A napokban mutatta be a magyar közszolgálati televízió a Mi, magyarok című, a Magyarság Háza megbízásából készült sorozatában az Écsi Gyöngyi református lelkésszel, mesemondóval és énekessel készült egyórás portréját (a minap Rimaszombatban a Tóth Ferenc borásszal készült portrét mutatták be ebben a sorozatban Majoros Jácint rendezésében), amelyet Balázs Emese balogtamási művelődés-szervező készített.
Écsi Gyöngyi nevét nem kell a Felvidéken, ahogy Gömörben bemutatni, hisz beélte és begyűjtötte az egész tájegységet, ahogy bejárta Felvidék iskoláit, kultúrházait és református templomait is. Szülei pedagógusok voltak, s Felvidék nyugati feléből, Szencről illetve Vágtornócról származtak el, Vágkirályfán tanítottak, míg Gyöngyi már a közeli városban, Vágsellyén született, s a folyó partján nőtt fel.
Gyerekkora óta érdekelték a népdalok, amelyekkel igazán galántai gimnazistaként ismerkedett meg, ahol a néprajzos Szanyi Mária volt az egyik tanára, ahogy itt tanultak a későbbi Ghymes alapítói, s ide járt előadni Takács András, Katona István, de Kátai Zoltán is. Jó alapnak bizonyultak, hisz Gyöngyi már középiskolás korában elkezdte a gyűjtést, előbb a Zoborvidéken, de eljutott Felvidék egyéb tájaira, így Gömörbe is. Ág Tiborral többször járt például Almágyban és Gesztetében, ahol Imrecze Ilonka néninél és Motyovszky Teri néninél igazi csodákra leltek. Ezeket az élményeit akkoriban meg is írja A Hét című hetilapnak, de mélyen hívő emberként később úgy látta, „az újságírás nem Istennek tetsző dolog”, ezért felhagyott vele. Ekkor már a rendszerváltás idején voltunk, s Gyöngyi a teológiát választotta, de egy pillanatra sem gondolt arra, hogy az általa és mások által felgyűjtött kincsektől csak úgy megfeledkezzen, s mivel remek hangja volt, több együttesben is elkezdett énekelni, így a Ghymes mellett a Miguel Montanaro által életre hívott Keleti Szél/Vents´d Est együttesben is. De önálló énekesként is járta a Felvidéket, s mivel például egy ideig férjével, a szintén református lelkész Palcsó Attilával Berzétén éltek, ott is létrehoztak egy nápdalkört.
Mostanában pedig a Komárom melletti Hetényben (Vajda Julianna egykori falujában) mozgatták meg a helyi kulturális életet, ahol énekkara és gyermek bábcsoportja van. Az éneklés mellett Écsi Gyöngyi egy idő után meséléssel is el kezdett foglalkozni, a rozsnyói Badin Ádámmal meseszínházat is létrehoztak, így vagy egyedül a bábok és a választott mese társaságában, vagy Badin Ádámmal, vagy Kováts Marcel zenésszel, vagy együtt járják a magyarlakta iskolákat. A bábokat is többnyire maga készíti, de az utóbbi időben Balla Gábor is besegít, s több meséjének a bábjait ő készítette már. Az első meséit B. Kovács István gyűjtéseiből válogatta, így készült el A szegény ördög és a halász vagy a Busa Viktor meséje alapján készült Szőlő-szűlt-kálmány is. De készített mesét már megrendelésre, nemrég például a Kaposvári Bábszínházzal dolgozott együtt. Ezek a mesék mindig interaktívak, vagyis bevonja a közönségét is, így ezek az előadó részéről kiemelt figyelmet igényelnek.
Gyöngyi életében mindig kiemelt szerepet játszott a család, ezért is választotta a meseszínházat, mert ahogy mondja, ez igazi délelőtti műfaj, így mire a gyerekei hazaértek az iskolából, már meleg étellel várhatta őket. „Ez számomra mindig elsődleges volt, mert elsősorban nő vagyok és anya” – meséli az életét Balázs Emesének, s mire befejeződik a külsős felvételekkel, valamint mese- és énekrészletekkel is gazdagon illusztrált beszélgetés, addigra az almás pite is elkészül.
„Sose akartam olyasmit csinálni, ami eladható, mégis mindig van elegendő fellépésem” – zárja a beszélgetést az örökaktív Écsi Gyöngyi, aki időnként Gömörbe is eljut a meséivel vagy a varázslatos hangjával. Nem egyszer Balázs Emesének köszönhetően is. Csak figyeljék a plakátokat!
A film még megnézhető a https://mediaklikk.hu/video/mi-magyarok-portrek-onvallomasok-beszelgetesek-az-otthonat-kereso-szivarvany-ecsi-gyongyi-mesemondo-enekes-reformatus-lelkesz-szlovakia/ linken.
forrás: Juhász Dósa János, képernyőfotók
