Pósa Lajos sikeres feltámasztása

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Nevét mindenki ismerte, szobra 1934 óta áll szülőfalujában, Nemesradnóton (pár évtizede már Radnóti Miklós szobra társaságában), költői megítélése viszont mindig is felemás volt. Már életében megosztotta az irodalmi közvéleményt, a hivatásos irodalomtörténészeket, nagyjaink közül is voltak, akik megbecsülték, mint Gárdonyi vagy Kosztolányi, s voltak, olyanok is, mint Ady, akik a nevét is jégre tették volna. Halálának 100. évfordulóján a gömöri leszármazottai gondoltak egy nagyot, s újfent nekiveselkedtek a feltámasztásának. S ami nem sikerült az elődöknek, most összejött. A Pósa Emlékév azóta is tart, s bár a koronavírus a születése 170. évfordulójára tervezett ünnepségeket is megakasztotta, immár leírhatjuk, Pósa Lajos ismét bekerült a köztudatba, újfent szavalják a gyerekek a verseit. S ez az, amire egy költő halála után vágyhat.

Radnótból indult, Rimaszombatban tanult, de elismert személyiséggé Szegeden, s az időközben világvárossá lett Pesten vált. Ha csak Dankó Pista legendás nótáinak a szövegét írta volna meg, már ott lenne a helye közművelődésünk aranybetűs díszfalán, de Pósa Lajos elsősorban a gyerekek szívét-lelkét szerette volna meghódítani. Az elsők között volt a magyar irodalomban, aki rájött, az irodalmat már a világra való eszméléskor, szinte az anyatejjel együtt kell a felnövekvő nemzedékeknek adagolni, s Pósa ehhez méretezte költeményeit is. Nem gügyög-gagyog, hanem felemelkedik az olvasói szintjére. „Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár//Közöttünk itt lant mindig ragyogva jár.//Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,//Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.//Szívednek mélyéből kicsalja a borút,//Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.//Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít://Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!” – akár költői ars poeticaként is olvashatjuk ezen sorait. Talán a kelleténél egy kicsivel több nemzeti mázzal leöntve, de ne feledjük az évszámot: egy olyan korszakban vagyunk, amikor a hihetetlenül gyorsan fejlődő Budapesten a magyar nyelv még mindig háttérbe szorul, s bizony égető szükség van a Blahákra, Jókaiakra, Dankókra és Pósákra. Ahogy Adyra és a Nyugatra is.

„Küldj be egy másik sebes mondókát. Szeretném, ha az is ilyen figurás lenne. Ha többet tudsz, többet is beküldhetsz, de olyat, ami még nem jelent meg az Én Ujságomban” – nem fogják elhinni, de ezt Pósa 1898-ban az akkor 13 éves szabadkai Kosztolányi Dezsőnek üzeni, ahogy üzen a mindössze 9 éves Reményik Sándornak is. S még egy gondolat a korról egy szerkesztői üzeneten keresztül, amelyet Stern Zsigmond ifjú olvasójának üzen: „Arra kérsz, hogy írjam a nevedet magyarul. Míg a nevedet meg nem magyarosítod és magad is Sternnek írod magadat: addig én sem írhatom a nevedet másképpen. Kérd meg édes apát, hogy magyarosítsátok meg a neveteket, akkor én is szívesen, hazafiúi örömmel nevezlek Csillagnak.” Az Én Ujságom első száma 1899 december 15-én indult, s az éppen csak olvasni megtanultakat szólította meg, ahogy ma mondanánk, interaktív formában, ugyanis kíváncsi volt az olvasói véleményére. A kor legjelesebb szerzőit bevonva értő olvasói réteget akart kinevelni, s ahogy a fentebb idézett Kosztolányi-levél is bizonyítja, tette azt nyilvánvaló sikerrel. Benedek Elektől kezdve Gárdonyi Gézán és Mikszáth Kálmánon át Móricz Zsigmondig a legnagyobbak írtak bele. Itt jelent meg például Móra Ferenc Kincskereső kisködmöne is először folytatásokban.

Bár nagyon hamar elkerült szülőföldjéről, ahhoz lélekben élete végéig hű maradt. „Balog partján van egy falu,//Abba van egy arany kapu.//Arany kapu, gyöngypalota,//Vágyik az én szívem oda” – írja a Balog partján van egy falu című kedves költeményében, de megverseli a radnóti haranglábat is, amely százszor, ezerszer is megcsendült a szívében.

1914-ben, két héttel az első világháború kitörése előtt halt meg. Jókor, már nem élte meg, naiv élet- és világszemléletét hogy mészárolják le a háború véres szuronyai. Ezt követően őt magát is többször elfelejtették, majd megpróbálták feltámasztani. Szülőfalujában Bodon Lajos kezdeményezésére halála után 20 évvel szobrot állítanak (Margó Ede alkotása), szerepel Kalmár László 1940-es Dankó Pista életét feldolgozó filmjében (Kürthy György személyesíti meg), de a hivatalos irodalomtörténet elfeledi, kiradírozza. Nem tud róla a Hét évszázad magyar versei, de már a halála utáni években megjelent antológiák sem igen említik a nevét. Vagy csak gyerekköltőnek titulálják, vagy Dankó Pista szövegírójaként könyvelik el, s a leghízelgőbb jelző, amit a költészetéhez fűznek, az a naiv kifejezés, de idézzük Juhász Gyulát, aki Pósa legnagyobb s elévülhetetlen érdemének tartja, hogy „Pósa Lajos a gyermekeknek élt és dalolt, az ő nyelvükön és az ő érzéseikkel. Ez maga olyan nagy érdem, olyan nagy szolgálat, amely szinte önkénytelenül széttöri a pusztán irodalomtörténeti értékelés sokszor szűk kereteit, és az író életét és művét az irodalmi jelentőségen felül nagy és széles szociális érték piedesztáljára helyezi.”

2014 – halálának századik évfordulója remek alkalomnak kínálkozott egy életmű feltámasztására. Leszármazottja, Pósa Judit a régió és a Pósa-rajongók legelszántabb erőit összegyűjtve vágott bele a nagy feladatba. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, aki Pósa monográfiáját is megírta, pontokba szedve foglalta össze az emlékév (feltámasztási kísérlet) sarokköveit. „Először is legyen olvasnivaló, másodjára legyen mértéktartó, politikamentes Pósát és megemlékezést akarunk, hiteles legyen a megemlékezésünk, a mi megemlékezésünk felelősségteljes lesz” – ígérte-kérte Praznovszky, s a szervezők szinte szentírásnak véve a javaslatait, be is tartották-tarják azt. A jelen idő feltétlenül szükséges, hiszen az emlékév töretlenül azóta is tart. Konferenciák, kiállítások, versenyek, felolvasások – s amit Praznovszky is az első helyre tett – olvasnivaló. A Siker X Kiadó jóvoltából nemcsak a versei jelenhettek meg, hanem a róla az elmúlt 100 esztendőben írt tanulmányok, ahogy magát az emlékév krónikáját is kiadták immár. Pósa Judit mellett itt kellene felsorolni azt a sok-sok embert, aki valamit hozzátett ehhez a feltámasztási kísérlethez, de a közreműködők nevét megtalálják az emlékév krónikájában. Menet közben létrejött a Pósa Lajos Társaság is, s aki be akar kapcsolódni a Pósát népszerűsítő akciók sorába, az jelezze azt a posa.emlek@gmail.com címen.

Az aprónépség Pósa bácsija volt? Konvencionális nótaköltő? Vagy naiv költő? Mindegyik, ha úgy akarjuk. Ahogy a nemesradnóti szobra békésen megfér Radnóti Miklósé mellett, úgy költészete és szerkesztői munkássága is a magyar irodalom végeláthatatlanul bőséges tárházában.

Juhász Dósa János




Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás