Dr. Ujváry Zoltánra emlékeztek Levárton

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A szentmisével kezdődő levárti falunapok keretében mellszobrot avattak Dr. Ujváry Zoltánnak július 10-én, akit Lévárt Község 2004-ben díszpolgárjává avatott. Dr. Ujváry Zoltán debreceni néprajzkutatót a Szülőföldön hontalanul című 1990-ben kiadott könyvében leírta a Beneš-dekrétumok következtében a faluból kitelepített, elhurcolt emberek sorsát, kálváriáját.

A rendezvényt Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztályvezetője is megtisztelte jelenlétével. Dr. Ujváry Zoltán mellszobrának felavatását megelőzően a főosztályvezető asszony beszédében úgy fogalmazott, hogy nemzetünk megmaradása ma sem attól függ csupán, hogy hányan vagyunk, hanem attól, hogy van e magyar lélek, van e bennünk életerő.

„Nem a közösség mérete, hanem az elkötelezettsége, tenni akarása határozza meg súlyát, nemzetünk jövőjének alakításában. Éppen ezért, számunkra minden magyar számít. Minden magyar közösséget, legyen az nagy vagy kicsi, számon tartunk és támogatunk a megmaradásban” – fogalmazott.

A még száz lakost sem számláló kis gömöri településen felavatandó szobor mellett többek közt Dr. Juhász Péter, besztercebányai megyei képviselő is szólt a megjelentekhez, aki kiemelte, hogy a ma felavatásra kerülő mellszobor egy olyan embernek az életmunkáját méltatja, aki az itt élőkről, történelmükről és megpróbáltatásaikról írt.

„Olyan emberekről írt, akik nem voltak hajlandók elárulni őseik nyelvét, kulturáját és szellemiségét, akár olyan áron is, hogy elvettek tőlük mindent. Ez napjainkban is elgondolkodtató, hiszen ma is, talán finomabb eszközökkel, de folyamatosan próbálnak elvenni tőlünk dolgokat. Próbálják szűkíteni életterünket, azt a magyar világot, amelyben mi élni szeretünk, és szeretnénk, ha gyermekeink is ebben nevelkednének. Tavaly letelt 100 átkos, kínos év, amely a magyarság keresztútjának vélhetően a vége. A magyarság végigjárta a maga poklát, és én nagyon bízom benne, hogy a 100 év elteltével egy olyan világ indul, amely teljesen más összefüggésekre fog épülni. 2020-ban elindult egy világjárvány. Ezt kétféleképpen lehet nézni. Úgy, hogy mi mindent vett el tőlünk, és úgy, hogy elindult az a változás, amelyet mindenki érzett, hogy ott lóg a levegőben és be fog következni. Ez a változás át fog írni mindent. Azt ahogy élünk, azt ahogy gondolkodunk, azt ahogy a mindennapjainkat az élet minden szegmensében megéljük” – fogalmazott, majd feltette a kérdést, hogy mi is a teendőnk, és így folytatta:

„Felvidéki magyarként a teendőnk, hogy mindenki azt tegye meg, ami az ő életében megtehető. Mindenki tartsa meg azt, amit szüleitől, nagyszüleitől kapott. A gondolat újra hangozzék el, hogy ki az, aki magyar? Nem az, akinek a nagyapja magyar volt, hanem az, akinek az unokája is az. Itt kezdődik minden, mert, ha mi ezt továbbadjuk gyermekeinknek, elmondjuk, hogy az itt avatandó szobor személye olyanokról írt, akik a mi őseink, akik helytálltak, és itt próbáltak boldogulni és megmaradni minden áron, és tanúbizonyságot tenni arról, hogy megéri magyarnak lenni, ez olyan érték, amelyet tovább kell adni” – fogalmazott a megyei képviselő.

A beszédeket követően a szobor leleplezésére került sor, amelyet Galo Gábor atya felszentelt, majd a jelenlévő kulturális, civil, politikai szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet és megemlékezés koszorúit.

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás