Így emlékeztek Tornalján a Nemzeti Összetartozás Napján

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulóján, a Nemzeti Összetartozás Napján megemlékezésre hívták az érdeklődőket Tornalján is. A Rákóczi Ház udvarán szervezett rendezvényen Tamás Ákos, tanár mondott emlékbeszédet.

„Oly mélyre estünk, hogy nem hullunk már,
nincs is magas és nincs számunkra mély.
Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,
mi lesz szívünkkel és mi lesz szavunkkal,
ha jő az éj.”

A megemlékezés a magyar himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Kosztolányi Dezső magvas gondolatait tovább fűzve Tamás Ákos szólt a jelenlévőkhöz, amely alapján elgondolkodásra biztatta a mai embert: „Akkor valóban mélyre csúszott a történelmi Magyarország, de a kérdés számunkra az, hogy mi a magyar nemzet szerves részei, hol vagyunk most?” – tette fel a kérdést, majd kitért a mentalitásunkra, gondolkodásunkra, a magyar sikerekre, a dicső múltra és természetesen a trianoni békediktátumra és az odáig vezető útvesztőkre.   

A történelmi visszatekintés mellett felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy minden nemzetnek van traumája, és mindenki másként dolgozza azt fel: „A kutatások szerint Magyarország lakosainak a 10 %-a rendelkezik határon túli felmenőkkel. Nem vitatható, hogy Trianon sokaknak trauma, olyan seb, amely a mai napig meghatározza az identitásunkat. Az anyaországon kívül rekedt honfitársaink megedződtek az elmúlt 100 évben, elég a csehszlovákiai magyarság súlyos megaláztatására gondolni, amit a második világháború után élt meg. Ezek a nem tervezett edzések talán masszívabbá, összetartóbbá tették kisebb közösségeinket, s talán könnyebben dolgozzuk fel a traumát, mint azok, akik azon a bizonyos 93 ezer négyzetkilométeren maradtak” – fogalmazott Tamás Ákos, aki elmondta azt is, hogy az emlékezet két – három generáció után kihűl, és ideg emlékezetté, történelemmé válik, azonban a trianoni békeszerződés erre nem képes. Ennek elsődleges okaként azt nevezte meg, hogy a határon túl máig vannak olyan magyar közösségek, amelyen ennek a békeszerződésnek a következményeként kerültek oda. Ők pedig afféle emlékezeti helyként funkcionálnak.

„Ma száz évvel ezelőtti nemzeti tragédiánkra emlékezünk. Ha meghalljuk azt a szót, hogy Trianon, akkor mindenki a saját habitusa szerint vívja meg belső csatáját e szó hallatán. Trianon ma már történelem, s ekként kell hozzáállnunk. Ezáltal ma nem Trianont, hanem a kialakult helyzetet kell kezelni. Egy felkészültebb, tanultabb, a világra nyitottabb, azonban a tradícióra büszkébb magyar közösséget kell megteremtenünk” – zárta emlékbeszédét a tanár.

A megemlékezés az Andante előadásával folytatódott, majd a Sajógömöri Evangélikus Énekkar kíséretében az emlékezők elhelyezték a megemlékezés koszorúit a Rákóczi Ház udvarán található kopjafánál.

A rendezvényről készült képgalériát megtekinthetik a Gömörilap Facebook-oldalán.

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás