Zsúfolt ház fogadja az ünnepelni vágyót a füleki Városi Művelődési Központban Füleken. A későn érkezők már csak a műsorban szereplők előre rezervált helyeit foglalhatják el. S tiszteletlenség ide vagy oda, el is foglalják. Petőfi, Madách és a Himnusz előtt tiszteleg az est – szemtelenül fiatalosan, ahogy Füleken illik. Amikor az est végén spontánul felszakad a Himnusz az ünneplők lelkéből – egy pillanatra az örökkévalóság részesei vagyunk.
Középiskolások a műsorvezetők (Fekete Emma Lili, Magtamás Csilla), középiskolás köszönti a közönséget, lelkükben fiatalok a fülekkovácsiak Mezeicsokor hagyományőrző csapata, a jövőt mutatja az Apropó falansztere, ahogy Petőfit öltözteti a mába Laboda Róbert a Pont 12 Könyörgés című műsorával, amelybe valószínűleg maga Petőfi is bekapcsolódott a barguzini télben.
Sonkoly Dalma, a Füleki Gimnázium végzős diákja nem takarékoskodik a nagy szavakkal, s rövid ünnepi beszéde elején bátran és megcáfolhatatlanul kijelenti: „drágakő az anyanyelvünk”. Könnyű neki, ő a főpróbán már látta a Szvorák Zsuzsa által összeállított műsort. Mi, nézők, amikor a mintegy kétórás műsor végén felállunk, hogy belekapjunk nemzeti imánkba, szintén vele együtt sóhajtjuk, drágakő biz az, de még milyen! A műsor összeállítói előbb Petőfire emlékeznek a fülekkovácsi Mezeicsokor szerkesztett műsorával, majd az Apropó a Tragédia falanszter színét viszi színpadra az annyira megszokott s annyira szeretett szemtelen bájával. Caution keep distance! – az Apropó előadása egy nagyszabású projekt része, amely keretén belül 15 iskola készítette el a Tragédia egyik, számára kisorsolt színét. A fülekieknek a falanszter jutott. Szerencséjük, hogy már nem a múlt század negyvenes éveinek a végén járunk, amikor a kommunisták az egész darabot betiltották azon egyszerű okból, hogy magukra ismertek egy 80 évvel korábban írt műben. Most mindössze a kutyák elégedetlenkedhettek, s ugathattak egy sort, szerepük nem épp pozitív kiemelése miatt, de hát kutya bánja.
A falansztert követően a műsor összeállítói visszatértek a jelenbe, hogy díjazzák azokat, akik a múltban annyit tettek a felvidéki, ezen belül a nógrádi magyar kultúra fennmaradásáért. Nógrád Közművelődéséért díjat vehetett át a losonci Demecs Andrea, aki ugyancsak sokat tett a losonci magyar kultúra újraélesztéséért, díjazták a Iuvenis Neogradiensis civil szervezet fiatalok körében kifejtett munkáját, akiknek a nevéhez sok-sok ifjúsági rendezvény, köztük a Várlak Fesztivál köthető, míg az életműdíjat az örökké fiatal(os) Galcsík Károly kapta, akinek több mint négy évtizedes munkáját alig egy hete Galántán, a Csemadok országos vezetése is Gyurcsó István-díjjal ismerte el. Galcsík Károly a díjazottak nevében köszönte meg az elismerést, s hangsúlyozta, ő még azon csemadokos nemzedékhez tartozik, akiknek módjuk volt átvenni a stafétabotot az alapítóktól, s az elmúlt évek már az ő esetében is a stafétaátadás jegyében teltek. A füleki alapszervezet két olyan, nem füleki munkáját ismerte el, akik nagyon sokat segítettek az elmúlt években a fülkekieknek, hogy kultúrájukat méltóképpen ápolhassák. A pásztói Molnár József mellett megköszönték Czimbalmosné Molnár Éva egykori nagykövet, főkonzul munkáját, aki ma Budapestről figyeli és segíti a felvidéki történéseket.
Az est hátralévő része Laboda Róberté (van-e, ki nevet Füleken nem ismeri?) és barátaié (Emmer Péter és Zsapka Attila is állandó vendégei e tájnak), valamint az örökké fiatal és köztünk élő Petőfié. Laboda – aki a műfaj koronázatlan felvidéki királya – ezúttal is merészen, igazi slammer módjára kellően szemtelenül nyúlt az örökifjú költőhöz. A mintegy 40 perces végeredmény önmagáért beszélt, ahogy az alig két órás, remek tempóban működtetett műsor is bizonyította, a kultúra megtartó erő, főleg, ha ilyen magas szinten művelik, ahogy arról a fülekiek (és barátaik) bizonyságot tettek. Amikor a (részben) komáromi vendégek elbúcsúztak, a közönség pillanatokig némán ült leragadva a székében, majd feltápászkodva zsöllyéiből spontán rákapott a Himnuszra. Tíz másodperc sem telt belé, s már teljes erőből zengett nemzeti imánk, a tudósító pedig gyorsan elrakta a jegyzetfüzetét, így óvva azt a szeme sarkában megjelenő könnycseppek elől.
Juhász Dósa János, fotó: Schnelczer Zoltán
Képgaléria:
