többségét maga mögött tudó választási programom minél több pontjának megvalósítása. Ehhez természetesen szükség van valamiféle összefogásra. El kell mondanom, hogy a kampányzáró rendezvényünkön mintegy 300 ember előtt megfogadtam, hogy ha megválasztanak polgármesternek, akkor lemondva jogomról, elfogadom a képviselők döntését, és azt nevezem ki közülük alpolgármesternek, akit megszavaznak. Ebben eleve kódolva volt az együttműködés indítványozása. Az más kérdés, hogy a független jelöltként engem támogató Most-Híd párt a helyi „parlament” tizenöt székéből nyolcat megszerzett, tehát képviselői többségbe kerültek. Ennek ellenére hosszas egyeztetéseket követően arra jutottunk, hogy a stabil haladás érdekében meg kell osztani a hatalmat, és az MKP színeiben képviselői széket szerzett Kerekes Lászlót, a helyi gimnázium tanárát fogjuk javasolni helyettesemnek. Előzetesen úgy néz ki, hogy a javaslatot a december 15-ei alakuló ülésen széles konszenzusban fogja megszavazni a testület. Ezzel példamutatóan saját magunk gátoljuk meg a túl nagy hatalomkoncentrációt és beállhat egyfajta politikai homeosztázis a városban.
Azt hiszem személyében a másik oldalról egy olyan helyi politikust veszek magam mellé, aki hozzám hasonlóan mentes a korábbi csetepaték terheitől, tehát felé tudunk majd emelkedni a sérelmi politizálásnak, a város ügyeinek rendbetételére és a fejlesztésekre tudunk majd összpontosítani. Így a haladás hozhatja majd magával a valódi összefogást és nem fordítva.

– Közismert tény, hogy a legutóbbi helyhatósági választások eredményeként Füleken az elmúlt négy év alatt jelentősen visszaesett a város fejlesztése.  A  képviselő-testület mostani összetételének az ismeretében melyek lesznek azok a fejlesztési irányvonalak, tervezetek, melyeket előtérbe kívánsz helyezni?
– Ahogy említettem, a mellettem álló Most-Híd képviselői frakció önmagában is többségben van, de nagyon szeretném, ha a város ügyei nem lennének a következő években kiszolgáltatva a pártok és a független képviselőkből álló csoport közötti civakodásnak. A folyó egyeztetések során például arra törekszünk, hogy a képviselő-testület mellett működő szakbizottságokba a helyi szlovákság és cigányság képviselői is bekerüljenek, attól függetlenül, hogy a testületben minimális képviseletük van. Meg vagyunk győződve róla, hogy nem egymás ellen fordulva, hanem egymást segítve tudunk csak elmozdulni a holtpontról.
A fejlesztési tervek közül csak néhányat említenék. A művészeti alapiskolát szeretnénk átköltöztetni az egykori adóhivatal épületébe, környékén félig fedett piacteret tervezünk kialakítani, folytatjuk a vár alatti zárható belváros kialakítását. Növelni akarjuk a parkolók számát, folytatni fogjuk az utak és járdák felújítását, valamint a sikeres pályázatok – szociális bérlakások és szeparált szemétgyűjtő udvar – megvalósítását. Több tervünk kisebb reformok és új szolgáltatások bevezetéséről szól…

– Némileg ismerve a város történetét úgy tűnik, hogy a vár és Fülek szoros szimbiózisban él egymással. A vár sikerei a város sikerét is magával hozták, a vár eleste a város elestét és fejlődési visszaesését is jelentette. Az általad irányított Füleki Vármúzeum és Városi Múzeum tevékenysége és elismertsége az elmúlt évek alatt túlnőtt a város, a régió és az ország határain is.  A szakmai elismerések mellett ezt talán leginkább az jelzi, hogy a többszörösére nőtt az ideérkező turisták és érdeklődők száma.  Nem lesz hiányérzeted, amikor a Vármúzeum irányítói székéből átülsz a polgármesteri székbe?
– A vár egy nagyon jó „termék”, amit látszólag könnyű volt „piacra vinni”. Azt csak kevesen tudják, mennyi szakmai aprómunka és ügyes kommunikációs manőver volt a sikerek hátterében. Nagyon remélem, hogy az intézmény élén szerzett vezetői, menedzseri, pályázati, médiakommunikációs és egyéb tapasztalataimat sikerül átplántálnom a város vezetésébe is. Merem mondani, hogy munkamorál, munkabírás és általános szemléleti kérdés is az egész.
A helyzet jelenleg úgy néz ki, hogy a Vármúzeumban a községi önkormányzatokról szóló törvény értelmében a fennálló összeférhetetlenség miatt az igazgatói posztomat fel kell mondanom. A néprajzkutatói munkát nem szeretném feladni, remélem lesz annyi időm, hogy legalább az eddigi terepkutatásaim anyagait apránként megjelentessem. A Vármúzeum munkáját a várra vonatkozó komolyabb beruházási projektek előkészítésével, az intézmény gyűjteménygyarapítási bizottságában folytatandó szakmai munkával, valamint évi egy kiállítás kurátorságának ingyenes elvállalásával továbbra is segíteni fogom. A pályázati úton kiválasztásra kerülő új igazgató pedig közvetlen beosztottam lesz.

– S végül, picit a jövőbe tekintve. Mi az az eredmény, aminek tükrében négy év múlva azt mondhatnád: elégedett vagyok!  
– Nyilvánosságra hozott választási programom középtávú program. Ha az első négy évben ennek 60-70%-át meg tudnánk valósítani, arra nagyon büszke lennék. Általánosságban annak a híve vagyok, hogy a „nemzeti össztermék“ mellett a „nemzeti összboldogság” növekedése is nagyon fontos. Azt szeretném tehát elérni, hogy a fejlesztések ne csak a város vagyonhalmozását szolgálják, hanem a helyiek mindennapjai jó irányba változzanak, a politikai és nemzetiségi civakodás helyét pedig vegye át az egymás iránti tisztelet és a közös célok megvalósítása érdekében kifejtett igyekezet.

 Puntigán József (www.felvidek.ma)




Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás