Surján Lászlótól vehette át Szvorák Katalin a Jean Monnet díjat

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A Charta XXI Egyesület 51. „Jean Monnet” estje 2019. január 24-én valósult meg Budapesten a Párbeszéd Házában. Az estet énekszó töltötte ki, ami a korábbi években nem fordult elő, azonban az ide díjazott a pinci születésű, Szvorák Katalin volt.

Az esten „A Dalvándorlástól a Dalüzenetig” címmel került sor Szvorák Katalin koncertjére, amelyből nem hiányoztak a szülőföldjét idézve a gömöri és nógrádi népdalok sem. A Kossuth-díjas Szvorák Katalin háromtucatnyi önálló albumjának szűkített terces summázata volt ez a koncert, amelynek alfája-és omegája a megbékélés, az a keskeny ösvény, amelyen Szvorák Katalin dalolva közlekedik immár négy évtizede. Nem véletlen a töretlen hite, hiszen az egykori csehszlovákiai kisebbségi sors bizonyos többlettel is megáldotta és ezt tudatosan alakította egy közép-európai, Kárpát-medencei nemzetek közti megbékéléssé. Számos lemezén olyan közös dallamok hallhatók eredeti nyelveken, amelyek összekötnek bennünket. A mostani koncert lényegben egy kis Kárpát-medencei vándorlás volt, ahol az egyes gondolati egységek tematikus tételekként három kiváló zenész segítségével keltek életre és minden emberi rezdülésre-életérzésre rácsendültek, mély zenei intuícióval újra hangolva támadtak fel Cserta Balázs fúvós hangszereivel, Kiss Ferenc multi-instrumentalista muzsikájával és Szabó Dániel cimbalomjátékával. Vendége Lábas Viki, a Margaret Island énekesnője volt.

A rendezvényen a nemrégiben Európa Polgár díjjal is kitüntetett Kossuth – díjas énekesnőt Fónagy János államtitkár laudációja hangzott el, és Hollós Máté zeneszerző, a Hungaroton vezérigazgatója, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke méltatta e képen:

“Nem sokkal egy méltón megünnepelt kerek születésnap után, s még rövidebb idővel az Európai Polgár díjat követően ismét köszönthetjük Szvorák Katalint. Habár a születésnap nem volt magas a megsüvegelendő kerek évfordulók sorában, van bizony, akinek az ilyen már hangsúlyosabban az emlékidézés alkalma. Különösen akkor, ha hangjával dolgozóról van szó. A hang ugyanis kopik, fátyolosodhat, elbizonytalanodhat. Nem úgy a Szvorák Katié! Pedig a finom díszítésekbe könnyű belebotlani. De neki természetes ez a nyelv. Alapeleme, veleszületett, és tanulmányai során még magától értetődőbbé nemesített megnyilvánulási formája. A népdal-énekes akkor jó, ha hangját madárszerűnek érzékeljük. A természet csodájának tekinthetjük, miközben persze tudjuk, tett ő ezért a „madárdalolásért” egyet s mást. Hiszen a hangnak át kell jönnie a rivaldán, nagyobb teremben, akár mikrofonnal, akár anélkül el kell találnia a távolabb tartózkodóhoz is. Nem is beszélve arról, hogy el kell találnia a hallgatóját! Ez már a lélek, s az azt közvetíteni képes előadó-művészet dolga. Az utóbbi tanulható, de csak ha arra születik az ember. Ez a pinci kislány arra született… A lélek pedig már akkor benne volt. S a lélek nem fejlődik, csak kiteljesedik. Az önmaga felmutatásában egyre többre képes, egészen addig, amíg már annyi mindent hoz létre, mint a Szvorák Katié. Akit milliók szeretnek hallgatni, aki többrétegűen hat ezekre a milliókra. Nemcsak esztétikuma, hanem szellemisége által is. Hiszen neki az adatott, hogy magyarnak szülessék Szlovákiában, aztán a szlovákságot és a közép-európaiságot is őrizze Magyarországon. Ő nem zászlók lobogásában más: ő a saját lobogásában ugyanaz. Annak a bizonysága, hogy minden vádló szó, minden túlzottan öndicsérő szó, minden történelmi harag és féltékenység gyarló, és önmagát romba döntő. Márpedig létezhet-e, hogy „az egyik” Szvorák Kati megvesse „a másikat”? A palóc tájszólással mesélőt kinevesse a benne élő fővárosi kultúrájú ikre?

Irigylem a kétkultúrájú, sőt több kultúrájú „szvorákságot”. Azt, akinek nem kell szólamokban bizonyítania, hogy többgyökerű „európai polgár”. S akinek ezt az erényét még meg is látja az Unió központja ott, a nyugati végeken. Ahol bizonyos történelmi feszültségeket át tudtak már adni a múltnak, egyszer végre láthatják, esély van erre a keletibb tájakon is.

Népdalok, egyházi énekek, mindezek bűvköréből előlépő műzene ihletett tolmácsolója, Szvorák Kati, viseld új dekórumodat, az „Európa Atyjáról” elnevezett Jean Monnet emlékérmet is büszkén. Hang ne kopjék, lélek lobogjon – hiszen tudod Te, hogy’ kell azt csinálni!…

A Megbékélési Mozgalom Charta XXI Egyesülete 2014 májusában hozta létre a Jean Monnet-emlékérmet, amellyel olyan embereket tüntetnek ki, akik sokat tettek a Közép-Európában élő nemzetek megbékéléséért. A díjat Jean Monnet francia diplomatáról nevezték el, aki az Európai Közösség egyik alapítója volt.

-Beke Beáta-




Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás