Nt. Fazekas Ágnes: Az Úrvacsorával karácsony ünnepe alkalmával is éljünk otthonainkban

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A Rimaszombati Regionális Közegészségügyi Hivatal 2020. december 23-i rendelkezése alapján, amely a Nagyrőcei járásra is vonatkozik- nem tarhatják meg a karácsonyi ünnepekben az istentiszteleteket a templomban.

Alább Nt. Fazekas Ágnes tornaljai lelkipásztor karácsonyi igehirdetését olvashatják, amely december 24-én hangzott volna el Tornalján a református templomban, aki a közösségi hálón szólt a gyülekezet tagjaihoz: Az igehirdetések, a karácsony örömüzenete a gyülekezetünk facebook oldalán lesz olvasható és hallható. Az Úrvacsorával hasonlóan, mint a húsvéti ünnepekben, most karácsony ünnepe alkalmával is otthonainkban éljünk majd. Kívánunk mindenkinek szeretetben, békességben eltöltött, áldott karácsonyi ünnepeket – tették közzé.

T.. János: 1:1-5,11,12
„Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
A saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.
Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra,hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.”

Siklós József egyik verse kezdődik így:” Legszebb ünnep a karácsony, minden évben várva- várom. Gyertyák fénye mind ragyog, sok ajándékot kapok. Minden évben gyermek felnőtt várja a karácsonyt, igen lehet vannak, akik azért, mert van ajándék, vannak, akik azért, mert minden olyan szépen fel van díszítve, vannak, akik azért, mert a legtöbb esetben együtt van a család.

Az idei karácsony azonban más. A járványhelyzet miatt sok mindenről le kell mondani, a nagyobb családi együttlétekről, választás elé állították az embereket, csak egy családhoz lehet menni és egyes járásokban le kell mondani a gyülekezeti közösségben tartandó istentiszteletekről is.

Meg kell elégedni a gépek általi úm. online együttlétekkel, istentiszteletekkel. A bezártságban, az egyedüllétben még inkább, előjönnek a régi szép karácsonyok emlékei, amikor mindenki együtt volt, amikor valóság volt Ady versének szavai: „…a templomban hosszú sorban indulnak el ifjak vének, Az én kedves kis falumban hálát adnak a magasság Istenének.”

Mi hát a karácsony tartalma, lényege? A karácsonyhoz tartozó szokások, hagyományok teszi széppé ezt az ünnepet, vagy az igazi téli időjárás? Gondoljunk az első karácsony történetére, amikor Jézus megszületett, a pásztorok, akiknek az angyal először hirdeti az örömhírt: Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz, Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.”/Luk.: 2:10,11/.S a pásztorok a hír hallatán elindulnak, s a betlehemi istállóban megtalálják a gyermeket. Ez az istálló nem volt kidíszítve, nem volt semmi látványosság az istálló körül, a pásztorok mégis tudtak örülni, Isten dicsőítve és magasztalva térnek vissza a mezőre. Hogy kezdődött a pásztorok karácsonya, hogy meghallották az isteni üzenetet.

Igen azt mondjuk más ez a karácsony, de a karácsony tartalma, lényege ma sem változott: Jézus Krisztus eljött ebbe a világba, eljött az övéi közé, eljött a világba az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert. Krisztus jövetele azt jelentett ennek a világnak, hogy a terjengő lelki homályban kigyúlt a fény. Milyen csodálatos dolog, amikor a sötétségben nem látunk, csak tapogatózunk, s egyszerre kigyúl a fény. Az ember bűneset utáni állapotát sötétségben és halálnak árnyékában való ülésnek mondja az Ige. Vagy Ézsaiás prófétánál így olvassuk: ”A nép ,amely sötétségben jár vala lát nagy világosságot , a homály földjén lakókra világosság ragyog./Ézsaiás9,1/

A világosság az életet jelenti. Fény nélkül minden halott, vagy lassan-lassan elpusztul, ha fogy a fény. Annyira megfigyelhetjük, amint hosszabbodnak a nappalok úgy gyorsul fel az életütem és teljesedik ki az élet. Krisztus világossága örök életet teremt. Ő hozta el a világ számára az örök fényesség üzenetét, az arról való bizonyosságot, a belőle való részesedés lehetőségét.

Mi azt mondjuk szomorú ez a karácsony, mert nem úgy ünnepelhetünk ahogyan szeretnénk.

De már az első karácsonyban is van valami szomorú, amit a mai Ige így ad elénk: A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be, saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.

Lukács evangéliuma alapján az első karácsonyi történet arról szól, hogy József és Mária, aki áldott állapotban volt, Betlehembe érve, eljött szülésének ideje, megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert a szálláson nem volt hely számukra. Képzeljük el, amikor valakit saját családja utasít el és nem fogad be.

Ez az igazán karácsonyi tragédia, és ez az igazán szomorú karácsony, amikor valaki nem fogadja be Jézust, amikor nélküle ünneplünk és nélküle éljük le az életünket. Sok mindenre vágyunk, sok mindent szeretnénk, hogy legyen életünkben, csak Jézust utasítjuk vissza. Amikor az ember sötétségben marad és nem látja a világosságot. Ki szeret hosszú ideig sötétségben maradni, keressük a módot hogyan juthatnánk fényhez világossághoz, a mi lelkünket se hagyjuk sötétségben.

Igen karácsonykor hiányoznak majd az ölelések, szeretteinkkel való meghitt karácsonyi pillanatok, de megragadjuk azokat a lehetőségeket, amelyek adottak, tudunk majd örülni minden pici szeretetnek is. Minden mást lehet pótolni, mindent lehet másként megoldani, de semmivel sem lehet pótolni az isteni szeretet, azt a világosságot, amely Jézus Krisztusban eljött ebbe a világba, amely megvilágosít minden embert.

Karácsonykor nem az a legfontosabb milyen külső körülmények között ünneplünk, hanem hogy befogadjuk-e Jézus Krisztust, aki az élet forrása, aki a világ világossága.

Igen hiányoljuk szeretteink ölelését, de annál inkább éljük meg azt, amit egykor a költő is:

                   „Mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem,

                     Csöndesen, váratlanul átölelt az Isten.

                     Nem harsonával, hanem jött néma igaz öleléssel.
/Ady Endre: Az Úr érkezése/

„Akik pedig befogadták azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazoknak, akik hisznek az ő nevében/12v/

Ezek azok, akiket Jézus az én juhaimnak nevez, s akikről azt mondja:” Az én juhaim hallgatnak a hangomra és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örökéletet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”/ János:10:27,28/

Ők azok, akiknek karácsonyuk van, mert Isten Fia befogadásával, Isten fiaivá lettek.

                                                                                                                                        Ámen!

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás