Vajon a nép hajlandó-e kiállni saját magáért?

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Huszonhét helyszínen emlékeznek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságarc 171. évfordulójára a Rozsnyói járásban. A megemlékezések sora március 14-én, Szilicén és Kuntapolcán vette kezdetét, majd 15-én Rozsnyón került sor a központi megemlékezésre Kossuth Lajos szobránál, amely idén immár 112 éves, és állja, mint ahogy elődeink is különböző korok és idők megpróbáltatásait.

Szilice

Várady Tamás, Szilice polgármestere is a megpróbáltatásokra mutatott rá beszédében, és kiemelte: „Szavakba foglalni sem egyszerű az érzéseket, amelyek a felvidéki ember lelkében háborognak, amikor ütközteti a 171 éves forradalom és szabadságharc múltját a jelenkori életével, átélt tapasztalataival, s rájön: Kell egy vezér, aki újból összeszedi a népet. De itt álljunk is meg, mert vajon a nép hajlandó-e kiállni saját magáért?” – tette fel a kérdést, majd folytatta: „Mondhatnánk, hogy a mostani állapotunk sem sokban különbözik az 1848-49-es állapotoktól. És kibeszélhetjük magunkat a demokráciára, az egyenjogúságra és békés együttélésre, mert ezt akarjuk. De emberek! Miért adjuk fel a nemzetiségünket, ha ilyen világban akarunk élni? Ahol minden ember egyenjogú, ott alapelv, hogy nincsenek nemzetiségi különbségek. Akkor miért jó a színjáték? Miért kell konvertálódni, más nemzetbe beolvadni? Mi felvidéki magyarok vagyunk. 100, 171 de 1000 év távlatában is, mi itt Felvidéken tudjuk, tudnunk kell, hogy nem hiába hullott elődeink vére erre a földre. Ott, akkor is már majdnem rab volt a nép a saját hazájában. Most mi is rabok vagyunk? S talán még nagyobb rabságban élünk, mert dédapáink szülőföldjén vagyunk ugyan, de a vonal már alattunk van meghúzva. Hogy nehéz –e a sorsunk? Nem, egyáltalán nem nehéz. Mert Isten velünk van. Rajtunk áll, hogy fogadjuk – e az Ő segítségét. Tervei vannak velünk, s bár úgy néz ki, hogy elvagyunk hagyva, bizony ez nem így van. A magyar ember hívő és reménykedő ember. Csak nézzünk szét a nagyvilágban. Nem vagyunk egyedül, mert március 15-ére nem csak mi emlékezünk. De így tesznek a kárpátaljai, erdélyi, délvidéki, őrvidéki magyarjaink is, akik itt vannak körülöttünk a Kárpát-medencében. Nem vagyunk mi kevesebbek az anyaországi honfitársainktól. Sőt azt mondom, edzettebbek, szívósabbak lettünk, mert álltuk Trianont, álltuk a reszlovakizációt, álltuk az idegen állam felénk dobált gránátjait. Velünk a történelem könyörtelenebb volt. De mindezek ellenére ma itt állunk. 100 év után sem feledtük, hol vannak a gyökereink, 100 éve vagyunk idegenek a saját földünkön, és senki sem tudta elvenni tőlünk Március 15-ét” – jelentette ki a Magyar Közösség Pártjának EP képviselőjelöltje.

Szilicén a megemlékezésre március 14-én került sor a református templomban, ahol felléptek a helyi oktatási intézmény diákjai, a Kökörcsin énekkar és a Kovács házaspár. Igét Nt. André János hirdetett.

Kuntapolca

A Rozsnyói járás következő rendezvényére Kuntapolcán került sor, ahol Simon Bódis Enikő, a Partocska polgári társulás elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Ünnepi beszédet tartott Várady Tamás, és történelmi visszatekintést nyújtott Hudár Zoltán történelem tanár, aki kifejtette: „Bátran kijelenthetjük, hogy legnagyobb nemzeti ünnepünkről emlékezünk ma meg. Amely nap számunkra egy sajátos szimbolikus jelentéstartalommal, ugyanis tükrözi a szabadságot, a fejlődést, a modernizációt, és talán a legfontosabbat, a nemzeti tudat érzését. Mint minden fontos eseménynek, március 15-nek is vannak előzményei és utóhatásai” – mondta.  

A műsort szavalatok és duda, valamint tárogatószó ékesítette. A rendezvény végeztével a kuntapolcai hősök emlékművénél helyezték el a megemlékezés koszorúit a résztvevők.

Rozsnyó

A forradalom napján, március 15-én, a nyolc járásbéli településen megvalósult megemlékezésen kívül immár hagyományosan a Rozsnyói járás falvaiból a központi megemlékezésen gyűltek egybe a lakosok járási székhelyükön, Rozsnyón. A Csemadok Rozsnyói Alapszervezetének és Területi Választmányának szervezésében megvalósult műsor először a Bányászok terén található Petőfi Sándor emléktáblájánál vette kezdetét, ahol a P.J. Šafárik Gimnázium tanulóinak műsorát hallgathatták meg a jelenlévők. Majd a rozsnyóiak kiegészülve a járás magyarságával a járás egyik jelképénél, Kossuth Lajos szobránál folytatták a megemlékezést.

Idén Szepsiből Mihályi Molnár László, tanár, helytörténész tartott ünnepi beszédet, aki beszédében kiemelte, hogy 30 éve éppen Rozsnyón ünnepelték a forradalmat, az akkor még ledöntött Kossuth szobor mellett a múzeum udvarán, és a titkosrendőrség felügyelt az ünneplőkre. „Mégis ott voltunk, mert tudtuk, hogy összetartozunk. Azóta mintha szétszéledt volna a nyáj a kövérebb legelők, a nagyobb falatok, lehet csupán egyszerűen a megélhetési gondok miatt. De akadtak csábítók, nyájas kerítők és megélhetési bugrisok, akik némi haszon reményében szétzüllesztettek” – mondta, majd felhívta a figyelmet arra, hogy újra az egység, az összefogás, az együvé tartozás fontossága szükségeltetik. „De ahhoz először meg kell tisztulnunk, le kel tisztulnunk, amiben a márciusi ifjak szabadságvágya, és a forradalmárok elszántsága és bátorsága adhat példát. Mindezt egy olyan országban, amely nem demokratikus, és a magyar nemzetnek ez a része a szülőföldjén 100 éve idegen megszállás alatt él: nincs önrendelkezési joga, anyanyelvének használatát korlátozzák, fasiszta Beneš – dekrétumok vannak érvényben, és a  tiszta lelkű Esterházyt máig nem rehabilitáltak a hazug vádak alól. Sok tehát az aratni való, ideje begyűjteni a kalászokat, azonban ahhoz elegendő felkészült aratómunkásra lenne szükség” – vélekedett.

A piliscsabai Mocsáry Dezső is köszöntötte a résztvevőket, aki idén második alkalommal vett részt a megemlékezésen. Kérdésünkre elmondta: „Nekem ez az ünnepség nagyon tetszett, kifejezetten jól éreztem magam tavaly is, azért jöttem el idén is. Egy olyan fajta összefogását, munkálkodását látom itt a felvidéki magyarságnak, az itteni helyi szervezeteknek, hiszen nem csak Rozsnyóról vannak itt, hanem a környező településekről is eljönnek, egyfajta központi ünnepség vonatkozásában, amely lehetőséget ad az együtt munkálkodására, és erő merítésére egymásból. Ez a lényege az egésznek” – nyilatkozta portálunknak.

A központi rendezvényen fellépett az Andrássy Dénes Férfikar, Badin Ádám és a várhosszúréti Labyrynt együttes, majd a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

A járás további helyszíneire is szeretettel várják az érdeklődőket, amelyeknek sorát ITT találják.

-BB-




Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás