A rozsnyói temetőről szólva dióhéjban

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A város gazdag múltra tekint vissza, amely felmérhető a temetőben lévő síremlékeken is, hiszen 80 %-a magyar feliratokkal van ellátva. Főképp az 50-es évektől kezdve találhatók szlovák feliratok is.

A legutóbbi népszámlálás során Rozsnyónak a 19,8 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A magyar nyelvű temetési szertartások és az új sírhelyeken elhelyezett síremlékek nyelvezete azonban sokkalta magasabb arányt mutat. Persze jó pár esetben megtörténik, hogy a régi sírkövek újra való lecserélése során a magyar feliratot már a szlovák váltja fel.

Beke Zoltán immár több mint húsz esztendeje a rozsnyói köztemető gondnoka, aki a tavalyi helyhatósági választásokon újfent elnyerte a lakosság bizalmát, így mint önkormányzati képviselő harmadik ciklusban folytathatja a város és lakói ügyes-bajos dolgainak az intézését is.

„Lokálpatriótaként nem közömbös számomra szülővárosom múltja, jelene és jövője sem. A múlt egy része valójában a munkahelyemen van. Egy temető sok mindenről árulkodik. A sírkövek és feliratok nyelvezete is arra utal, hogy Rozsnyó egy régi bányaváros, ahol a bányászat mellett nagyon sokrétű polgárság élt. Találhatók itt módosabb, de szegényebben díszített sírok is” – kezdi a temető bemutatását ott jártunkkor.

Azt is megtudtuk tőle, hogy Rozsnyó sok felekezetű város és az idők során több temetője is volt. A Csetnek-i út mellett elterülő zsidó temetőt a kommunista érában, azaz még a 70-es évek közepén felszámolták. Mára a terület parkosítva van. A mai járókelőnek még egy sírkő se jelzi, hogy ott valaha temető volt.

„A városban napjainkra már csak két temető maradt meg. Az egyik a Felsőtemető, amely a város észak-keleti részén található, és amelyben a temetkezés terén 2000-től moratórium van, vagyis már nem lehet temetni. A másik pedig a Főtér közelében lévő és a Betlér-i úttól nyugatra elterülő négy hektáros köztemető, amely több mint 300 éves múltra tekint vissza, és ahová felekezeti hovatartozás nélkül folyik a temetkezés. Több mint 4000 sír található itt és a 2008-ban átadott legújabb terület bővítésével megközelítőleg további 600 sírhely kiadása lehetséges. Évente átlagosan 150-re tehető az elhalálozások száma városunkban, de mivel elég sok az előre elkészített sír, ezért a fellelhető üres terület még körülbelül 10 évre elegendő” – összegzi a jelenlegi helyzetet a temetkezés terén Rozsnyón.  

A temető egyébként városi tulajdonba van és a temetőgondnokságot a Városi Műszaki Szolgáltatások látja el. Fenntartására évente a város költségvetéséből van átutalva bizonyos összeg, amelyből gazdálkodik a cég. A húsz év alatt Beke Zoltán cégének már több telephelye is volt, így neki is irodája. A temetőn a dolgai elhelyezésére egy konténer áll rendelkezésére. Mindemellett a városhoz tartozó sajóházi temető működését is biztosítja.

Rozsnyón a temetőbe látogatók nagy része dicséri a temető tisztaságát, ápoltságát és rendezettségét. A jövőt illetően Rozsnyó területrendezési terve alapján a későbbiekben a Felsőtemető területének újrahasznosításával számít, amelyet Beke Zoltán véleménye szerint jobban át kellene gondolni, mert nem biztos, hogy az ottani mai viszonyok és körülmények mellett ideális megoldás a jelenlegi tervezet.

A rozsnyói köztemetőben nagyon sok neves személy van eltemetve, akiknek a sírját egy 2004-ben összeállított jegyzék alapján, az önkormányzatban sikerült levédetni is, aminek egyik kezdeményezője és motorja volt Beke Zoltán. „Napjainkra több mint 200 sír vált a város által védett sírrá, amelyeknél a hozzátartozók már kihaltak, s ily módon sikerült megmenteni ezeket a sírokat a felszámolástól” – ismerteti a helyzetet a sírokkal kapcsolatosan Beke Zoltán.

Tudniillik a rozsnyói temetőben található a villanymozdony felfedezője, Kandó Kálmán feleségének a síremléke, amely carrarai márványból egy olasz szobrászművész alkotása. Ez a síremlék szerepel a szlovákiai műemlékek jegyzékében is, épp úgy, mint az 1763-ból származó legrégebbi sírkő is, amely Joannes Florián Colinassinak a síremléke, aki egyidőben a város főbírója is volt.

„De ugyancsak itt van eltemetve a nagy magyar író, Móricz Zsigmond egyetlen fiúgyermeke, Bandika is. Impozáns sírkertje van Linassi Sándornak, aki a krasznahorkai Andrássy mauzóleumot építette. Itt van a Hokky család borzovai márványból díszített sírkertje is, akinek egyik tagja, jelesül Hokky István rozsnyói áldozópap, az oroszok által kegyetlen kínzások közepette mártírhalált halt az 1848/49-es magyar szabadságharcban a Rozsnyóhoz közeli szoroskői ütközetben. Az ő sírja a krasznahorkai temetőben van, ahová többedmagával temették. A rozsnyói temetőben huszonnégy, a szabadságharcban részt vett bátor hazafi sírja is megtalálható, köztük Schlosser Károly Lajos, akinek mezőgazdasági gépgyárában készítették a puskatusokat a szabadságharc idején, és Nagymagyarország első műmalmának a tulajdonosa volt. De köztük található Szegheő Zsigmondnak, a város utolsó főbírájának, Sthymmel Sámuelnak, a város első polgármesterének, Scheffer Gusztávnak, evangélikus tanárnak, a város első tornatermének megálmodójának és építtetőjének, Szörcsey Antal honvédszázadosnak, Boronkay Ferenc adótárnoknak, Bajkor Tamás katonatisztnek, Hornbacher Keresztélyné, a Nagyszlabosi papírgyár tulajdonosának, akinek a férje a szentharcban esett el Budamérnél 1848 őszén, és akinek a gyárából származott a Kossuth bankó alapanyaga, a papír” – ismerteti a történelmünk és múltunk darabkáit a temető gondnoka.

A sort azonban nem ezzel zárta Beke Zoltán, hiszen Rozsnyón alussza művészálmát Tichy Gyula és Tichy Kálmán festőművész is, ifj. Fábry Károly újságíró, Oravec Imre és Krczál Alajos festőművészek, Hazslinszky Rezső tanár, a városi múzeum első igazgatója, Réz László lelkész, a református templom építtetője, Szőke István református lelkész, történész az egykori losonci teológia tanára, Mikulik József a város krónikása, akinek számtalan publikációja és könyve jelent meg Rozsnyóval kapcsolatosan.

„Itt van eltemetve a neves Pósch család több tagja is, akik között akadt gyógyszerész, orvos, jogász. De e családból származott a Magyar Kereskedelmi és Iparbank első vezérigazgatója, Pósch Gyula is, valamint Dr. Pósch József polgármester, aki megírta és 1931-ben kiadta a Rozsnyói Társalgási Egylet százéves történetét. És még sorolhatnám tovább a neves kereskedők, bányászok, neves egyházi előkelőségek, iskolaigazgatók, tanárok, mérnökök és egyszerű emberek sorát, akik munkájukkal kiérdemelték a köztiszteletet” – zárta beszélgetésünket Beke Zoltán, aki a húsz éves tevékenysége alatt odafigyelve gondoskodik a Rozsnyón eltemetett elődjeink zavartalan álmáról.

További képeket képgalériánkban tekinthetnek meg.

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás