„Örök vándor s örök idegen“

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A 130 éve született Reményik Sándor felvidéki gyökerei címmel a költő születésének évfordulója alkalmával az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület méltó programmal emlékezett. A terveket a járványhelyzet megváltoztatta, így csak idén tudtak ellátogatni a költő felmenőinek szülőföldjére.

„Kolozsváron kikutattuk a jeles költő felvidéki felmenőit, és arra gondoltunk, hogy születésének évfordulóján méltó lenne úgy megemlékezni, hogy a Csemadokkal közösen, bevonva a Zempléni Múzeumot is, egy nagy ívű programot hozunk létre. Ennek kertében Kolozsváron megvalósult a megemlékezés, azonban Rozsnyón csak most tudtuk megvalósítani, mivel közbeszólt a koronavírus“ – nyilatkozta portálunknak Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke.

Reményik Sándor 1890. augusztus 30-án született Kolozsvárott, evangélikus családban. Ősei Felvidékről kerültek Erdélybe. Steven Tötösy Zepetnek a magyar történelmi nemesi családok listáján Csetneken, Oláhpatakon és Jolsván említi a Reményi nevet, valamint egyéb forrásokon kívül Szontagh Sándor a dobsinai Szontagh ház kapcsán is a Reményik családot említi.

Reményik Sándor, a költő édesanyja jólészi származású volt, aki az Erdélyből származó Reményik Károlyhoz, a költő apjához ment feleségül, akiről Nagy Béla, Reményik Sándor családfáját bemutató kötetében így ír: „A vaskereskedő Reményik család Károly nevű fia érettségi után a budapesti Kir. József Műegyetemre iratkozott be, amelynek építészeti szakosztályát az 1879–1880-as tanévekben végezte el, majd 1883-ban, elsőként Kolozsvárról, építészmérnöki oklevelet szerzett. Tanulmányai befejeztével megnősült és akárcsak édesapja, ő is felvidéki lányt vett el feleségül: a Dobsinától nem messze levő Jólész nevű településen élő Bretz család Mária (1863–1930) nevű lányának kérte meg a kezét. A fiatal házaspár Kolozsváron telepedett le és a Király/I. C. Brătianu és a Minorita/Hermann Oberth utcák délkeleti sarkán lévő Toldalagi–Korda-palota emeletén béreltek lakást. Ebben a házban született meg nemsokára első gyermekük, a későbbi költő, aki az anyai nagyapa után a Sándor nevet kapta. Az immár háromtagú család nemsokára átköltözött a Szentlélek utca 6. szám alatti új egyemeletes házba, amelyet a fiatal építészmérnök maga tervezett és épített fel a régi földszintes ház helyén.”

„…Mikor másodszor vittem szüleimhez, már két éves volt. Az úton folyton fecsegett, a kalauznak nem hagyott békét, ahányszor a cupéba jött (fényes nappal), hogy gyújtsa meg már a lámpát. A lámpákat, a fényt rendkívül szerette. Az esti lámpagyújtás mindig egy ünnepélyes pillanat volt a számára. Gyakran kérdezték tőle: „Mi leszel kisfiam, ha nagy leszel?“ „Lámpagyújtogató“ – szokta mondogatni“ – olvasható Reményik Károlyné visszaemlékezéseiből, amelyet Szabó Zsolt, irodalomtörténész Reményik családfáját megismertető előadásában ismertetett a jelenlévőkkel.

Az est keretében Balázs Imre József irodalomtörténész „A Rianás“ című Reményik – kötet újdonságai kerültek felolvasásra Szémán Emese Rózsa tolmácsolásában, majd Reményik Sándor verseiből Szőcs Judit adott elő. A résztvevők a rendezvény alatt a zsobóki alkotó táborban készült műveket tekinthették meg, ahol a művészek Reményik verseket festettek meg.

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás