Múlt, jelen, jövendő. Beszélgetés Tornalja polgármesterével, Szögedi Annával

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

– Polgármester asszony, bevezetőként mondana néhány mondatot Tornalja történelméről?

– Tornalja a Sajó völgyében fekszik, a Túroc-patak torkolatának közelében. Keleti határa egyben államhatár Magyarország és Szlovákia között. Ősi település, ahol már a bronzkorban is éltek emberek; 1926-ban területén a pilinyi és a kijétei kultúra népének temetőjét tárták fel. Az egykori angolpark (Zoltán kert) egyik részén pedig rézkori településnyomok találhatók – még feltáratlanul.

Tornalja a történelmi Magyarországon Gömör-Kishont vármegye egyik járási székhelye volt, csakúgy, mint pl. Rimaszombat és Rozsnyó. A Tornaljai járás területe a trianoni békeszerződésig átnyúlt a jelenlegi Magyarország területére; magába foglalta Putnok város környékét és Aggteleket is.

A középkorban először 1245-ben említenek itt egy „Köwy” nevű települést, amely a tornaljai határban feküdt. A mai települést 1291-ben „Tornallya al. Nom. Kevy” néven említik először. Ekkor kapott engedélyt Boluk, a Tornallyayak őse, hogy megerősítse a természetes sziklát, azaz a föld felszínéből kiemelkedő mészkő képződményt, amiről 1241-ből van leírás. Ez lehetett a település névadója.

Tornalja 1427-ben már jelentős település volt. Mint a környék többi települését, a 15. században ezt is husziták foglalták el, majd 1459-ben Mátyás seregei visszafoglalták.   Ura, Tornallyay János a mohácsi csatában esett el 1526-ban. 1556-ban török sereg dúlta fel. A 18. században forgalmas postaállomás lett. 1828-ban 96 házában 622 lakos élt. 1837-ben már 708 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1873-ban a vasút elérte a települést, ami nagy fellendülést hozott fejlődésében. Ekkor vált a környék politikai, gazdasági és kulturális központjává.

1910-ben 2033 lakosából 1995 magyar volt. Az 1930-as években itt működött a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet, mely a „Magyar Írás” című irodalmi folyóiratot adta ki. 1938 és 1944 között Tornalja újra Magyarország része volt. 1944-ben a város több mint 650 zsidó polgárát hurcolták koncentrációs táborba és gyilkolták meg.

– Az utolsó eseménytől eltekintve a település múltja valóban szép és gazdag. És milyen a jelene?

– Városunk 1853-tól 1960-ig a Tornaljai járás központja volt, amit megszűnésekor a Rimaszombati járáshoz csatoltak. 1996-ban, a területi-közigazgatási átszervezéskor a Nagyrőcei járáshoz került. Jelenlegi a város közigazgatásilag és földrajzilag előnytelen helyzetben van, hiszen a közvetlenül szomszédos községek más járásokhoz, sőt más megyéhez tartoznak. Tornalja iskoláiba, üzemeibe, orvosi rendelőibe két megye három járásából járnak diákok, dolgozók, páciensek.

Talán ez is az egyik oka, hogy az utóbbi húsz évben a lakosok száma folyamatosan csökken; míg a 2001-es népszámlálás adatai szerint a városnak 8169 lakosa volt, 2011-ben már csak 7509, a legfrissebb adat pedig lakossági nyilvántartásban 7256.

Tornalján az 1990-es évekig a ruhagyár volt a legnagyobb ipari üzem (a trencséni Odevné závody állami vállalat leányvállalataként 1000-nél is több alkalmazottal – túlnyomó többségükben nők). Mintegy háromszáz alkalmazottja volt a Piesoki Gépgyár tornaljai vállalatának, néhány tucat ember pedig az Ipolymenti Téglagyárak tornaljai telephelyén dolgozott. Tornalja volt a központja egy nagy mezőgazdasági Állami Gazdaságnak, ami ugyancsak több száz helyi és környékbeli lakosnak adott munkát.

A ruhagyár és az ÁG időközben megszűnt, úgyhogy a szolgáltatásokon és a kiskereskedelmen kívül Tornalján jelenleg négy kisebb ipari vállalat jelent munkalehetőséget:

A Selyz Nábytok Kft – a Himolla Group német tulajdonú konszern zselízi székhelyű leányvállalatának üzemrészlege. Bőr bútorhuzatokat varrnak. Jelenleg 180 embert foglalkoztatnak a volt ruhagyár területén uniós támogatással megépült és 2011-ben átadott barnamezős ipari parkban.

Van továbbá a városban három gépipari vállalat: az Aries 2 Kft., az LVD S2 és LVD S3 – RT, valamint az Unicorn ESK Kft, amelyek összesen mintegy 500 embernek adnak munkát.

A város iskoláiban és tanintézményeiben (ezek részben városi, részben megyei fenntartású intézmények) mintegy 250 alkalmazott dolgozik; a városi hivatalban és a költségjárulékos szervezeteiben összesen 50 alkalmazott van).

Tornalján a város fenntartásában egy-egy szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskola, három óvoda, művészeti alapiskola és szabadidőközpont működik. Van itt továbbá a megye által működtetett közös igazgatású gimnázium, egy szakközépiskola és egy bentlakásos speciális iskola. Ugyancsak megyei fenntartású a reedukációs intézet is. Sajnos, az egykor országos hírű mezőgazdasági műszaki középiskolát (amit a mai napig pétéesként emlegetünk) 1986-ban a rimaszombati kereskedelmi akadémiához csatolták, majd összevonták és Rimaszombatba költöztették.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a 7509 lakosból 2289 volt produktív korban. A nyilvántartott munkanélküliek száma 1371, vagyis a lakosság 18,25%-a. Ám a valóságban a munkanélküliek aránya becsléseim szerint 30 % körül mozog.

– Milyen változások következtek be a város fejlődésében 1989 után?

– A munkahelyek, iskolák és a foglalkoztatottság terén bekövetkezett változásokról fentebb már részben beszéltem.

Az egészségügyi ellátás terén főleg az utóbbi 5-6 évben voltak kisebb-nagyobb gondok, mivel a magánkézben lévő poliklinikán megszűntek egyes szakorvosi rendelők, sőt pár hónapig még a röntgen sem üzemelt. Ám a helyi orvosokkal és a megyével együttműködve sikerült biztosítani, hogy az alap- és néhány szakorvosi ellátás Tornalján is biztosított legyen a város és a régió polgárai számára. Azt nem mondanám, hogy rózsás a helyzet, de reméljük, hogy az új szakminiszter jó irányba fordítja az egészségügy jelenleg igencsak döcögős szekerét, s ezt majd az alapellátásban, Tornalján is érezni fogjuk.

Jelentős és fontos eseménynek tartom, hogy a bársonyos forradalom után 1990-ben, az akkori Csehszlovákiában első településként a város polgárai közös elhatározással, egységesen fellépve kezdeményezték a város történelmi nevének a visszaállítását (1950-től Šafárikovónak hívták). A települést az első írásos emlék alapján 1245-től hívták Tornaljának – az elnevezés valószínűleg a torony alját jelenti. 1990. október 1-jén kelt az a belügyminisztériumi végzés, amivel Šafárikovo visszakapta történelmi nevét. Azóta viseljük büszkén újra a Tornalja nevet, s ennek emlékére rendezzük 1995 óta évente október elején a Tornaljai Városnapokat.

Picit részletesebben a 2010 óta történtekről szólnék; azóta vagyok polgármester. Főleg a kezdetek voltak nagyon nehezek, hiszen 2010 decemberében a város három éven belül harmadszor gazdálkodott szigorított költségvetési rendben, szó szerint napok választottak el bennünket a kényszerfelügyelettől és csődeljárástól. Ki nem fizetett beszállítói számlák tömkelege, a banki kölcsönök a törvényben megszabott felső határon, tehát a város fizetésképtelen volt. Egyetlen példa: csak a szemétszállításért 170 000 euróval tartoztunk a szolgáltatónak. És ott volt befejezetlenül az uniós támogatással épülő barnamezős ipari park, a város kasszája meg kongott az ürességtől… 2011 márciusára mindezek ellenére sikerült kikerülnünk a szigorított költségvetési rezsimből, júniusban átadtuk az ipari parkot, közben a megkötött részletfizetési szerződések alapján folyamatosan törlesztettük a legégetőbb tartozásainkat.  Májusban bezártak néhány orvosi rendelőt, meg kellett nyitni a strandfürdőt, a számlák meg csak egyre jöttek… Szóval nem volt könnyű kezdet.

Az első évben tehát csak „bekkeltünk”, fejlesztésekre, beruházásokra nem igen gondolhattunk. A második évtől kezdődően azonban meghatározva a fontossági sorrendet, vagy ahogy mondani szokás a prioritásokat, apró lépésekkel a haladás útjára léptünk. A teljesség igénye nélkül: kívül-belül megújult mindkét alapiskolánk, revitalizáltuk a főteret és néhány ide vezető utcát, átadtunk két új gyermekjátszóteret, a szlovák alapiskola mellett egy műfüves sportpályát, kisebb, halaszthatatlan javításokat végeztünk az óvodáinkban, a zeneiskolában, a strandon, felújítottuk a főtéri szökőkutat, a köztemető ravatalozóját, a magyar alapiskola konyháját, Bejében és Szárnyában megkezdtük a ravatalozók építését és sorolhatnám még…

Megpróbáltunk lépni az autóbuszmegálló ügyében is, ám a beruházó csak a főtéren volt hajlandó építkezni, ezt meg sok polgár kifogásolta, tehát figyelembe véve a közakaratot elálltunk a tervtől.

2014 óta, vagyis a második választási időszakom alatt folytatjuk a városfejlesztést, a legfontosabb beruházásunk a csatornahálózat és a szennyvíztisztító megépítése. Idén megújult a városi közvilágítás, befejezés előtt áll a magyar alapiskola műfüves pályája…

– Második választási ciklusáról beszél. Én viszont tudom, hogy az ön politikai pályafutása ennél jóval régebbi és igen gazdag. Összefoglalná röviden?

– Valóban nem vagyok újonc. 1994-ben lettem az akkor még 30 tagú tornaljai városi képviselő-testület tagja, aztán helyi fenntartású tanintézmény igazgatójaként már nem indulhattam. 2001-től 2013-ig voltam besztercebányai megyei képviselő, 2006 és 2010 között pedig parlamenti képviselő a Magyar Koalíció Pártja képviseletében. Közben dolgoztam a Nagyrőcei Járási Hivatal, illetve a Besztercebányai Kerületi Tanügyi Hivatal elöljárójaként.

– Mi kell ahhoz, hogy egy polgármestert megválasszanak, sőt újraválasszanak?

– Jó program, amivel a polgárok azonosulni tudnak. És jó csapat, amelyikkel a programot meg lehet valósítani. Ha a polgármester és a testület között az alapvető teendőkben és a stratégiában egyetértés van – vagyis az energia nem a sokszor fölösleges és parttalan vitákban merül ki, hanem a konkrét cselekedetekben –, lehet haladni, építkezni, eredményeket elérni.

Jóleső érzés volt, amikor 2010-ben először bizalmat kaptam. Annak viszont még jobban örültem, hogy 2014-ben nemcsak engem választottak újra, hanem az előző testület kilenc tagját is. Mindenkit, aki újra jelöltette magát (az előző testületből négyen úgy döntöttek, nem indulnak újra a választásokon). Ez az én olvasatomban azt jelentette, hogy a polgárok értékelték és elismerték az előző időszak eredményeit, az önkormányzat és a hivatal munkáját. Merthogy a hivatalban is jól felkészült szakemberek dolgoztak-dolgoznak ma is.

– Végezetül kérem, mondjon valamit a város előtt álló legfontosabb feladatokról.

– 2013. április 4-én emelkedett jogerőre a Sajó- Rima ETT megalakulásáról szóló Fővárosi Törvényszéki határozat. A társulást magyar részről Putnok és Ózd, szlovák részről pedig Rimaszombat és Tornalja hozták létre. Elsődleges feladata, hogy az Európai Unió által nyújtott társfinanszírozásban, területi együttműködésben létrejövő programokat, projekteket megvalósítson. A területi társulás általános célja, hogy a határ menti együttműködési keretben az Európai Unió által érintett két tagállam pénzügyi forrásainak bevonásával megerősítse a gazdasági és társadalmi kohéziót a társulás tagjai között.

Idén április 4-én elkészült a Sajó-Rima ETT Kohézióvizsgálata és Integrált Fejlesztési Stratégiája A közös stratégiai keret egy olyan integrált fejlesztési megközelítést kíván elérni, amely a más uniós eszközökkel és szakpolitikákkal összehangolt ESB-alapokat veszi igénybe, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia szakpolitikai célkitűzéseivel és kiemelt céljaival, valamint adott esetben a kiemelt kezdeményezésekkel összhangban, miközben figyelembe veszi a főbb területi kihívásokat és a sajátos nemzeti, regionális és helyi összefüggéseket.

Remélhetőleg még ebben a választási időszakban konkrét eredményekről is be tudunk majd számolni.

A képviselő-testület tavaly fogadta el a 2016-tól érvénybe lépett hosszú távú városfejlesztési tervet, amit egy kassai vállalattal közösen dolgoztunk ki, belevonva a testület szakbizottságait és a hivatal munkatársait is. A stratégia tehát adott.

Ugyancsak tavaly hagyta jóvá a testület annak a három cégnek a vállalkozói tervezetét, amelyek Tornaljára hoznak beruházásokat, és teremtenek összesen 150-200 új munkahelyet. Magunk között a három vállalkozást teagyárnak, parkettagyárnak és fafeldolgozónak emlegetjük. Az ősz folyamán, de legkésőbb év végéig beindulhat a termelés.

Köztudott, hogy a rimaszombati, rozsnyói és nagyrőcei járások az ország – hogy szépen mondjam – legkevésbé fejlett régiói közé tartoznak. Ha kevésbé szépen akarom mondani, akkor a legelmaradottabb, legszegényebb, munkanélküliséggel leginkább sújtott járásokról beszélünk. Tavaly Tornalja adott otthont az 3R konferenciának (utalva az elnevezéssel a három leszakadó járásra), amely arra kereste a válaszokat, hogyan lehetne a holtpontról elmozdulni.

Mi tehát elejébe mentünk az SZK NT 336/2015 Tt. sz. törvényének, amely a kevésbé fejlett régiók – köztük természetesen a Nagyrőcei járás – felzárkóztatásáról rendelkezik. Most van készülőben (a hosszú távú városfejlesztési tervvel összhangban) a járási akcióterv, mely előirányozza a fő feladatokat a munkanélküliség csökkentése, új munkahelyek teremtése és a régió általános felzárkóztatása terén. Nagyon remélem, hogy a kormány nem csak a stratégiát határozza meg, hanem az intézkedésekhez szükséges anyagi fedezetre is gondol…

– Polgármester asszony, köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok terveik megvalósításához.

Beszélgetett: Mede Géza




Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás