„Az egyik legfiatalabb ünnepünk, hisz csak 1989 óta szerepel a naptárban. Igaz, nem piros betűs ünnep, de számunkra mégis nagyon kedves” – köszöntötte a Magyar Kultúra Napjára érkezőket Füleken, a Városi Művelődési Központban Szvorák Zsuzsa, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke. Az ünnepségen részt vett a város polgármestere, Agócs Attila is.
„Fiam, ha egy szép dallamot akarsz kerekíteni, akkor mindig hallgass a harangokra” – állítólag Erkel Ferenc így biztatta a fiát, s ha minden igaz, meghallván a pozsonyi harangokat, 1844-ben alig egy óra alatt írta meg a Himnusz zenéjét. Kölcsey, aki 1823. január 23-án tisztázta le a Himnusz szövegét, ezt a pillanatot már nem élhette meg. „Sokan nem értik, miért szökik könny a szemünkbe a Himnusz hallatán, hisz nem minden népnél van ez így. Mi, magyarok ebben is különlegesek vagyunk. Nemzeti imánk mindenkinek megdobogtatja a szívét, főleg ha olyan eseményen hallja ezt, ami a szívének közeli, kedves. Számunkra kivételes alkalom az, ha újévkor, új esztendőkor, illetve az olimpiai bajnokságon megszólal a nemzeti himnusz. S még különlegesebb, ha templomban csendül fel” – vezette fel az idei emlékestet Szvorák, s mint megtudtuk tőle, Füleken először két éve ünnepelték meg a Himnusz születése apropóján a Magyar Kultúra Napját.
Két éve ún. flash mob eseménnyel, azaz villámcsődülettel emlékeztek a füleki gimnazisták, amely a füleki ferences rendi templomban, a Bebek torony tövében meghúzódó Magyar Közösségi Házban és a diákok alma materében valósult meg. Tavaly hat diák a helyi iskolákba és intézményekbe, így a Városházára vitte el a Himnuszt, de betértek a helyi bankokba is.
Az idén más módját választották az ünneplésnek. Csáky Pál Hit és hűség című történelmi visszapillantását hívták segítségül. Boráros Imre, Petrécs Anna és Tarics Péter (Hanzsér Árpád technikai munkatárs segítségével) az 1889 és 1989 közötti felvidéki létünket vázolja fel családi szemszögből. Egy fiatalember tekint vissza az eltelt vérzivataros évszázadra szépapjától apjáig bezárólag. Három zászló és három kereszt szegélyezi hőseink útját, akik ugyan soha nem hagyták el a szülőföldjüket hosszabb időre, mégis három ország állampolgárai voltak. Csáky munkájának érdeme, hogy korántsem fest idillikus képet egyik rendszerről sem, sőt… „Kár, hogy nem jól végződött” – hangzik el az előadásban, s ez vonatkozik mind a kiegyezés utáni korszakra, amely Trianonban ért gyászos véget, a Masaryk-féle, demokratikusnak nevezett Csehszlovákiára, amelyet a Horthy-féle kakastollas Magyar Királyság követett, s amely egyenes úton vezetett a szovjet gulágokba és a csehországi rabszolgaságba, majd a kommunizmusnak nevezett mellékvágányra.
Az alkalmazkodás és a kapaszkodás filozófiája kíséri végig hőseink életét, vagyis felfelé nyalni, lefelé tiporni. S hogy van-e kiút a kiúttalanból? Arra nem ad választ az előadás túl pozitívra sikeredő, közhelyes vége sem.
Fülek mellett Tornalján és Rimaszécsen is köszöntik a Magyar Kultúra Napját.
Tornalján január 23-án, pénteken 19.00 a Városi Művelődési Központban megvalósuló rendezvényen közreműködnek a pelsőci Korona Énekegyüttes és a a helyi Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diákjai. Az est folyamán bemutatásra kerül Dsupin Pál és Csergő-Herczeg László Arany János daloskönyve című műsora is.
Rimaszécsen a Rimaszécsi Polgári és Vállalkozói Szövetség P. T. szervezésében rendeznek ünnepi estet január 23-án 17.00 órai kezdettel a helyi kultúrházban, amelyen a helyi két alapiskola diákjai mellett fellép Páko Mária, Lichtmannegger Tibor, Kovács Magdolna, Váradi Evelin, Rácz Viktória, a rimaszécsi Rozmaring Népdalkör, a Zádorháza-Rimaszécsi Női Kórus és az Ózdi Néptánc Egyesület.
jdj, fotó: Schnelczer Zoltán
