Ferencz Anna emlékére. Az utolsó levél

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Anna meghalt.

Elnémultak a szavak,  lecsendesült  a világ, vigasztalhatatlanok a virágok,  a természet sír, Gömör gyászol, elment egy kiváló ember, barát.  Mérhetetlen a fájdalom, pótolhatatlan a veszteség, nincs szó, ami kifejezze az hiány érzését.

Augusztus 17-én még azt írtad Dunakesziről, hogy délután megválaszolod a leveleimet, melyek  a közösen megálmodott szerelmetes téma, Gömör értékeinek  tanítása módszertani kézikönyv szerkesztését, javítását érintették.  Naponta  a nap reggel és délután óráiban  sűrűn váltottunk levelet.  Aznap nem voltam türelmetlen, mert ismertem Anna megfontoltságát, egy kézirat olvasása, javítása nem a türelmetlenek időtöltése.

Aztán megvirradt augusztus 18., levél nem érkezett.  Még csak 10 óra, gondoltam, most a kishercegé Anna  ideje. Aztán délután három órakor jött a halálhír, amit nem lehet elhinni, nem lehet feldolgozni!  Hatvan éves volt, tele energiával, tervekkel, tettvággyal! Ember, lágy és meleg érzésekkel, kemény és veretes gondolatokkal.  Elveiben nem volt megalkuvó.

Lehet, infarktus, lehet, embólia volt a halál oka. Én másként tudom.  Úgy kilenc-tíz órakor Anna előtt szemet kápráztató fényben megjelent az Úr és szólt:  – Anna, gyermekem, most, hogy  teljesült életed nagy  kívánsága, láttad megszületni  egészségesen az unokádat,   boldognak látod  gyermekeidet, Gömörről  is  számbavettél már minden értéket,  nekem az égi hazában szükségem lenne egy igaz, bölcs mennyei krónikásra. Anna akkor meghatódva  letette kezéből a tollat, ami a földhöz kötötte,  Teremtőjének engedelmes, szófogadó  gyermeke ként  az Úr felé nyújtotta a kezét és elment az örökkévalóságba. Ekkora megtiszteltetést nem lehetett visszautasítani, ez csakis egyszer fordulhat elő a földi halandóval.  Így történt.  Én így akarom hinni. Az égiek döntését senki nem írhatja felül. A megbékélés a földön maradottak kegyelme, amit adjon meg mindannyiunk számára a Teremtő.

Nézem a képet, kisunokája, a kisherceg a karjában,  Anna mamuska  pedig csücsörít, gügyög, ízes palócságával mesél a csecsemőnek arról a másik örök  hazáról, Gömörről, amelyhez őt igaz szerelem kötötte.   Mert Anna és Gömör elválaszthatatlanok voltak. Ígérte a gyermeknek, Gömör neki is  második hazája lesz, a gyökerek eresztéséről  majd ő gondoskodni fog.  Bizonyára így is lesz az, mert mamuska irányító szelleme az égi útról vezérli majd a gyermeket az ő útján.

De mi lesz velünk, az itt maradottakkal!

Anna, ha életedben nem mondtam meg neked, most üzenem,  tudd meg: szerettelek, nagyon szerettelek, mint majdnem testvért, mint nagyszerű barátot, mint kiváló kollégát, mint bölcs és megfontolt gondolkodót, mint szellemi partnert. Anna, sokan, sokan  szerettek, tiszteltek, becsültek.

Uram, nem könnyítetted meg a sorsunkat: nem egyszerű az elválás!

Anna, kínzó hiányod meggyötör!

Legyen neked könnyű szülőfalud, a runyai temető földje.  Emléked szívünkben örökké él.

Fájó szívvel  búcsúzom, barátod, Ádám Zita.




Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás