Létezik-e barátság férfi és nő között?

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Létezik-e az a bizonyos barátság? Fiú – lány barátság újratöltve címmel a fenti témában adott elő Harangozó Ferenc coach, életvezetési tanácsadó a Gombaszögi Nyári Táborban. Előadásában többek közt a férfi és nő közti szoros kapcsolatokat, a nemi szerepek változását és a „friendzone” problémát boncolgatta, amelybe aktívan bekapcsolódott a közönség is. Ezt követően az Érthető Élet sátor vezetőjével egy villáminterjút készítettünk a témában.

Létezik-e az ellenkező neműek közt az a bizonyos barátság?

Igen. Szerintem létezik, de már csak egy szépen lezajlott és lezárt párkapcsolat után, amelyből a felek úgy lépnek ki, hogy egymás szemébe tudnak nézni, és tisztességesen tudnak egymással beszélni. Amikor már letisztult, úgy a nőben, mint a férfiban, hogy mit is akarnak egymástól. Tehát ha úgy döntenek, hogy miden nehézség ellenére fogják még egymást segíteni azon az úton, amelyen esetleg még szükségük lehet egymásra.

Véleménye szerint miért szaladgál manapság a világban annyi egyedülálló férfi és nő?

Amit a volt szocialista országokban tapasztaltam, hogy nagyon megsínylettük azokat a mintákat, divatházasságokat, amelyeket láttunk, tapasztaltunk. Tudat alatt félünk a ki nem mondott, és meg nem élt érzésektől. Nem akarunk úgy élni kapcsolatokban, ahogy szüleink, és inkább sokan nem élnek sehogy kapcsolatban. A szülők túl fiatalon, és nem kevés esetben, felelőtlenül kötöttek házasságot. Sokszor nem voltak tudatában annak, kit és mit választanak. Ráadásul nem kaptak megfelelő felkészítést, „kiképzést” ahhoz, hogy ők párként, jól tudjanak szövetségben élni. Szomorúbb esetben pedig biztatást, hogy legyen bátorságuk külön válni, és oly módon lezárni a házasságot, hogy a gyerekek ne, vagy kevésbé sérüljenek meg benne. A sérült minták begyógyítását, pedig nagyban nehezíti az a fajta szabadság, ami szinte a másik végletbe csapott át. Amikor minden kis probléma után tovább állhatunk.

Tehát akkor van egy sérült generációnk. Hogy lehetne nekik segíteni?

Mindenkinek csak akkor lehet segíteni, ha kéri. Ha akarja, hogy segítsenek neki. Az, aki nem keresi a segítséget, annak nagyon nehéz segíteni, illetve nem tudom hogyan lehetne segíteni, ha nem elszánt és nem saját maga akar változtatni a helyzetén. Sokan, a mai napig félnek segítségért folyamodni. Talán szégyellik, vagy nem hisznek abban, hogy szakemberek segítségével, sokkal gyorsabban lehet haladni a kívánt cél felé.  Pedig tapasztalatból mondom, hogy megéri.

Elmondható, hogy az egyedülállók ezért nem tudnak párjukra találni?

Egyrészt nagyon nehéz az az átállás a személyes és virtuális ismerkedés között. A középkorú felnőttek még a személyes ismerkedéssel kezdtek, de már részesültek a virtuálisban is. Ezt is nagyon nehéz adott egyénnek átdolgozni magába. A személyes ismerkedésre egyre kevesebb a lehetőség, viszont a társ virtuális, szociális hálókon keresztül való megismerése pedig még nem annyira közelálló hozzájuk, hogy megbízzanak ebben a formában teljesen. Napjainkban nincsenek már olyan lehetőségek, mint a diszkók voltak, ahová már csak a tizenévesek járnak, kivéve azokat a helyeket, ahol 20- 22 év az alsó korhatár, vagy egykor a mulatságok, illetve azok a fizikai terek, ahol fizikailag kötelezően részt kellett venni, mint a bálok. Szerintem nagyon magányos a mai 30 – 40 közötti társadalom. Ezért is tartom nagyon fontosnak az önismeret, és a célirányos szórakozás választását, hiszen erre viszont bőven van lehetőség. A kérdés, hogy élünk-e vele, vagy maradunk a társ virtuális, szociális hálókon keresztül való ismerkedésnél, ami egyre népszerűbb, de még mindig nem az abszolút kategóriába tartozik.

Azzal, hogy gyökereinket elveszítjük, hanyagoljuk népszokásainkat, egyre nehezebbé és zavarodottabbá vált a párkeresés?

Abszolút. Teljesen így van. Az értékrend sokat változott. Gyakran halljuk, hogy a párkapcsolat és a család az első, de valójában inkább a kényelmet választjuk helyette. Nem járunk el ismerkedni, nem dolgozunk meg érte elég keményen. Nem nézünk szembe a kényelmetlenségekkel, és nem teszünk erőfeszítéseket, hogy valójában ténylegesen működőképessé tegyük magunkat, vagy akár a párkapcsolatunkat. Talán elsősorban az ember önmagába vetett hitét kell helyre tenni, hogy van, aki így is el tudja fogadni, és önnönmagáért szereti.  

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás