Életének 75. évében 2022. július 19-én távozott az élők sorából Böszörményi István, nyugalmazott pedagógus, helytörténész, író.
Böszörményi István tanár, helytörténeti és néprajzi kutató Losoncon élt és született 1947. március 20-án. Édesapja Ungmogyoróson született, Nagykaposon volt ügyvédbojtár, a prágai Károly Egyetemen két évig jogot hallgatott, de amikor 1925-ben Losoncon megalakult a Református Teológiai Szeminárium, Losoncra jött, hogy a magyarságot szolgálja.
Így vált Böszörményi István is nógrádivá. Füleken érettségizett, eredetileg régésznek készült, de a Komenský Egyetemen szerzett német–svéd szakos tanári képesítést. 1972-től a füleki gimnáziumban tanított. Papgyermekként otthon a szerénységre nevelték, s ez kihatott egész életútjára.
A 1970-es évek végétől publikált, helytörténeti és néprajzi, népi építészeti írásai a Hétben, a Honismeretben, a Hitelben, a Confessióban, a Szabad Újságban, az Ipeľ–Ipoly-ban, a Nógrádi Szóban jelentek meg. Az utóbbi két regionális lapban 1989 és 1995 között Emlékeink címmel 89 részes sorozatot közölt Losonc és Fülek történetéből. Az utóbbi években a Magyar7 hasábjain publikált, a lap külső munkatársaként.
2017-ben jelent meg életművének is tartott összefoglalója a losonci gimnáziumról, amit húsz évig kutatott, s a reformáció 500., és életének 70. évében sikerült kiadnia.
Elkötelezett volt a magyarság ügye mellett, s lelkesen vallotta a megőrizni, megtartani elvet, érdeklődési köre mindig az értékmentés felé irányult. Ezt tartotta élete céljának. 1983-ban lett a helyi Csemadok vezetőségi tagja, aktívan dolgozott, számos előadást szervezett és tartott, a helyi hagyományok felélesztésére törekedett. Több Csemadok-kiadvány szerzője vagy szerkesztője volt. A Felvidék.ma oldalán is rendszeresen tudósított a nógrádi eseményekről.
Több országos, regionális és helyi elismerő oklevelet kapott. 2005-ben neki ítélték a Nógrád Közművelődéséért díjat. 2021. március 15-én Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Sokrétű tevékenysége a díjakon és elismeréseken jócskán túlmutat.
Nagy űrt hagy maga után, személye és munkássága pótolhatatlan a nógrádiak és az összmagyarság számára is. Legyen áldott az emléke, nyugodjon békében!
(Forrás: ma7.sk, Felvidék.ma)
