Kutyavilág

0



Bizonyára láttak páran Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjét, amelyben a kutyák fellázadnak gazdáik ellen, s elhatározzák, elpusztítják egykori gazdáikat, s elözönlik a város, jelen esetben Budapest utcáit. A napokban a szomszédos faluban jártam, hogy meglátogassam nagyszüleim sírját. Az igyekezetemet nem koronázta siker, viszont felrémlettek a film egyes képkockái.

A szomszédos falut ugyanis az elmúlt években ellepték a „félig” gazdátlan kutyák. Félig, mert ebadót ugyan alig páran fizetnek, de lehetetlen végigmenni a falun, s amikor nemrég az egyik kóbor kutyát, amelyik autó elé ugrott, elgázolta a magatehetetlen sofőr, azt majdnem meglincselte a kutyáját oly nagyon szerető gazdi.

Szóval a napokban a temetőbe szerettem volna eljutni, de otthon felejtettem a görbebotomat, így esélyem sem volt célom elérésére. Már a vasútállomáson két kutya fogadott, amelyik a gazdáját kísérte el az állomásra. A gazdi felszállt a vonatra, de a két ebet sikeresen le tudta rúgni, így ezúttal ők nem utaztak, hanem az állomáson maradtak. Némi marakodás után továbbálltak, de pár percen belül megjelent újabb kettő. A helyzet nem volt túl szívderítő, de azért összeszedve maradék bátorságomat, útnak indultam. Először még szerencsém is volt, egy kutya a nyomomba eredt, de a közeli házból rászóltak, így az lemaradt, s nem állta utamat többé. De a temetőig így sem sikerült eljutnom, a temető alatti udvarból két újabb vérmes eb vicsorította rám a fogát, így jobbnak láttam a latyakos úton visszafordulni és futásnak eredni. Visszatértem hát a vasútállomásra, s felhívtam egyik ismerősömet, hogy jöjjön már ki és segítsen elérni a célomat. Az ismerős tíz perc múlva meg is jelent, de szakadt nadrágja jelezte, hogy ő is összefutott pár gazdátlan ebbel. Két kutya állta az utamat – mondja –, alig sikerült lerúgnom őket magamról, de a nadrágomat megtépték – teszi még hozzá zihálva. Nem lepődöm meg a történteken, s ahogy meséli, pár napja este, a sötétben két farkaskutya támadt rá a saját utcájában, s miután tíz percet ácsorgott két házzal odébb a mínusz tizenötfokos hidegben, mászott elő a kutyák gazdája, aki ráförmedt, mit is keres este tízkor kint az utcán. Egy másik ismerősöm a rimaszombati kábelgyárba jár, de mind a reggeli, mind az esti buszozáskor a férje kíséri el nagy bottal a buszmegállóra, míg azok, akik a falu másik részén laknak, a vonatot már eleve ignorálják.




Sokan panaszkodnak a faluban az elszaporodott kutyákra, amelyek egy része még éhezik is, eleddig mégis semmiféle érdemi lépés nem történt. Valószínűleg a falu vezetése tragédiára vár, hogy felmutatható bizonyítékai legyenek arra, hogy meg kell tenni azt a lépést, amelyet normális esetben már rég meg kellett volna tennie.

A napokban olvastam az egyik közösségi oldalon, hogy az egyik gömöri faluban kihívták a sintért, amely összeszedte a kóbor ebeket, s azokat a losonci menhelyre szállították. Igaz, ez sem ment könnyen, mivel ott is teltház van, így kellett egy kis borravaló, hogy a sintér szemet hunyjon a zsúfolt ház miatt. Ahogy látjuk, megoldás van, csak ehhez tettrekész vezetésre van szüksége egy településnek, amely nem a következő választásra, hanem a falu jövőjére és az ott lakók biztonságára koncentrál.

Juhász Dósa János

Megosztás