Köszöntjük a 90 éves Takács Andrást

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Sajótiba szülötte, Takács András néptáncgyűjtő, koreográfus a mai nap töltötte be 90. életévét. A Magyar Örökségdíjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti és Martin György díjnak is tulajdonosa, mindenki Bandi bácsija az 1950-es években kezdett néptáncokat gyűjteni.

Elkerült szülőfalujából. Ilyen hosszú idő után mégis mit jelent az Ön számára Sajótiba, ill. Gömör?

„A gyökeremet. Miklósi Péter újságírónak nyilatkoztam a minap: a kitéphetetlen gyökereimet jelenti. Hogy van hová, van mihez kötődnöm. Hogy ebben a nagy forgatagban megmaradtam magyarnak és a magyarságomat sikerült a családomon belül tovább őrizni. Hogy ezt a gyerekeim, az unokáim is tudatosan vállalják. Ez mind annak a gömöri dombaljai falunak számomra napjainkig kifogyhatatlan levegője, teszem hozzá öröksége. Munkában mindig voltak társaim, sokat köszönhetek nekik és a mindenkor segítő családomnak, feleségemnek, lányimnak, unokáimnak. Azoknak a barátoknak is sokat köszönhetek, akikkel Pozsonypüspökin ahol 1967 óta élek a Csemadok helyi szervezetben összefogva sokat dolgoztunk a magyarság, a falu magyar iskolája, társadalmi élete megmaradásáért“ – nyilatkozta lapunknak Takács András.  

Takács András alap- és középiskolát Lekenyében, Rozsnyón (1936-1944), majd Miskolcon (1947-1950), a zöldhatáron átszökdösve járta ki. 1950 őszétől Komáromban folytatta a diákéletet, de politikai okokból – jómódú paraszt volt a szülő – kénytelen volt megszakítani, állást vállalt s így munka mellett Pozsonyban a Magyar Tanítási Nyelvű Pedagógiai Gimnázium esti tagozatán érettségizett 1952-ben, 1965-ben Nyitrán, a Pedagógiai Főiskola magyar tagozatán levelező hallgatóként magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett, és 1986-ban ugyanott doktorált.

1950-ben hazajött Magyarországról, mivel tovább már ott nem fogadhatták a középiskolás diákokat, hiszen Szlovákiában is megnyíltak a magyar iskolák.

1950-ben két és fél hónapot töltött Komáromban, mint gimnazista. Ezt követően került a Szlovák Állami Népművészeti Együttesbe, ahol hivatásos táncosként töltött el egy évet. A komáromi gimnáziumban folytatott tanulmányai alatt alakította meg Felvidéken az első magyar amatőr néptáncegyüttest, amely 1952-ben már országos díjat nyert.

1951 decemberében a Csemadok központ kulturális szakdolgozója lett. A hónap végén Ág Tiborral megvalósították Szlovákiában a Zoboralji községekben és Martoson az első néprajzi gyűjtő útjukat. Ő táncot és szokásokat, Tibor dalt és zenét gyűjtött. Ezt a feladatot napjainkig végzi.

1953-ban Ág Tiborral és Béres Józseffel a Csemadok égisze alatt megalakították a hivatásos Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest (NÉPES), melyben a tánckar művészeti vezetője és koreográfusa lett.

A NÉPES államilag történt feloszlatása után csatlakozott a Pozsonyban tanuló magyar főiskolásokhoz és 1955 végén megalakították a Magyar Főiskolások Művészegyüttesét, amely 1957-től állami költségvetési támogatással alapja lett a ma is működő „Ifjú Szivek“ Magyar Táncegyüttesnek. Másodállásban az első öt évben ő volt a tánckar művészi vezetője és koreográfusa.

Takács András, Takács Ágnes

Néptánccsoport-alapítással kezdte karrierjét, majd a Csemadok-központ dolgozójaként néptáncgyűjtéssel, a kulturális élet szervezésével, a népművészeti fesztiválok létre hozásával, a tánccsoportvezetők és koreográfusok képzésével, táncszakirodalom megjelentetésével folytatta. Munkájában elért oda, hogy a felgyűjtött néphagyományi kincsek: dalok, táncok, szokások szakmai kiadványokban, könyvben, koreográfiákban, zeneművekben való megjelentetésével mindezt nyilvánosság elé tudta tárni. Ez által a Szlovákiában élő magyarság néphagyomány kultúrája újból az egységes magyar kultúra részévé lett és ország-világ előtt ismerté válhatott.

Életéről és tevékenységéről egyedül vagy társakkal írt több kötet is megjelent, köztük az Eredeti magyar népi táncok 9 füzete, a Mátyusföldi népi táncok, a Gömöri népi táncok, a Csallóközi táncok, a Magyarbőd táncai, a Bertóké – Jóka falu táncai, Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve, a NÉPES, A legkisebb fiú vándorlásai I-II, amelyben a felvidéki magyar kulturális életről, folklórról, népi tánckultúráról szól egy élet tükrében. Pl 35 éven keresztül ő volt a gombaszögi kulturális ünnepély fő műsorszervezője (1961-1995).

A táncos lábakkal megáldott Bandi bácsi saját bevallása szerint egyik nagybátya, Takács Imre volt az egyik tanítómestere. Ő vezetett be a vasvári tánc kultúrájába is. A vasvárit szülőfalujában Sajótibában és Lekenyében is többen táncolták. Szülőfalujában 2009-ben avatták díszpolgárrá.

Takács András a Csemadok tagja (1952), a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületi tagja (2014). Munkásságát elismerték többek közt a MK Kulturális Minisztériuma Életfa-díjának (1994), a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjének (2001), a Pro Probitate – Helytállásért díjnak (2006), a Csemadok Életmű Díjnak (2009), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének (2011), a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Díjának (2013), a Táncművészetekért díjnak (2018), a Martin György Díjnak (2018) és a Magyar Örökség Díjnak is tulajdonosa (2018).

A mai nap 90. életévét betöltő Takács András egész életében a közösségünkért élt, aktív kulturális, társadalmi és politikai élet van mögötte és még ma is fő kérdése, hogy hányan maradunk meg magyarnak Szlovákiában a népszámlálás után. 

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás