Hitmélyítő evangelizációs estet tartottak a nagybalogi kultúrházban november 17-én, amelyen Boros Lajos, egykori fogvatartott, ma a baptista börtönmisszió vezetője szolgált.
A megtelt teremben a szervező, Nt. Gebe László köszöntötte az egybegyűlteket, és örömét fejezte ki, hogy meghallották sokan a hívást, a meghívást. Külön szeretettel köszöntötte az alkalom szolgálattevőjét, Boros Lajost, aki az est folyamán bizonyságot tett az ő megtéréséről, életéről és szolgálatáról.
„Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét.“ (Zsolt 94,14)
„Előételként“ a fenti igét olvasta fel a nagybalogi református tiszteletes, aki hozzátette: „Arra gondoltam reggel, amikor ezt az igét elolvastam, hogy olyan gazdag a Szentírás biztatásokban, bátorításokban, ígéretekben, és vannak benne olyan igék, amelyek mindenkinek szólnak, és vannak olyan igék, amelyek csak Isten népének szólnak. Ez is egy olyan ígéret, amely Isten népének szól. Egyben bátorítja azokat, akik még nem tartoznak ebbe a családba, hogy jöjjenek ebbe a közösségbe, fogadják be az Istent, hogy az ő családjába, táborába tartozzanak, és ezekről a jó ígéretekről le ne maradjanak. Biztos vagyok benne, hogy Lajos testvérünk is fog arról beszélni, milyen minőség béli különbség van a két élet között: Isten nélkül és az élő Isten jelenlétében és védelme alatt. Én erre biztatok mindenkit. Ma is itt, ha valaki érzi az Isten hívását, zörgetését, akkor ne álljon ellen, hanem nyissa meg a szívét és kezdjen el közeledni Istenhez, mert Isten jó.“ – fogalmazott Nt. Gebe László.
Szavaihoz kapcsolódva a Nagybalogi Református Gyülekezet dicsőítő csapata előadásában énekek hangzottak el, majd Boros Lajos egy megzenésített Füre Lajos verssel folytatta, és vette át az alkalom folytatását.
Boros Lajos 1959-ben született, és nagyon fiatalon került összetűzésbe az igazságszolgáltatással. 1977 és 2015 között összesen hét börtönbüntetést töltött le, azaz életéből több mint 30 évet a börtön falain belül élt le. Szolgálata közben elárulta, hogy először a börtönben volt igazán szabad, miután 1994 karácsonyán a börtön dohányzójában találkozott Istennel.
Az érdekes, tanulságos, megható és elgondolkodtató bizonyságtételében nagyon mély gondolatok, figyelmeztetések és kinyilatkoztatások hangzottak el. A látogatásával kapcsolatosan kérdésünkre elmondta:
„A munkám nagy része tulajdonképpen az, ahol most is vagyok: egy településen, egy evangelizációs szolgálaton, amikor az életutamon és az élettörténetemen keresztül tulajdonképpen azzal a nem titkolt szándékkal beszélek Istenről, hogy másnak a szívében is el legyen vetve a mag. Lehetőséget kap olyan döntésre jutni, hogy ha nekem sikerült, és az én életemben valóban békesség van – egy ilyen tönkrement, megtaposott életet az Isten valóban helyre tudott tenni-, akkor úgy néz ki, hogy nem egy báb istene van ennek a világnak, hanem egy erős Istene, aki ki tudja fejteni az erejét annak az embernek az életében, aki megnyílik előtte. A munkám nagyvonalakban ez, és természetesen a börtönmisszión belül a börtönöket járom az országban és országhatáron túl is.” – fejtette ki Boros Lajos, akinek szolgálata kérdésekkel ért véget, ill. a Rácsök mögött szabadon c. könyvének dedikálásával.
