A Szabad Újság húsvéti számában az ünnepi cikkek mellett (Jennifer Nyusziországban, Kántor Zoltán és a leventesors, Hangoskönyv a vak Kopa Marcellnak, Jim Claviziel és a Passió, Palóc Húsvét Füleken, Megtérni vagy megsemmisülni – a Jezidi közösségről, Kreandi húsvéti csemegéi, húsvéti nyuszitorta) köszöntik a minap a magyar nemzeti ünnepen kitüntetetteket (Bauer Edit, Dráfi Mátyás, Dunajszky Géza, Cséfalvay Ágnes, Bodnár Éva), de olvashatnak a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által a magyar iskolák érdekében indított népszerűsítő kampányról, míg a publicisztika rovatban Jókai Tibor, Farkas Iván, Karaffa Attila és Kolek Zsolt közelít meg egy-egy aktuális problémát.A lap főszerkesztője, Bárány János a dunaszerdahelyi Csemadok új elnökével, Nagy Tiborral beszélgetett a terveiről, míg Zolczer László szentpétervári élményeit osztja meg a lap olvasóival. Természetesen nem hiányozhat a lapból a részletes tévéműsor sem.
Neszméri Tünde cikkében a nagyölvedi iskolások különös jócselekedetéről számol be, akik Szomolai Tibor Fáklyavivő regényét hangoskönyvre „álmodták” egy pécsváradi vak fiatalember, Kopa Marcell részére.
A hangom adom neked
A nagyaölvedi alapiskolások példaértékűen cselekedtek. Tóth Anikó tanító néni vezetésével egy addig számukra ismeretlen fiatalemberen segítettek, megajándékozták őt egy hangoskönyvvel. A cédére feljátszott anyagot ünnepélyes keretek között adták át Kopa Marcellnak, a vak fiúnak.
Ez alkalomból az iskolába látogatott Szomolai Tibor, akinek Fáklyavivő című regényét olvasták fel a tanulók és a pedagógusok. A hanganyag elkészítésébe a település polgármestere, Cseri Zita és a lelkésznő, Antala Éva is besegített.
„A történet alig két évvel ezelőtt Pécsváradon kezdődött, április 12-én, a felvidéki kitelepítettek emléknapján” – mondta Szomolai Tibor író. „Pécsvárad az a város, ahova a Felvidékről nagyon sok kitelepített került, többek között szülőfalumból, Alsószeliből is. A Pécsváradra került kitelepítettekkel illetve az utódaikkal tartjuk is a kapcsolatot” – árulta el a szerző. Az alsószeliek egyik látogatásakor ajándékot is vittek az elszármazottaknak. „Vitték a könyvemet, a Felvidéki ságát, amely a felvidéki magyarok történetét írja le. A kitelepítést és a sorstalanságot is” – tette hozzá Szomolai Tibor.
Ezután hívták meg őt a kitelepítettek emléknapja alkalmából szervezett koszorzási rendezvényre. Ekkor találkozott Kopa Marcellal. „Szavalat következett, kikísérték Marcit a kopjafához. Elkezdte Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét szavalni. Ismertem ezt a verset, de soha ilyen átéléssel még nem hallottam. Aztán megtartottam én is az előadásomat” – emlékezett vissza a vak fiatalemberrel való első találkozás pillanatára Szomolai Tibor. A megismerkedés után az író megajándékozta Marcellt egy kötettel. Abban bízva, hogy a róla gondoskodó nagymamája, vagy szülei majd felolvasnak belőle. „Aztán másnap hazafelé autózva más jutott eszembe. A következő héten az érsekújvári gimnáziumban jártam. Amikor meséltem nekik egymás megsegítéséről, akkor elővettem Marci fényképét. Mondtam nekik, nézzétek meg ezt a fiút, ő a kortársatok, a véretek. Egy különbség van köztetek, ő nagyon szeretné elolvasni ezt a könyvet, de nem tudja. Mert nem lát, de ti el tudjátok olvasni. Segíthetnétek neki. Mi lenne, ha mindegyikőtök magára vállalna pár oldalt, a végén lenne belőle egy hangoskönyv. Az érsekújvári diákok elvállalták” – tudatta a szerző.
A diákok, akik felolvasták a könyvet, közösen mentek el Pécsváradra átadni Marcinak a dvd-t. Marci meghatódott, alig hitte, hogy ezt megtették ismeretlenül, érte. Az érsekújvári gimnazistáknak is elszavalta köszönetképpen azt a verset, amellyel az egész történet elkezdődött, Petőfi Sándor Magyar vagyok című költeményét. „Ezúttal nem a szokásos forgatókönyv szerint mentek a dolgok, nem a felvidékiek kértek az anyaországtól, hanem fordítva. Az anyaország adott a Felvidéknek” – fűzte hozzá az író.
Szomolai Tibor a fenti történetet elmesélte a Nagyölvedhez közeli Farnadon megszervezett író-olvasó találkozón is, ahol Tóth Anikó, a nagyölvedi alapiskola pedagógusa és az igazgatónője, Cseri Kinga is jelen voltak. Tóth Anikó a tettek útjára lépve, megkérdezte Szomolai Tibort, a Fáklyavivő című regényt felolvasta-e már valaki, mert ők szintén szeretnének segíteni. Az író szerint az emberek szeretnek jót tenni, örömöt adni, mert tudják, jó együtt lenni, együtt dolgozni. Azt kérte, bizonyítsuk be együtt, hogy van értelme felvidéki magyarnak lenni.
Cseri Kinga igazgatónő a hangoskönyv átadása előtt kiemelte: Tóth Anikó volt az, aki a nagyölvedi felolvasást megszervezte. Felvállalta a munka technikai és a lelki részét is. Cseri Kinga elmondta: „Nagyon büszke vagyok a helyettes nőre, Anikóra, nem semmi, amit végigvitt az elmúlt egy évben. Nagyon büszke vagyok a tanító nénikre és bácsikra. Mert talán úgy indultak neki, hogy nem tudták sikerülhet-e amit elkezdtek. És nagyon büszke vagyok a tanulókra. Talán még fel sem fogják, mit tettek. De később rájönnek majd, hogy egy nagyon nagy dolog az, amiben ők részt vettek” – hangsúlyozta az igazgatónő.
„Első lépésként bementem az osztályokba és elmondtam mindenkinek, hogy felolvassuk majd a Fáklyavivő című regényt. Aki részt szeretne venni ebben, az keressen majd meg, hogy tudjam, kivel számolhatok. Elsőként persze, a kollégákat szólítottam meg a tantestületben. Talán elmondhatom, fura tekintetekkel találtam magammal szemben. Nem tudták elképzelni, mi is lesz ez” – ismertette a kezdeteket Tóth Anikó. Majd sorra jöttek a jelzések, előbb a pedagógusoktól, majd a gyermekektől. Huszonnégy ember jelentkezett, hogy szeretne olvasni, a tanulókon és a pedagógusokon kívül, a lelkésznő és a polgármester asszony is. „Megírtunk egy projektet, A hangom adom neked címmel. Elindultunk kamerát szerezni. Az első hely, ahova betértünk a lévai Nay elektrodom volt, és megszólítottuk az ottani illetékest. Elmondtuk, hogy mit szeretnénk, és szükségünk lenne egy kamerára. Nagy meglepetésünkre az úr, csak azt kérdezte, mennyi időre kérjük a kamerát” – mesélte Tóth Anikó, aki szerint ugyan Marcinak adták a hangjukat, hiszen felolvasták neki a könyvet, de emlékül mindenkinek megmarad egy cédé, és az érzés, amit a könyv felolvasásakor tapasztaltak. Ez pedig egy újabb töltete a hangoskönyvnek. „Marci, neked készítettük, de nagyon sokat kaptunk is a felolvasás által” – fogalmazott a tanító néni.
Kopa Marcellnek Tóth Anikó a következő szavakkal adta át a cédét: „A kezedbe adom a cédét, bízom benne, ha meghallgatod, kötődni fogsz azokhoz az emberekhez, akik felolvasták” – mondta.
Kopa Marcell előbb meghatódva nem találta a szavakat. Majd köszönetet mondott. „Másodszor állok itt, mármint ilyen szituációban, akkor sem tudtam mást mondani, csak azt, hogy köszönöm. Köszönöm mindannyitoknak ezt a sok munkát. Köszönöm, hogy a szünetből mertetek rám áldozni, anélkül, hogy ismertetek volna” – jelentette ki. Nemcsak Marci hatódott meg, hanem a tanulók, a pedagógusok és a kíváncsiskodók is.
Kép és szöveg: Neszméri Tünde
