Új lapon nyílik meg
2026. november 9., hétfő
Cikk keresése

Rimaszombatban és Nagybalogon is az aradi vértanúkra emlékeztek

Régiónk több településén is megemlékeztek az aradi vértanúkról. Rimaszombatban a temetőben, a minap felújított kopjafa előtt (ahol Rigó László, a város alpolgármestere tartott ünnepi beszédet), míg Nagybalogon a rossz idő miatt az iskola éttermében tartották…

Régiónk több településén is megemlékeztek az aradi vértanúkról. Rimaszombatban a temetőben, a minap felújított kopjafa előtt (ahol Rigó László, a város alpolgármestere tartott ünnepi beszédet), míg Nagybalogon a rossz idő miatt az iskola éttermében tartották a megemlékezést.

Rigó László emlékbeszéde a rimaszombati temetőben

Vérvörös századok könnyfelhője alatt

Megnémult mártírok kaparják a falat
Üszkös körömággyal minduntalan vésik
„Hol van az igazság? Kétszáz éve késik!”
Fényes szabadságért lelték halálukat
Hősi halántékon golyó ütött lyukat
Éjfekete évek rideg árnyékában
Megtépett tetemek szenderülnek lágyan.
Hogyan lehet akkor, ki ezer hőst nemzett
Kínja borzalmába belesántult nemzet?

Emlékezni gyűltünk össze itt ezen a már megszokott  és talán már számunkra szimbolikus értékkel és üzenettel bíró kopjafa közvetlen szomszédságában. Tizenhárom olyan férfira emlékezünk ma, akik a szabadság helyett, amiért harcba szálltak, a bitófáról csüngő és a nyakak  köré  tekert kötél, esetleg puskagolyó által ejtett seb okozta halál jutott.

Egy olyan kort idézünk fel a mai napon, az abszolutizmus korát, amikor egy nemzeti felszabadítási mozgalom, a magyar szabadságharc katonai vezetőit az osztrák elnyomók bosszútól vezérelve, elrettentő példaként állítva, akik a szabadságra vágyó magyar emberek érdekeit képviselve, kivégezték. A halálos ítélet értelmi szerzői és annak végrehajtói akkor még nem tudták, nem gondolták, mert elvakította őket a bosszúszomj, a nagyhatalmi arrogancia, hogy az embert el lehet pusztítani, ki lehet végezni, meg lehet alázni, egy népet nemzetet ideig-óráig el lehet nyomni, hallgatásra lehet kényszeríteni, de mégis van valami, amin sem a kötél fojtása, sem a golyó ütötte halálos seb, sem másmilyen gyilkos fortély nem talál fogást. A szabadság égő szeretetéről van szó, ami egy népben él és szüntelenül munkálkodik, mert szabad akar lenni, elutasítva mindenfajta elnyomási törekvést, ki akar törni a rákényszerített igából.

Az elnyomó hatalom mindig ébren van, mindig törekszik, de sokszor nem veszi észre és nem látja azt a titkos, csendes  folyamatot, amely egy kor szellemében láthatatlan módon nő nagyra, amely először az emberek lelkében, majd szívében és végül értelmében teljesedik ki, s amelynek látható formája, megnyilvánulása  –  maga a forradalom – csupán a végeredmény.

Ez így volt 168 évvel ezelőtt és így van ma is.

Hogyha feltesszük a kérdést saját magunk számára, hogy mit tudtak ezek a kiváló férfiak, ami halhatatlanná tette őket, miért él ma is bennünk a megbecsülés és a tisztelet irántuk, mit képviselnek ők ma a nemzet kolektív tudatában, bizonyára sokféleképpen válaszolhatnánk. Válaszunkat számtalan módon fogalmazhatnánk meg, de azokból a válaszokból biztos nem hiányoznának azok a szavak és fogalmag mint az áldozatkészség,  szabadságszeretet, hazafiasság, bátorság, bajtársiasság, és a nemzetünk iránt érzett elkötelezettség. Nem is hiányozhatnak, hisz olyan értékekről van szó, amelyeknek hordozói,megtestesítői és megvalósítói voltak a kivégzett katonai vezetők, amelyeket napjainkban is vállalunk, amelyek ma is élnek bennünk, és akikre  ma is büszkék lehetünk.

Áldozatai voltak egy olyan hatalomnak, amely nem nézte jó szemmel és nem  tűrte és nem is viselte el a nemzeti önrendelkezési törekvéseket, nem bírta elfogadni  a szabadságszerető és a szabadság után epedező népek óhaját, és nem értette meg a kor szavát.

Hősök is egyben, mert mindazt  amit tettek nem önös és egyéni célok eléréséért cselekedték.

Igazságért kiáltottak a magyar nép nevében, a magyar szabadságért harcoltak, holott sokan közülük nem is voltak magyar nemzetiségűek.

Az áldozatkészségüket, hősiességüket még inkább kiemeli, hogy az ő irántuk érzett és viselt tiszteletet éltessük. Számukra a magyar forradalom és szabadságharc hármas jelszava a szabadság, testvériség, egyenlőség erkölcsi kötelesség és elkötelezettség is volt egyben.

Azt is mondhatom, hogy az olyan hősök mint az aradi tizenhárom mártír tábornok, akik közül többen nem is beszélték a magyar nyelvet, alapvetően járultak hozzá ahhoz, hogy mi most itt fejethajtva, mélyen tisztelegve  előttük büszkén emlékezzünk rájuk.

És  legyen ez így napjainkban is, higgyünk a szabadságban, a népek és nemzetek szabadságának eszmélyében, mert állítjuk, bátran és egyértelműen mondjuk, hogy egyetlen nemzet sem örülhet a saját szabadságának, amíg a vele, esetleg mellette élő népek, nemzetek nem érzik magukat szabadnak.

Meg kell értenünk, hogy mi magyarok, akik a történelem során a képzeletbeli kerítés másik oldalára kerültünk, nem akarunk senkitől semmit elvenni, kimondottan csak azt mondjuk csupán, legyen szabad akaratunk, legyen szabadságunk, dönthessük el, hová szeretnénk tartozni, milyen nyelvet szeretnénk mindennapjainkban használni, ezáltal érvényesülni,  és egyenlő esélyt nyujtani mindenki számára ahhoz, hogy  megőrizhesse nemzeti identitását.

Ma is vannak akik félnek, bizonytalankodnak. Mi pedig arra biztatjuk őket ne féljenek, ne féljetek,  mert a félelem mindig rossz választ ad a legjobb és legértelmesebb kérdésekre is.  Ne féljetek, mert amit mi kérünk, azt nem mástól akarjuk elvenni.

Tizenhárom aradi vértanúra emlékezünk, s emlékük adott, amelynek tényét, valóságosságát kötelességünk ápolni, megőrizni mindenkorra, tisztességét pedig emberi magatartással átadni az utánunk következő nemzedékeknek.

Őszi napnak csendes fénye,
tűzz reá a fényes égre,
bús szívünknek enyhe fényed
adjon nyugvást, békességet:
sugáridon szellem járjon,
s keressen fel küzdelminkben
az aradi tizenhárom.

Emlékezzünk és tisztelegjünk tehát együtt, köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Gecse Attila és Kresnye András képriportja

[shareprints gallery_id=”25354″ gallery_type=”masonry” gallery_position=”pos_center” gallery_width=”width_100″ image_size=”small” image_padding=”0″ theme=”dark” image_hover=”false” lightbox_type=”slide” titles=”true” captions=”true” descriptions=”true” comments=”true” sharing=”true”]

Címkék:
Tetszett a cikk? Ossza meg: