Ha nem emlékszünk rá, meg sem történt

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Máté Piroska visszaemlékezése alapján születtek meg az alábbi sorok, aki megélte a kitelepítést. Egyetlen egy tárgyi bizonyíték maradt meg a történtekből, a bizonyítványa.

„Ezek az emlékek már elszürkültek. Apám se akart beszélni a történtekről. Mindent, ami volt, ami a kitelepítésünkhöz kötődött, megsemmisített. Azt mondta, hogy ez nincs. Felejtsük el, nem létezik. Ez az egyetlen egy bizonyítvány lett eltéve. Én nem sok mindenre emlékeztem, a szüleim pedig ki akarták törölni ezt az életükből. A kitelepítést kegyetlen sorsként élték meg. Mindig ott volt a kérdés, hogy miért éppen én, mi? Főként anyu kérdezgette sokszor, hogy miért éppen nekünk kellett menni a két kisgyerekkel“ – emlékszik vissza Máté Piroska.  

A Felvidékről kitelepítettek emléknapját minden év április 12-én tartják a magyar Országgyűlés 86/2012. (XII. 7.) OGY határozata alapján. Azért ezt a dátumot választották, mert 1947-ben ezen a napon kezdődött a szlovákiai magyar lakosság Felvidékről való kitelepítése. A szlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én írták alá Budapesten, és május 14-én fogadta el a Parlament. A kitelepítetteket szállító első vasúti szerelvény 1947. április 12-én indult el a Felvidékről, és 1949. június 5-ig több mint 76 ezer embert szállítottak át Magyarországra.

Az emléknap tisztelgés „a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarság” előtt, „akik az állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve kemény akarással otthont teremtettek maguknak”. Azoknak sem volt könnyű, akik Magyarországra kerültek, azonban Gömörből sok családot Csehországba hurcoltak ki, ahol földönfutókként kemény munkával „érdemelték ki“ csak a napi betevőt. Voltak szerencsésebbek, akik jószívű családokhoz kerültek.

Máté (Sebő) Piroska, nyugdíjas pelsőci tanár öt éves volt, amikor családjával együtt el kellett hagyniuk otthonukat. Vele beszélgettünk a megélt kitelepítésről.

„Nagyon hidegben mentünk. A fél falu elkísérte a kitelepített családokat az állomásra. Sokan sírtak. Siratták, hogy gyerekeket visznek el, hiszen ez a kegyetlenség felső foka. Vagonban utaztunk, amelyben szalma volt és egy kis kályha. Azt raktuk, hogy melegebb legyen. Szüleim vitték a dunnát, a párnát és a két gyereket. Öcsém akkor három éves volt. Annyit tudtunk, hogy hazaárulók vagyunk, ezért kell elmennünk. Azt mondták Csehországba visznek. Nem értettem semmit sem a történtekből, meg voltunk riadva, hogy ugyan mi történik velünk. Ha a szülők sírnak, az a gyereknek csak rémisztő lehet, hiszen az nem lehet jó dolog. ” – kezdi meg történetét Máté Piroska.

A páskaházi születésű Máté Piroska családját a másik két négyfős családdal együtt Csehország másik végébe vitték. A Sebő családot a Plzentől több kilométerre elterülő Nové Mitrovicére telepítették ki.  Elmondása szerint mindenki megijedve, félelmekkel teli érzésekkel hagyta el otthonát, utazott és érkezett meg a tetthelyre.

„A kitelepített emberek szerencsétlen munkáscsaládok voltak. Csak a ruháinkból tudtunk magunkkal vinni. Minden itt maradt. Nagynénémék költöztek be a házunkba. Azt mondták minden meg volt. A németek kiköltöztek a házunkból és minden megmaradt. Emlékszem olyen tömör, fából faragott, vastag bútoraink voltak” – emlékszik vissza gyerekkorára egykori matematika tanárnőm.

A Plzeni állomásról mind a három családot más irányba vitték…

„Haza vitt a gazda és mondta, hogy itt lakunk. Kellemesek voltak. Azt tudom mondani róluk, hogy nem volt egy durva nép. Érkezésünkkor hoztak tejet és kenyeret. Biztos azt gondolták, hogy éhesek vagyunk. Arra emlékszem, hogy egy nagy bögrével adtak. Nálunk ez nem volt, mert szegénység volt a háborúban. Pléhbögréből ittunk, ott pedig kerámiapohárban kaptuk. Ott jobb volt a helyzet, mint idehaza. Adtak étkészletet is, hogy legyen mivel enni, legyen miben főzni. A helységben hatalmas, rakott sparhelt volt. Az udvaron pedig rengeteg állat. Megérkezésünket követően, engem beadtak óvodába. Páskaházán nem is volt óvoda. Ott beszélni kellett, az ember nem bámulhatott. Egykettőre megtanultam csehül. Nemsokára beírattak iskolába, mert betöltöttem a hatodik életévemet, és egyből római katolikus lettem” – jelenti ki.

Elmondása szerint az iskola épülete nagyon szép volt, mint ahogy a templom is. Reggelente templomba kellett járniuk. Az ott töltött idő alatt első áldozó lett. „A tanító és a gazda sem ismerték el, hogy létezik református vallás. Azt mondták: „Olyan nincs is, ki hallott már ilyet?” Később visszatértem a református hitre” – meséli.

„Az első osztályt ott jártam. Tiszta egyeseim voltak. A tanév végén az öcsémmel és édesanyámmal jöttünk haza. Arra emlékszem, hogy akkor adtak pénzt. Megvettük a jegyet és harminc koronánk maradt, ahogy hazajöttünk. A hazajövetelünkbe bele kellett egyeznie annak a gazdának, akinél voltunk. Apámat nem engedték el, mert sok volt a munka. Ő csak ősszel jöhetett utánunk. Itthon többet nem esett szó a kitelepítésről. A másik család, amikor hazajött, meghalt a fiuk, mert tüdőgyulladást kapott. A harmadik család sem beszélt semmiről. Akkor már a Magyarországra kitelepítettek voltak a téma…” – emlékszik vissza.

Haza érkezésük után nagynénjeék kiköltöztek a házukból, de a faluban még ott voltak a háború nyomai. Édesapjuk, amikor hazaérkezett, a kapott kis pénzből vett egy tehenet, hogy legyen mit enni. Rengeteget dolgoztak szüleik, hogy újra meg tudják teremteni az élethez szükséges feltételeket. A házukat majdnem elvették tőlük, hogy szlovákokat telepítsenek bele. Több szlovák család érkezett Páskaházára, akik közül többen ott is maradtak, és idővel „magyarok lettek”.

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás