Nagyszombati istentisztelet Mellétén

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus holttestét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus holttestét. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit. Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust. János 19, 38-42

Történelmünk nagy alakjai és mártírjai az aradi vértanúk: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid életüket áldozták a hazáért.

Bárki feláldozhatja az életét és önként odaadhatja, csak egy valakinek volt hatalma, hogy azt visszavegye, Isten egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak. Önmagára utalt, amikor ezt mondta: „az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.“ (Lukács 9, 22)

Spurgeon mondta: „A bánat ruhájának szegélye minden, amit valaha megérint, de Krisztus mindennapi ruhájaként viselte. Csak kortyolgatunk abból a csészéből, amelyet Ő a legkeserűbb hordalékig kiivott. Csak egy kicsit érezzük Nabukodonozor kemencéjének melegét, de Ő a tűz kellős közepében lakott.”
Megdöbbentő, amit emberek tesznek egy-egy ügyért, de felfoghatatlan, amit Krisztus tett az egész világért, az emberiségért.

Nagypénteken utolsó szava volt: „Elvégeztetett”. Jézus bűneink miatt halt meg, hogy megváltson minket a halálból. Amikor ezt mondta az adóságlevélre ráíratott: a tartozás ki lett fizetve. Az embernek örülnie kellene, hogy adóság nélkül új életet kezdhet. Azon a szombaton, amikor a sírban feküdt sokan gyászoltak és szomorúak voltak, mert elfeledkeztek az Úr szaváról.

Van-e folytatás, amikor egy élet kialszik? Hogyan tovább? Ezt kérdezik, akik szívük mélyéig megrendülve átmennek a fájdalomnak a küszöbén. A maró érzések nem hagyják nyugodni az embert. A fájdalom és a gyász fogva tart. Mi lesz? Hogyan tovább? Egykor a rabszolgák a földeken dolgozva a szabadságról álmodtak. Sokan közülük, miután megkapták a szabadságlevelet kétségbeestek. Mit kezdjek vele, hogyan éljek tovább? Eddig tudtam mit kell tennem, mert megmondták. Mi vár most rám? Hogyan éljem meg a mindennapok szabadságát? – tették fel a kérdést. Az ingyen kapott szabadsággal jól kell tudni élni. Ha a régi dolgok fogva tartanak hogyan legyek szabad?

Nagypéntek után eljött a szombat, aminek szörnyűsége nyomasztó érzésként telepedett az emberre. Amikor elveszítjük szerettünket és véget ér a temetés nekünk is meg kell küzdenünk a fájdalmas hétköznapokkal. Nagyszombaton Jézus teste egy sziklasírban pihent. Az Úr titkos tanítványai temették el.

„Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.”(János 19, 41) – mondja az Ige. Ez a kert emlékeztet az Édenre, ahol minden jó volt, ahonnan az ember bűne miatt kiűzetett. Az első kertből, ahol minden tökéletes volt az ember ki lett tiltva, a másik kert, ahol a „bűn zsoldja a halál” (Róma 6, 23) az igazat eltemették, hogy onnan új életre keljen.

Volt ott egy új sír. – írja az Ige. A rómaiakat nem érdekelte mi lesz a megfeszítettel. A kereszten meghalt emberek sokszor napokon keresztül függtek a fán elrettentés céljából. A zsidók nem akarták, hogy húsvét idején ilyen borzalom jelenjen meg. Az ünnepet nem lehetett bemocskolni. Az ünnepre mi is készülünk és igyekszünk mindent rendbe tenni, hogy azt méltó képen várjuk. Elég-e a látszat fenntartása vagy többre van szükség? Hiába a rend, ha az ember szíve bűnnel teli és lelke megkötözött. Ott legbelül is rendet kell teremteni.

Jézus a gonoszok között halt meg. Az volt a szándék, hogy velük együtt kerüljön közös sírba. Jött egy ember, arimátiai József, aki derék és igaz volt és várta az Isten országát. A saját magának előre megvásárolt sírba temette el méltó tiszteletadással az életnek fejedelmét. Ezzel beteljesedett, amit Ézsaiás próféta megjövendőlt: „és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.“ (Ézsaiás 53, 9)

Az igéből tudjuk, hogy eddig abban a sírban még senki nem feküdt. Jézus virágvasárnap egy olyan igavonó állaton vonult be Jeruzsálembe, amin előtte még senki nem ült. Többek között jelképe ez az osztatlan hűségnek. Jézus „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2, 8) A Fiú, aki „fogantatott Szentlélektől, született szűz Máriától”, azért született, hogy szenvedjen és most a sír ad neki szállást, hogy onnan életre keljen. „Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.“ (Máté 12, 40)

A sír szája elé egy nagy követ hengerítettek. Jelezve, aki ott fekszik valóban meghalt. Amikor erről a Nagytanács tagjai tudomást szereztek katonákat küldettek, akik a hatalom és az erőszak szimbólumai. Nagyszombaton Jézus teste a sírban pihent. A nyugalom napján nincs nyugta Jézus vádlóinak. Nem szűnnek meg az aggodalmak, nem szűnik meg a gyűlölet. Nincs megalázkodás és nincs részesedés Isten nyugalmában, nincs bűnöktől való szabadulás, de van hozzá való ragaszkodás, van önös érdek, van képmutatás és megannyi más, ami elválaszt Isten szeretetétől.

Kell a csend, különösen, amikor az ember lelke zaklatott, amikor az emberi élet összekuszálódott, amikor a bűnök ránehezedtek. Egyik énekünkben énekeljük:

„Óemberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom;
Ki vérnek, testnek enged, az nem jár jó úton.
A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne:
Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.”

Kell a csend, mert abban meghallhatjuk Isten szavát. Ő nem haraggal jön, hanem kegyelmével és szeretetével. Illéshez sem az erős szélben, sem a földrengésben, hanem halk és szelíd hangon szólt. Kell a csend, mert abban teret adunk az Úrnak és engedjük, hogy Lelke által cselekedjen bennünk. A csendben mi vonulunk vissza és az Úr tud növekedni bennünk.

Szombat a nyugalom napja, Jézus halálakor egybeesett a zsidó húsvét első napjával, ami emlékeztette a népet az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásra.

Jézus, az Isten Báránya meghalt, hogy elhozza mindenkinek a szabadulást. Ő maga mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (János 12, 24)

Jézus eljött ebbe a világba, hogy szenvedjen és meghaljon értünk bűnös emberekért. Eljött, hogy elhozza az Ő szabadítását, elhozza az örök életet. Ő nem maradt a sírban, hanem harmadnap feltámadott. Összetört életünkben Ő tud utat mutatni. Akik Őt elfogadják nyernek bűnbocsánatot és teremnek gyümölcsöket.

Nagyszombat van. Arra emlékezünk, hogy Jézus teste a sírban pihen. Csendesedjünk el mi is. Engedjük, hogy az Úr Lelke által munkálkodjon és legyen naggyá bennünk, mert Ő élő Úr.

Elhangzott a nagyszombati ökumenikus istentiszteleten Mellétén

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás