Felvidék zászlója Gombaszögön az élni akarás bizonyítéka

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Gombaszögön az összegyűlt 1100 földadományt őrző selmecbányai honvédszobor talapzatára elhelyezett zászlórúdon 2020. június 4-től immár Felvidék lobogója hirdeti a felvidéki és Kárpát-medencei magyarság összetartozását, amelyet a magyar országgyűlés által 2010-ben elfogadott Nemzeti Összetartozás Napján ünnepi keretek közt húztak fel.

Az eseményre egybegyűlteket a Három Királyok Produkció eme napon bemutatott, Jöjjön a fény című dalát és a Korona Énekkar előadását követően Kusza Tibor, a gömöri mezőgazdászokat tömörítő Hagyomány Történelem Gömörben Polgári Társulás képviselője köszöntötte, aki a múlt tisztelete mellett a hagyományőrzésre, a szülőföld szeretetére, a termőföld tiszteletére és anyanyelvünk ápolására hívta fel a figyelmet.

A száz év hányattatásainak, köztük politikai kihívásainak és az egység jegyében Mózes Szabolcs, az Összefogás mozgalom elnöke szólt a jelenlévőkhöz:

„Mi is Trianon? Ezt kérdeztük néhány nappal ezelőtt szlovák polgártársainktól Nyitrán és Pozsonyban. Megdöbbenésünkre 10-ből 8 embernek fogalma sem volt róla, hogy Trianon egy korcs mozdulata a történelemnek ugyanúgy a szlovák oldalon, mint a magyaron, csak más előjellel. Ennél a kérdésnél szerintem még fontosabb kérdés az, hogy mit tudunk kezdeni Trianonnal, ezzel az eseménnyel. Alapvetően két válasz adható: beülünk a sarokba, sírunk, számoljuk az elveszett négyzetkilométereket, az elveszett lelkeket, és siratjuk az ujjaink közt szétmálló történelmet, a másik válasz pedig az, ami most ebben a pillanatban itt is, illetve az elmúlt években ebben a völgyben zajlik, építkezünk, közösséget építünk, fiatalokat hozunk ide, illetve olyan tevékenységet folytatunk, hogy itt maradjunk, a fiatalok ne menjenek el, mert feladatunk van, meg kell maradnunk. Ezt úgy tudjuk elérni, ha gyarapodunk, fejlődünk és építkezünk, nem pedig sírunk a sarokban” – fejtette ki ünnepi gondolatait Mózes Szabolcs.

Az Andrássy Dénes Férfikar előadását követően a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője, Orosz Örs szólt a megemlékezőkhöz, aki a selmecbányai honvédszobor történelmét és történetét ismertetve elmondta:

„Száz éve történelmünk legsötétebb óráit éltük. Trianonban szétdarabolták Magyarországot. Egyetlen gigantikus vágással a szlovákok lakta területeket egy tekintélyes mennyiségű magyarsággal együtt kihasították hazánk testéből. Ezek a szikár tények, de a história nem arra való, hogy az ember utólag megismerje mi is volt és hogyan, hanem arra, hogy ami már egyszer megtörtént tanulságul legyen a későbbi időkben. Így hát tanulságként vonjuk le a szlovákok nemzeti léthez való jogát, kulturális kibontakozását, sorsuknak önálló akarat szerinti alakítását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elfelejtenénk, hogy száz évvel ezelőtt Európának eme kicsiny szegletében 2 millió ember nemzeti szabadságát egymillió ember nemzeti szabadságának az árán szerezték meg. Ezt az árat, ezt a tartozást azóta sem rendeztük el egymással. Szülőföldünkön négy emberöltő elteltével is a társadalom egy része számára idegenek vagyunk. Így lettünk egymillióból kevesebben, mint félmilliónál is” – mutatott rá Orosz Örs, majd folytatta:

„Továbbra is valljuk, hogy az adósságot nem iskolabezárásokkal, Beneš – dekrétumokkal és nyelvtörvényekkel kell törleszteni, de nemzeti egyenlőséggel, valódi megbékéléssel, jogaink elismerésével. Olyan alap ez, amely nélkül a kiegyezés a magyar közösség részéről önfeladás lenne. Rendeznünk kell hát közös ügyeinket szlovák polgártársainkkal, de ami ennél is sürgetőbb, rendeznünk kell saját, belső dolgainkat is. Trianon századik éve bizony egy széttöredezett magyar közösséget talál a Felvidéken. Talán mindannyian érezzük, hogy ideje van az újrakezdésnek. Ehhez viszont közös kiindulópontokra, közös gondolkodásra van szükség, és talán az sem válik a dolog kárára, ha ez az újrakezdés egy közös jelkép állításával kezdődik” – állapította meg, majd a selmecbányai honvédszobor történelmi ismertetőjétől visszakanyarodva így folytatta:

 „Ami egykor a vereség mementója volt, abból az újrakezdés pillanatában egy jövőbe mutató zászló váljék, hogy az eltörlésünkre irányuló szándékot az élni akarás bizonyítékává változtassuk” – jelentett ki Orosz Örs, aki a gömöri Bebekekről szóló történettel magyarázva felhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy ahol a feltételek adottak, ott építkeznünk kell, mégpedig abból, ami megadatott.

A beszédet követően Nt. Mudi Róbert, berzétei református tiszteletes egy rövidített istentisztelet keretében hirdette az igét, majd a jászóvári nyugalmazott Bartal János Tamás főapát áldása mellett került fel a Felvidék lobogója a zászlórúdra. Ezt követően azzal az összegyűlt földdel, amely nem fért be az időkapszulába, egy kislevelű hárs csemete elültetésére került sor, amelyre a felvidéki földadományok mellé a csonka honból is került egy marék föld.

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás