Ideje volt már – mondhatnánk a hírre reagálva, hogy a 130 éves füleki Önkéntes Tűzoltó Egyesület mellett Mázik István is megkapta a Városdíjat Füleken. Évtizedekig egyszemélyes kulturális intézmény volt, a Zsákszínház megálmodója, s volt időszak, amikor tényleg csak hajszál választotta el, hogy az a szlovákiai magyarság harmadik hivatásos színháza legyen. Tett is akkoriban egy meggondolatlan kijelentést, hogy addig nem hal meg, amíg az létre nem jön. Ma már az is komoly eredménynek számít, hogy maga a Zsákszínház tartja még a frontot.
Sokan nem tudják, bár Fülekkel forrt össze egy életre a neve, Mázik István bizony gömöri. Édesapja várgedei, édesanyja dobócai. Apja evangélikus kántor volt (ma már a templom is évtizedek óta zárva tart evangélikusok tartós hiányában Várgedén), s mivel munkát akkoriban a Kovosmalt adott, szülei a nógrádi kisvárosba költöztek. Apja maga is megszállott színházcsináló volt, igaz, akkoriban televízió, okostelefon és youtube hiányában még szinte minden településen működött amatőr színkör, Füleken több is. István nővére maga is kacérkodott a színészi pályával, még Tolnay Klári, Nógrádi üdvöskéje is biztatta, felviszi Budapestre. De nem ment. Fülekről egy időre Rozsnyóra költöztek, István itt sem maradhatott ki a színjátszásból, szavalóversenyekre is járt, így egyenes útja vezetett a kassai Thália Színpadra a hetvenes évek közepén. Onnan épp akkoriban ment el a társulat alapítója, Beke Sándor, de még egy ideig maradt a rimaszombati Csendes László, de a profi társulat mellett akkoriban működött a Gágyor Péter vezette Szép Szó, ahogy a Havasi Péter-féle Pinceszínpad is.
Egy mesejátékban mutatkozott be először, volt Medvegyenko a Sirályban s Ajtmatov Fehér hajó című darabjában állt utoljára a kassai színpadra. De ekkor már túl volt a Zsákszínház alapító előadásán, Zupko Róberttel közösen 1979. szeptember 11-én a Ludas Matyi rockosított változatát mutatták be. A siker akkora volt (de ebbe besegített egy súlyos betegség is), hogy úgy döntött, marad Füleken. A Városi Művelődési Központ munkatársa lett, amelynek idővel az igazgatói posztját is átvette. A Ludas Matyival megalapozták a Zsákszínház jövőjét, de talán ő maga sem gondolta még legvérmesebb álmaiban sem, hogy még 2024-ben is bemutatót tartanak majd.
1982-ben Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című darabjával elnyerik a Jókai Napok fődíját, s az elkövetkező években ezt számos fődíj, nívódíj, legjobb rendezői és alakításdíjak sokasága követi mind a Jókai Napokon, mind a szepsi és buzitai Egressy Béni Országos Fesztiválon. Mázik halmozza az élvezeteket, sokszor nemcsak rendez, de játszik is, s elsősorban a kortárs magyar darabok bemutatását viseli a szívén, Felvidéken ő viszi először színre Schwajda György Csodáját, Spiró György Csirkefejét, Egressy Zoltán Portugálját, de időnként könnyedebb darabok (Hypolit, a lakáj, Fekete Péter) is színre kerülnek a füleki publikum szórakoztatására. Több mint 40 bemutató, sok száz előadás. S mindezek mellett még a versírásra is marad ideje, 2008-ban a Plectrum kiadásában Vallatom magam címmel verseskötete is megjelenik Mondhatnánk, könnyű dolga volt, hiszen remek játszótársak álltak a rendelkezésére, Mede Gabriellától kezdve (aki eljátszotta a Macskajáték Orbánnéját, de a Csirkefej Vénasszonyát is) Rózenfeld Ilonán (ő volt a Csoda női főhőse, ahogy a Kvartett és a Cselédek egyik főszereplője is) át mindazokig a fiatalokig, aki idővel a profi színházi létet is kipróbálták. Gondolok itt Danyi Irénre, Nagy Andrásra, Kovács Ildikóra vagy a tragikusan fiatalon elhunyt Mokány Csabára.
A kilencvenes évek közepén még joggal reménykedhetett abban, hogy minden esélye megvan annak, hogy létrejöhet egy harmadik magyar profi társulat, de most már annak is örülnie kell, hogy a Zsákszínház, ha fogyatkozó lendülettel is, de még tartja a frontot, s még nem dobta be a törölközőt, ahogy mára szinte az összes felvidéki felnőtt amatőr társulat. Igaz, akit a színház egyszer megfertőzött, azt soha többé nem engedi el. Pedig nagyon másféle időket élünk, a közönség mellett a játszótársak is alaposan megfogyatkoztak, de ha sokszor egy-két személyes darabokkal is, de Mázik István máig vívja a harcát az idővel. Az idén Genet Cselédek című háromszemélyes darabjával ünnepelték a Zsákszínház 45. születésnapját, ezzel készülnek a szintén születésnapos Egressy Béni Fesztiválra is.
De remélhetőleg ez még nem a Zsákszínház, s legkevésbé Mázik István hattyúdala. Várja még Balassi Szép magyar komédiája is, bár arra már nem vennék mérget, hogy az a harmadik profi színház megvalósul egyszer. De ma nem is a sok tízszemélyes profi társulatoknak áll a zászló, hanem a kisebb profikból vagy félprofikból verbuválódott társulásoké a jelen. S ebben még komoly szerep vár a Zsákszínházra és Mázik Istvánra is.
Juhász Dósa János, fotók: Fülek Városa
