Október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének 172. évfordulóján a Csemadok Tornaljai Területi Választmánya és Alapszervezete szervezésében megemlékezést tartottak. Az esemény a református templomban vette kezdetét, majd a Tornallyay – kúria udvarán koszorúzással zárult.
A Református Énekkar szolgálatát követően az ökumenikus istentiszteleten Nt. Fazekas Ágnes református lelkész, Tóth Melinda evangélikus lelkész és Mischinger Ferenc római katolikus plébános hirdettek igét, majd Tamás Ákos, a Csemadok Tornaljai Területi Választmányának titkára tartott emlékbeszédet.
„Október 6-a minden magyar ember számára szomorú, bár fontos ünnepnap. 1849-ben ezen a napon végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvéd tábornokát, illetve a magyarok első miniszterelnökét, Gróf Batthyányi Lajost Pesten. Az elmúlt években sokféleképpen magyarázták és éltük át október 6-át, mint megannyi más történelmi eseményünket. Azért is éljük meg sokszínűen ezt az ünnepet, mert a 13 tábornok a magyar szabadságért halt meg“ – kezdte meg szónoklatát, majd kérdéseket vetett fel arról, hogy mit jelent számunkra ez a nap, ill. miben járul hozzá ez a történelmi emlék az életünkhöz.
„1849. október 6-án, Láhner György utolsó szavai ezek voltak. „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.” És mégis ezért a szabadságért érdemes és kell nekünk is áldozatot hozni. Isten minket küld el, hogy a bűn alól való szabadulást hirdessük ebben a világban. Minket küld, hogy a gyász sötétségében hirdessük: Isten megszabadított a haláltól. Minket küld, hogy szabadulást hirdessünk az elnyomottaknak és a megvetetteknek. Minket küld, rámutassunk az igazi szabadságra, amelyért érdemes élni és munkálkodni. Így lehet a nagykorúságra jutott hívő ember mindig jó állampolgár, jó hazafi, tiszta szívvel, tiszta kézzel, Isten szemei előtt végzi munkáját, teljesíti kötelességeit és tartja meg hazája törvényeit” – emelte ki, majd így folytatta:
„Akasztófája előtt Vécsey Károly ezt mondta: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” Mit mondjunk hát akkor mi, akik mindent azért kaptunk, hogy Istennek és nemcsak a hazánknak, hanem az egész emberiségnek szolgáljunk! Igazán úgy van, ahogyan Jézus mondta: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36) De jó nekünk, hogy Isten gyermekeinek ezzel a nagy, boldog, belső szabadságával élhetünk a földön, viszonyulhatunk az emberekhez és eseményekhez! Abban a szabadságban tehát, amelyre minket Krisztus megszabadított.
Ebben a szabadságban kell megállnunk és kitartanunk. Nem könnyű, nem veszélytelen feladat ez, hiszen Pál is arra int, hogy vissza ne essünk! Ki kell tartanunk, még ha oly sok minden el is keserít minket. Ki kell tartanunk akkor is, amikor mások feladják és reménytelenné válnak. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen” – mondja Pál az Efézusiaknak. Hála az Úrnak, nem a magunk erejéből kell ezt az Isten által indított szabadságharcot megharcolnunk, hanem az Ő vezetésével és erejével, bízva az Ő segítségében és tudva, hogy az Övé a győzelem” – mondta Tamás Ákos.
Az aradi vértanúk emléknapja Tornalján a Tornallyay – kúria falán található emléktáblánál a megemlékezés koszorúinak elhelyezésével ért véget.
