Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, a Pesti Színházban épp a Játszd újra, Sam! című „levehetetlen” jóval több mint 500. előadása van műsoron Kern Andrással a főszerepben. Amikor 1983 novemberében bemutatták a Vígszínház hatalmas színpadán mintegy 1 200 néző előtt, nemigen gondolta bárki is, hogy közel negyven év múlva is műsoron lesz. 39 évvel a magyarországi ősbemutató után akadt egy bátor társulat, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház, amely Ágoston Péterrel Woody Allen/Kern András szerepében ismét műsorra tűzte. Jelentem, megérte!
„Szomorúan állapíthatjuk meg: az, amit öt-hat éve olcsó poénnak minősítettünk, az a mai vígjátéki viszonyokat tekintve – szinte mélyértelműnek tűnik” – írta az 1983-as bemutatóról fanyalogva a Színház című folyóiratban az előadás kritikusa, Szekrényessy Júlia, aki megállapítja azt is, hogy Valló Péter rendezése a körülményekhez képest kitűnő. S itt álljunk meg egy szóra a két ikonikus filmnél. Az egyik a második világháború kellős közepén készült romantikus alkotás, a Casablanca Humphrey Bogarttal és Ingrid Bergmannal, a másik az ezt megidéző Játszd újra, Sam! 1972-ből. Utóbbi darab az előbbi híres búcsújelenetével kezdődik, s a darab főhőse, Allen Félix filmesztéta, – akit természetesen, ahogy sok más filmjében is Woody Allen saját magáról mintázott –. végig különös párbeszédet folytat Bogarttal, aki próbálja őt megszabadítani a gátlásaitól. A Casablanca „részben” magyar film, hiszen Michael Curtiz, vagyis Kertész Mihály rendezte, s a főszereplők között találjuk. S. K. Sakal-t, vagyis Szőke Szakállt (akit a magyar változatban Szendrő József szinkronizál) és Peter Lorre-t, aki Rózsahegyről indult el világhódító pályájára. A film már csak azért is bátor vállalkozás volt, mert keletkezésekor, 1942-ben még senki nem tudhatta, hogy hogyan alakul a háború végkimenetele. Ekkor a németek még Sztálingrád előtt voltak, s épp ekkor vonultak be Casablancába. A történet főhőse, Rick kétes múltú mulatótulajdonos, aki ismét találkozik párizsi szerelmével, akiről kiderül, nem is az, akinek annak idején mondta magát. Gyakorlatilag ugyanezt a szerelmi háromszöget éli meg három évtizeddel később Woody Allen, aki akkora már túl van pár sikeres filmen (Mi újság, Tiger Lily?, Fogd a pénzt és fuss!, Amit tudni akartál a szexről, Banánköztársaság), ahogy már ekkor összefonódott a magyar hangja Kern Andrással. Viszont a Játszd újra, Sam! című filmjét, – amelyet egyébként Herbert Ross rendezett –, nem ő szinkronizálta, hanem Zana József/később Kerekes József. A sok filmjében saját magát játszó, lassan 87 éves 86 éves Woody Allen egyébként ma is alkot, épp a napokban fejezte be első francia nyelvű filmjét (WASP 22), s amíg Roman Polanski belebukott kétes amerikai nőügyeibe, a szintén kiskorúak molesztálásával vádolt Allen szerencsére nem.
A Játszd újra, Sam! gyakorlatilag a főhős, Allen Felix, vagyis Woody Allen szexuális tehetetlenségét meséli el. Egy zsidó, ráadásul vörös, neurotikus, a végletekig gátlásos fiatalemberről van szó, akit a felesége, Nancy is otthagyott, s aki folyamatosan pszichiáterhez jár, s egész gyógyszeres ládát hord magával. Hasonszőrűek a barátai is, akik hozzá hasonlóan szintén képtelenek a kapcsolatteremtésre, s még inkább tartós kapcsolat létrehozására. Allen New York-i otthonában folyamatosan kedvenc filmjeit nézi, így a Casablancát, s idővel annak hősével, Humphrey Bogarttal kezd virtuális baráti kapcsolatba, aki nemcsak reflektálja Allen magánéletét, hanem próbálja elmozdítani is a holtpontról. Bogart mellett Allen szűkebb magánéletéhez egy szintén sok-sok pszichés zavarral küszködő házaspár tartozik, akik csak látszólag élnek problémamentes magánéletet, a menedzserként dolgozó férj családi életét felemészti az állandó rohanás és stressz, aki annyira félti az állását, hogy mobiltelefon nem lévén, bárhol is van, mindig felhívja az irodáját, s megadja az adott hely telefonszámát. Talán nem véletlen, hogy a szintén depressziós, gyógyszereken élő feleség megunja ezt, s nem áll ellen Allen nem túl acélos kísértésének, s ha Bogart lelkes unszolásának köszönhetően is, de megtörténik, aminek meg kell történnie. De ahogy a Csablanca Rickje, úgy a Játszd újra, Sam! Allenje is elengedi a meghódított nő kezét.
Dér András, a salgótarjáni előadás rendezője több kockázatot is vállal az előadás rendezésével. A legnagyobb kockázat a Pesti Színházban ma is futó legendás előadás, amely összeforrt Kern Andrással és a magyar színháztörténettel. Évekig Kern mellett (aki ma is ugyanazt a ballonkabátot viseli) Halász Judit és Balázs Péter alakította a baráti házaspárt (ma Hegyi Barbara és Kőszegi Ákos), akikről annak idején ezt írta a cikk elején már idézett kritika: „Kern Andrásnak, Halász Juditnak, Balázs Péternek nem okoz különös gondot a nézők elszórakoztatása. A kisujjukból rázzák ki a poénokat. Ábrándosan gondolunk arra: mi lenne, ha még játszanának is”. Nos, egy ilyen előadás árnyékában nagyon bátor vállalkozás elővenni a darabot, de a salgótarjániaknak van hozzá színészük, Ágoston Péter személyében, aki fittyet hány Allenre és Kernre is, s meri a saját esetlenségét színpadra hozni. Mégpedig egy parányi térben ahol az első sor közönsége szinte bent ül Allen szobájában. A kissé lagymatag kezdés után Ágoston Péter teljes egészében betölti Árvai György parányi, de nagyon szellemes díszletét, amelyben a főhős életében véletlenül megjelenő figurák egy filmszalag rejtekéből bújnak elő, ahogy oda is térnek vissza, ha befejezték a küldetésüket. Amit viszont felettébb fájlalok, hogy a rendező megmaradt az 1972-es technikai kereteknél, s nem merte „aktualizálni” a történetet, így maradnak a korabeli díszletelemek és jelmezek is. Valahol érthető is ez, hiszen ötven évvel ezelőtt még nem volt mobil, nem voltak a mai világunkat eluraló elektromos kütyük, így például a Dick legfőbb poénjának számító telefonszámos bejelentkezést át kellett volna írni. Pedig kár, mert a történet 2022-ben is rém aktuális, csak kicsit másképp. Így a külső körülményeket jelen időre nem hangolván élvezzük Ágoston Péter és a többiek elsőrangú játékát. A szereplők közül főleg a Lindát játszó Hege Veronika alakítása frappáns, közvetlen egyszerűsége nemcsak Allent varázsolja el, hanem minket, a kamaratermi előadásba szinte belelógó nézőket is. Ahogy szerethető a kevésbé szellemesnek mutatkozó Gula Péter Dickje is, míg a többi, egymondatos szerepben Házi Anita, Dér Marus, Markó Janka és Szilvási Judit próbál eladható figurát létrehozni. S ne feledkezzünk meg az élőben fel sem tűnő, a történetet és hősünk életét csak filmszalagon kísérő Hunyadi Mátéról sem Bogart szerepében.
A salgótarjáni előadást legközelebb december 29-én láthatják, míg a Pesti Színházban december 10-én idézi meg újra Kern András kedvenc filmjét, a Casablancát.
Juhász Dósa János, fotó: salgótarjáni Zenthe Színház
