Simon Attila: nem Trianont, hanem a mai helyzetünket kell kezelni

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A trianoni döntés századik évfordulója kapcsán Simon Attilával, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával készített interjút a bumm.sk portál.

Milyen következményei voltak/vannak Ön szerint a trianoni szerződésnek?

Trianon következményeit a magyar nemzet fejlődésére nézve nyugodtan mondhatjuk tragikusnak. A határokon kívül rekedtek számára gazdasági és kulturális lehetőségeik beszűkülését, asszimilációt, lassú, de biztos térvesztést hozott. Magyarország pedig egy kicsiny, az őt körbevevő nagyhatalmaknak kiszolgáltatott, sérülékeny, mára egy önmagába zárkózott, frusztrált, az idegen nyelveket alig beszélő országgá vált, amelynek lakossága a kelleténél többet foglalkozik a múlttal. A rossz focinkat az aranycsapat állandó felemlegetésével, a sikertelenségeinket pedig folyamatos Trianonozással igyekszik takargatni, miközben a kudarcok és a problémák valódi okainak feltárása nem történik meg.

Miben más a szlovákiai magyarság története a többi elszakított nemzetrészéhez képest?

Az elszakított nemzetrészek fejlődése sok tekintetben párhuzamos sorsot mutat. A kisebbségi lét első korszakát (1919–1938) követően a visszacsatolások felvillantották az akkorra már megtépázott közösségek regenerációja, az újraépülés esélyét, de az a pár év, ami amúgy is háborús év volt, kevés volt ehhez. 1945 után pedig mindenütt felerősödött a nemzetállam-építés, amelyhez a sztálinizmus eszközei hatékony segítséget szolgálnak, hiszen a termőföld elvétele, a vallás tiltása, a civil világ felszámolása stb. nagyban hozzájárultak a hagyományos közösségek szétrombolásához és ezzel a kisebbségi társadalmak gyengüléséhez. Mára mindegyik nemzetrészt az erőteljes asszimiláció sújtja, miközben pl. Kárpátaljáról oly mértékű az elvándorlás, hogy az már magának az ottani közösségnek a jövőjét veszélyezteti.

Én a gyakran hangoztatott véleménnyel ellentétben a szlovákiai magyar közösség helyzetét nem látom rosszabbnak, mint a többiét. Sajnos az asszimiláció (aminek kulturális és történelmi gyökerei is vannak) tényleg riasztóan magas, ám szerencsére a többi kisebbségi közösséghez képest épp a szlovákiai magyar társadalomban a legerősebbek a plurális, nyitott, polgári társadalom iránti igények.

Miként kezeljük Ön szerint a XXI. században Trianont? Milyen utat lát a szlovákiai magyarság előtt az elkövetkező évtizedekben?

Trianon történelem és akként is kell hozzáállni, vagyis nem Trianont, hanem a mai helyzetünket kell kezelni. Elsősorban három fontos dolgot említenék. Egyrészt társadalmunk belső modernizációját. Egy felkészültebb, tanultabb, a világra nyitottabb, egyben azonban a tradícióira büszkébb magyar közösséget kell megteremtenünk.

Másrészt az érdekeinknek az eddiginél határozottabb megfogalmazására és képviseletére van szükségünk, amelynek egyik kulcskérdése az önigazgatási elemek erősítése.

A harmadik fontos elem a megfelelő környezet: az erős Európai unió, a határok további légiesülése, a liberális demokráciák erősödése. És persze nem ártana egy sikeres és pozitív példákat mutató anyaország sem.

Forrás: bumm.sk

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás