Tanulmányút Petőfi, Arany és Ady nyomában

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Július utolsó hetében a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Rimaszombati Területi Választmánya szervezésében gömöri pedagógusok egy csoportja, Románia magyar lakta településeire szervezett tanulmányutat.

Ilyen jellegű tanulmányútra ebben az évtizedben immár harmadszor kerül sor. Az idén a Partiumot kerestük fel. A Partium (kiejtése a magyarországi latinságban: párcium) a mai Románia legnyugatibb részén található történelmi, földrajzi terület. A Partium nem a történelmi Erdély része, attól különálló terület, amely közigazgatásilag hol Erdélyhez, hol Magyarországhoz, hol a Habsburg Birodalomhoz tartozott.

Első megállónk Érsemlyénben volt. Itt megnéztük a község 3 híres szülöttének szentelt múzeumot. Emlékszobát kapott itt Kazinczy Ferenc nyelvújító, Fráter Loránd nótaszerző és Csiha Kálmán erdélyi püspök. Innen az alig 30 km-re található Sződemeterre mentünk, ahol Kölcsey Ferenc emlékének adóztunk. Nemzeti imánk, a Himnusz közös éneklése az emlékparkban megható, emlékezetes volt! Ismét 30 km után Érmindszentre jutottunk (románul Ady Endre!), vagyis Ady szülőfalujába. Az 1900-ban épített Ady-kúria a falu végén áll, emlékmúzeum van benne. Az udvar másik végében található a régi parasztház jellegű épület, melyben Ady született. Ebben a család régi bútorai láthatók. Késő délután értünk Nagykárolyba. Nagykároly első számú látnivalója a romantikus, régi lovagvárakra emlékeztető, impozáns Károlyi-kastély, mely gyönyörű angolparkjával, felújított dísztermeivel, gazdag gyűjteményeivel a régió kihagyhatatlan látványossága. Nekünk mégis a polgármesteri hivatal bálterme volt az igazi. 1846 szeptember 6-án Petőfi Sándor megérkezett Nagykárolyba és az Arany- Szarvas nevű fogadóban szállt meg. Az emeleten vett ki egy kis sarokszobát. Ennek ablakából pillantotta meg először szeptember 8-án a szemközti ház kertjében, múzsáját s leendő feleségét, Szendrey Júliát, aki éppen jó barátnőjénél, Térey Marinál vendégeskedett.

“Itt láttam én először.
Kedves galambomat,
Itt láttam őt először
Az akáczfák alatt.”
( 1848 )

Aznap este táncvigadalmat tartottak a fogadóban. Természetesen Petőfi is megjelent az eseményen. S aztán úgy esett, ahogy azt az égiek megírták. A 23 éves Petőfi rögtön kiszúrta a bálterem szépét, a fiatal, alig 17 éves Szendrey Júliát. A bálterem falát ma Petőfi Sándor és Szendrey Júlia nagyméretű festménye ékesíti. Estére Szatmárnémetibe értünk, ahol megnéztük a város főterét, a láncos templomot és még néhány nevezetességet.

Másnap az egész délelőttöt Nagybányán töltöttük. Megnéztük az Ásványtani múzeumot, ahol több mint 16 000 ásvány található, amelyek környékről kerültek a felszínre. Sokáig időztünk a Szent István-toronynál, amely Nagybánya szimbóluma. A több mint 40 m magas torony a hajdani Szent István templom maradványa. Utunkat Koltón folytattuk. Koltó, Nagybányától 10 km-re fekszik. A falu közepén áll Teleki Sándor barokk stílusban épült kastélya Itt töltötte Petőfi Sándor élete legboldogabb időszakát, a mézesheteket 1847. szeptember 9. – október 19. között,  miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott. Az évek során Koltó Petőfi-zarándokhellyé nőtte ki magát.

,, Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldel a nyárfa az ablak előtt…,,

… szavalta közösen kis csoportunk, miközben elénk tárult az a völgy és az a kert!

Utunkat Zsibóra folytattuk. Megnéztük az egyre inkább  omladozó Wesselényi-kastélyt és szomszédságában elterülő Vasile Fati botanikus kertet. A Wesselényi kastély hajdani angolkertje az államosítás után, köztulajdon lett, azaz nem gondozta senki. 1959-tól kezdve Vasile Fati a kastélyban működő zsibói líceum biológia tanára egyre inkább elhintette azt a gondolatot, hogy a magas dombok közé zárt terület klimája megfelelő egy botanikus kert számára. Az álomból valóság lett és 1968-ban a botanikus kert csírái kibontakoztak. Jelenleg több mint 5000, a világ minden pontjáról érkezett növények várják a látogatókat. Estére Kolozsvárra értünk. Az esti fényekben pompázó városban nagy élmény fényképezkedni Hunyadi Mátyás szülőháza előtt. A főtéren található a Szent Mihály katolikus templom, ami egy gyönyörű gótikus épület és egyben Erdély egyik fő kultikus helye.

A templom mellett emelkedik Mátyás király lovasszobra, amit Fadrusz János szobrászművész (a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja) készített. Az alkotás Fadrusz művészetének leghíresebb alkotása, egyben munkásságának csúcspontja. A szobor a nagy királyt abban a pillanatban ábrázolja, amikor egy vár bástyájáról harci ménjén ülve győztes hadaira tekint. Arcáról erő és fenség sugárzik. A szobor talapzata mellett állnak a fekete sereg vezérei: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János. A mű gipszmodelljét 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, ahol a több száz szobor között a kiállítás aranyérmével jutalmazták. A szobrot 1902 októberében avatták fel fényes ünnepségek közepette.

A harmadik napot Tordán kezdtük. Megtekintettük a várost, majd a sóbányát is. A méltán népszerű tordai hasadék mellett a nagy múltú város fő látnivalója az évszázadok óta működő sóbánya, mely Erdély egyik legérdekesebb látványossága. Torda egykoron az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja volt, melyet sókamarának, később sóhivatalnak neveztek. Ki gondolná, hogy a közelmúltban a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott helyszín a föld alatt nemcsak a természet páratlan só-csodáival, hanem óriáskerékkel, csónakázótóval, fürdésre alkalmas barlangi sóstavakkal is bír? Kőrösfőn megcsodáltuk a református templom 225 kazettából álló festett mennyezetét. A néphagyomány szerint, amikor 1660. május 22-én II. Rákóczi György fejedelem a vesztes szászfenesi csata után sebesülten Várad felé menekült, Körösfőn megpihent, ahol Korpos György helybeli lakos látta el a fejedelmet. Rákóczi jóságáért egy török szőnyeggel ajándékozta meg, amelyet aztán utódai a református egyháznak adományoztak. Ez az értékes „Rákóczi szőnyeg”, mely egyébként a templom falát díszítette, jelenleg restaurálás miatt nem látható. Kőrösfőről Csucsára vitt utunk. Az itt alló kastélyt a XX. század elején Boncza Miklós, Ady apósa építtette Csinszka (Boncza Berta) édesanyjának. A domboldalon áll a kerti lak, az úgynevezett „fehér ház”, ahol az első világháború idején Ady Endre is lakott. 1968-ban itt szerény emlékházat rendeztek be Ady emlékére. Ma egy szoba Ady és Csinszka itt töltött két évének állít emléket.

Tanulmányutunk utolsó napjára még Nagyvárad és Nagyszalonta maradt. Nagyvárad a Partium igazi kincsesdoboza. Nem véletlenül hívják Európa szerte Románia szecessziós fővárosának, hiszen olyan építészeti remekeket tartogat, mintha egy eltűnt kincsesdobozt nyitnánk fel éppen. A városnak 77 műemlék épülete van, amelyek számos építészeti stílust viselnek magukon. Minden stílus megtalálható itt a szecesszió korából. Láthatunk Zsolnay porcelánnal díszített épületet, csodaszép freskókkal ékesített templomokat, gótikus elemeket, barokk remekeket, reneszánsz ékességeket, klasszicista és eklektikus építészeti jegyeket. Nagyváradon számos templomot is megcsodálhatunk, valamint itt van Európa 3. legnagyobb zsinagógája is. Az egyik különleges templom a Holdas nevet kapta, mégpedig azért, mert egy 1793-ban készült egyedi óraművet visel. A templom “köldöke” ez az innovatív szerkezet, amely egy holdórából és a homlokzaton látható gömbből áll. Úgy működik, hogy a gömb 28 naponként egy teljes fordulatot tesz meg a saját tengelye körül, így mutatja az óraszerkezet által jelzett ciklustól függően a hold fázisait. Lenyűgöző! A város számos, igazán értékes épületei id.és ifj. Rimanóczy Kálmán nevéhez köthetők. Apa és fia mint a modern város formálói. Utolsó megállónk Nagyszalonta volt. Megnéztük Arany János felújított szülőházát és az Arany János Emlékmúzeumot a Csonkatoronyban, amely az Arany Jánosra vonatkozó emlékek legjelentősebb gyűjtő- és megőrző helye.

Tanulmányutunkat a kedves szállásadók, lenyűgöző idegenvezetők tették még szebbé! Az égiek is velünk voltak, hiszen a 4 nap alatt mindig kellemes időnek örülhettünk! Csupán utunk végén, már hazafelé közeledve szakadt ránk az eső, de kit érdekelt ez…? Csodálatos négy napot töltöttünk a Partiumban! Nagy köszönet ezért a szervezőknek, akik minden részletre odafigyelve tervezték még utunkat! És nem utolsó sorban köszönet a sofőröknek a biztonságos vezetésért!

A cikk írója Bodon Sándor, fotók Pál Gabriella




Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás