Ferenczy Erzsébet missziós lelkésszel beszélgettünk

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A viszontlátás reményében köszönték meg Ferenczy Erzsébet missziós lelkész szolgálatát és az elmúlt hat évben kifejtett tevékenységét a gömöri evangélikus gyülekezetek 2020. július 5-én Gömörhosszúszón.

Az istentiszteletet, konfirmációt és az ajándékok átadását követően Ferenczy Erzsébettel beszélgettünk a Gömörben eltöltött hat évről, tevékenységéről, a felvidéki evangélikusokról.

Hat évvel ezelőtt miért döntött úgy, hogy missziós munkára jön Gömörbe? Mi motiválta, milyen elképzelésekkel, feladatokkal érkezett?

Nekem mindig sokat jelentett a határon túli testvérekkel való kapcsolat, és úgy éreztem, hogy nekem, ami van, az evangélium – azzal talán itt is tudnék szolgálni. Amikor megszületett az egyezmény a két egyház között és a püspökúr felkért, nagyon nagy örömmel vállaltam. Úgy éreztem, ez Istennek a vezetése. Tulajdonképpen egy régi álmom valósult meg. Valamit a határon túli testvéreknek adhatok. Persze a kezdetekkor nem tudtam hogyan fog ez alakulni, és hogy mivel jár ez a tevékenység, csak a szeretet volt a szívemben, amit szerettem volna itt osztogatni a testvéreknek.

Egy száll maga érkezett meg egy ismeretlen vidékre. Emlékszik az első érzésekre, gondolatokra?

Az első benyomások közt ott volt a természet, a gyönyörű vidék, ami nagyon megragadott, és az embereknek a kedvessége és szeretete. Én csak arra emlékszem, hogy első perctől fogva végtelen szeretettettel fogadtak, és úgy éreztem, mintha haza jöttem volna. És éreztem azt, hogy összetartozunk, hogy semmit nem jelent köztünk az a határ. Én úgy éreztem, hogy haza jöttem.

Milyen célokkal, elképzelésekkel érkezett? Milyen elvégzendő feladatokat tűzött ki maga elé, és mennyire sikerült ezeket elérni?

A legkedvesebb számomra mindig a gyerekek közti szolgálat volt. Hatalmas reménységgel jöttem, hogy hátha lesznek itt gyerekek, hátha találok itt gyerekeket. Úgy érzem, ez maximálisan sikerült, mert volt év, amikor öt óvodában (hit)oktattam, és nagyon nagy örömöm volt, hogy a szolgálat nagy részét a gyerekek közötti munka teszi ki. Tulajdonképpen Hosszúszóra is így kerültem, hogy a gyerekek közötti munkára hívtak meg. Később pedig úgy alakult, hogy a Vilma lelkésznő besegített Gömörön, én pedig át tudtam véglegesen jönni Hosszúszóra.

A templomban sok alsó- és felső – gömöri községek magyar evangélikusai nem csak mosolyok, de könnyek közt is köszönték meg szolgálatát. Melyik településeken szolgált?

Sajógömörön kezdtem. Ekkor Lőkösre, Tornaljára, Lekenyébe és Gömörpanyitba jártam szolgálni. Innen is vannak felnőtt konfirmandusok. Tulajdonképpen a felnőtt konfirmációk és keresztelések az a másik hatalmas élményem, ami meglepetés volt számomra. Arra nem is számítottam, hogy ilyen is lehet itt. Ebben is nagyon sok örömöm volt, és őrzöm a szívemben azokat, akiket felnőttként keresztelhettem vagy konfirmálhattam. Amikor Hosszúszóra kerültem, Kuntapolcával, Ardóval és Kecsővel is bővült a sor. Ez idő alatt Rozsnyóra is bejuthattam. Bár csak nagyon kevés alkalommal, de azért, amikor elkezdtem tanítani a rozsnyói református alapiskolában, még fejembe vettem, hogy biztos van magyar tanítási nyelvű óvoda is, és megkerestem a magyar óvodát, és ott is elkezdtem tanítani, ami számomra szintén nagy öröm volt. Rozsnyón istentiszteleten egyszer – kétszer tudtam egy évben helyettesíteni. De a gyerekek közt az óvodában és iskolában nagyon jó volt.

A magyar evangélikusok száma alacsony. Az egyik tömb itt Gömörben van. Hat év után hogyan látja az itt élő magyar evangélikusok helyzetét, lehetőségeit?

Én tele vagyok reménységgel. A gyerekek és fiatalok közötti szolgálat erről is szól. Én bízom abban, hogy ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak az életét sikerült megérinteni az evangéliummal. Az Isten szeretetének a jóhírével. Tudom, hogy a gyerekeket sok minden vonzza, és a fiatalokat talán egy – egy időre eltéríti, de meg vagyok győződve arról, hogy amit most gyerek és fiatal korukban kaptak, az bennük marad, és majd az ő életükben is lesz olyan, ha el is távolodnak esetleg egy időre, és azok, akik ma itt gyerekként és fiatalként itt voltak a templomba, egyszer megtöltik a templomokat. Tehát nagyon nagy reménységem van, mert hiszem, hogy a sorsunk nem emberek kezében van. Az Istennek van hatalma arra, hogy megtartsa ezeket a gyülekezeteket, és hiszem, hogy azért vagyunk most mi itt, azért szolgálunk, mindazokkal együtt, hiszen nem egyedül vagyok – Vilma lelkésznő és Tibor is -, mert az Istennek célja van ezzel a kicsi, magyar, felvidéki, evangélikussággal.

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás