Cigány mesék Rimaszécsen és Balogfalán

0

A napokban két cigány meséskönyvet is bemutattak a régióban. Rimaszécsen a helyi kultúrházban Ravasz József Selamit bárkái, míg Balogfalán Varga Norbert Kígyótestvér című kötetével ismerkedhetett meg a helyi közönség.

Rimaszécsen könyvkeresztelőre került sor, Ravasz József Dunaszerdahelyen író roma közéleti egyéniség, költő és író Selamit bárkái című háromnyelvű (magyar, szlovák, romani) tanmesekötetét Vavrek István, a község polgármestere keresztelte meg a helyi alapiskola diákjai és megjelent helyi közéleti személyiségek jelenlétében. A keresztelőn a kötetről,  –  amely immár a negyedik ilyen jellegű kötete a szerzőnek, s összességében a tizenegyedik –, nem sok szó esett, annál inkább a cigányság sanyarú helyzetéről. „A szlovákiai magyar romák két kő között őrlődnek”, – mondta a találkozón Ravasz József, hisz rejtett kisebbséget képeznek a kisebbségben. Se a szlovák nyelvű romák, se a magyarok nem tartják őket egyenrangú partnernek, s nincs kiépített intézményrendszerük sem, mint a magyarországi romáknak sem, s mivel se nyelvi, se kulturális kapaszkodóik nincsenek, nagyon nehéz az előrelépés. „Gömör számos településén a romák túlnőtték a magyar nemzetiséget, így a legfőbb ideje elkezdeni egy szellemi munkát, hogy a romák többségben is megállják a helyüket, s méltóképpen tudják képviselni az adott közösséget” – folytatta Ravasz, aki szerint a romák kultúrája elsősorban szájhagyományokon alapszik, Magyarországon is csak az elmúlt 40-50 évben alakult ki az írásos kultúrája, s a magyar nyelvű irodalom  aranykönyvébe olyan neves írók nyertek belépést, mint Lakatos Menyhért, Péli Tamás, Choli Daróczi József, Jónás Tamás, Nagy Gusztáv vagy a Rimaszécsen is jelenlévő Rostás-Farkas György, aki szólt az elmúlt évtizedek törekvéseiről, a romák himnuszáról és nyelvéről, identitáskeresési törekvéseiről. „A gyökereinket nem szabad elengedni, mert ez tart össze minket” – hangsúlyozta a József Attila-díjas költő. Farkas-Rostás kiemelte a békés együttélés szükségességét, idézte István király intelmeit Imre herceghez, s mint a saját példáján illusztrálta, „ha magyar családok nem karoltak volna fel, most nem lennék itt előttetek. Az irodalmi törekvéseim során nagyon sokat kaptam olyan jeles költőktől, mint Mezei András vagy Gyurkovics Tibor, aki előszót is írt az egyik verseskötetem elé.”

A keresztelő harmadik vendége Pató Selam költő és grafikus volt, aki a kötet illusztrációit elkövette, s aki előszavában így ír a kötetről:  „Ravasz József meséinek világa egy létező, s mindnyájunk számára elérhető helyen terül el: a mindenre nyitott tudat határvidékén, ahol az éber ráció áthajlik az álomba, s annak színpompás valósága kiszűrődik a realizálódott létbe, a félálom csipkefüggönyén keresztül. …Misztikusnak is nevezhetném ezért azt a mesevilágot, mely Ravasz József tollából elevenedik meg; elvitathatatlan a természetfelettisége, amely azonban a természettel nem ellenkezik, hanem annak kontrasztjait emeli olyan szintre, ahol egymással ismét az örök harmóniában állhatnak. Meséi a legelevenebb tanúi annak, hogy a természetfeletti nem ellenpólusa a természetesnek, hanem a lét dimenzióinak, mint egy hierarchiának magasabb síkja, egymást kiegészítő fokozatok. Ravasz József meseírói küldetése nem kevesebb, mint közvetíteni ég és föld, cigány és nem-cigány, lélek és lélek közt, szavaival egy áldott világ lehetséges jövőképét megfesteni, s e vágya-álma magvait széthinteni gyermek és felnőtt olvasói szívében egyaránt.”

A Vámbéry Polgári Társulás gondozásában jelent meg a közelmúltban Varga Norbert Kígyótestvér című kötete, amely a balogfalai Balog Ernő meséit, eredet- és egyéb jellegű mondáit gyűjtötte kötetbe. A kötet ősbemutatóját Ravasz József közreműködésével Dunaszerdahelyen tartották, később Füleken is bemutatták, s a napokban Balog Ernő falujában, Balogfalán is.

Ahogy a Gortvamente, úgy Balogfala története is feltérképezésre vár, s amíg a Medvesalja történetét, néprajzi hagyományait számos munka őrzi, addig a Gortva patak mentén elterülő nyolc település története alig-alig ismert – mondta el a bemutató elején Varga Norbert, így a kötet elején található, a vidék történetét összefoglaló tanulmánya hiánypótlónak számít, s gyakorlatilag az első ilyen próbálkozás. A község ugyan 2007-ben megbízta G. Kovács Gyula helytörténészt a falu monográfiájának megírásával, a munkák el is kezdődtek, aztán abbamaradtak. Varga Norbert ún. egyéniségkutatásai során jutott el teljesen véletlenül Balog Ernőhöz, akivel Ajnácskőn futott össze, s miután gyorsan kiderült, hogy Balog nagyon sok mesét megőrzött az emlékezetében a gyerekkorában hallottakról (pár történetet öccse, István adott közre), számos alkalommal találkoztak Balogfalán, s elkezdődött a mesélés. Igaz, nem napi rendszerességgel, csak ahogy a gyűjtő ideje engedte. S mivel Balog Ernő, bár koros volt, de voltak nálánál sokkal idősebb adatközlők is, sokszor hónapokat várhatott arra, míg sorra került. Viszonylag váratlan halála ellenére is (februárban lett volna 85 éves), 95 történet került feljegyzésre, s ahogy Varga mentségéül mondja, a legnagyobbak is 150-200 történetet tudtak, így valószínűleg a nagy többség Balog Ernőtől is felgyűjtésre került. „A gyűjtés egyik tanulsága volt számomra, hogy érdemesebb esténként hallgatni a történeteket, mert teljesen más a hangulatuk, másrészt egy-egy történetnek több változata is elhangzott” – emlékezett vissza a Balog Ernővel való találkozásokra Varga Norbert, aki a kötetéhez számos balogfalai hangulatfotót is mellékelt.

A balogfalai bemutatót a Purt Polgári Társulás és a Csemadok helyi szervezete a Községi Hivatallal együttműködve szervezte meg, amelyen Oláh Lídia és Galamb Krisztián aranysávos prózamondók színesítették az est hangulatát.

jdj, fotó: a szerző, mihályi és telek

fundament"

 

Megosztás