A Sajógömöri Evangélikus Gyülekezet szeptember 14-én emlékestet szervezett Gömöri Kovács István, sajógömöri születésű tanár és költő születésének 100. évfordulója alkalmából, amelyen egy jó hangulatú beszélgetés valósult meg Kovács Ildikóval és Bőd Titanillával.
Az elődökre való visszaemlékezések öt évvel ezelőtt Mayer Béla és Egyed Aladár egykori sajógömöri lelkészekre való megemlékezéssel indultak, majd a következő évforduló alkalmával Szentiványi Józsefre, a gyülekezet felügyelője emlékeztek 2021-ben. Őt követte a Mátyás király szobor megálmodója, Bogár Lajos lelkészről való megemlékezés, majd idén a születésének századik évfordulóján Kisfaludy Lajos vegyészmérnök mellet Gömöri Kovács István személyét, életét, tevékenységeit elevenítették fel lánya és unokája társaságában.
A résztvevőket Lóczy Tibor, evangélikus lelkész köszöntötte, aki röviden ismertette Gömöri Kovás István, -kinek Pista bácsi, kinek tanár úr – életrajzát, majd két versének a meghallgatása következett. Az egyiket megzenésítve az interneten vetítették le a szervezők, még a másik Gyurán Csilla előadásában volt hallható.
Ezt követően Gömöri Kovács István utódaival beszélgetésre került sor, amelyben Kovács Ildikó visszaemlékezett édesapjára, a tőle kapott értékekről, tudásról beszélt, de vidám kis történetek is előkerültek.
Bőd Titanilla, Gömöri Kovács István unokája egészen kiskori emlékeit is visszaidézte a nagyapjával töltött időkről, és megosztotta a közönséggel jelenlegi szakmai sikereit is, amelynek alapjait gyermekkorában kapta nagyapjától.
Gömöri Kovács István költő, újságíró, pedagógus, író, helytörténetíró 1924. szeptember 12-én született Sajógömörön, és 2001-ben hunyt el szintén Sajógömörön. Iskoláit Tornalján és Rozsnyón végezte, majd 1945-ben a miskolci kereskedelmi középiskolában érettségizett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán történelem – földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. A sajógömöri alapiskolában tanított. Nem csak tanárként volt nagy hatással szülőfalujára, hanem a kultúra és sport terén is aktív tevékenységet fejtett ki. 1949-től a Csemadok alapító tagja, az alapszervezetének elnöke, kultúrfelelőse, mindenese volt. Megközelítőleg 300 egész estet betöltő műsort, színdarabot tanított, rendezett. 1954-től a sajógömöri művelődési ház vezetője és a helyi tanács tagja volt. A községi krónikáját is vezette. 1950 és 1970 között a sportszervezet elnöke, a labdarúgó csapat edzője. 1970 és 1980 között a faluszépítési akció keretében irányította a művelődési ház és a sportpálya építését. Síremléket állíttatott a 19-es magyar vörös katonáknak, emléktáblát helyeztetett el az egykori polgári iskola épületén, „skanzent” létesített a temető népi fejfáiból, és 1990 őszén emléktáblát állíttatott a Il. világháború hősi halottainak. Ápolója volt Mátyás király gömöri hagyományainak és sajógömöri szobrának. 1970-től mintegy 70 helytörténeti, irodalmi-történelmi előadást tartott, a járás történelem-földrajz szakos tanárai bizottság tagja volt, a falu méhészeinek vezetője, parancsnoka a tűzoltó szervezetnek. Az 1990-es években a Gömöri Hírlap, később Gömöri Hírlap Plusz szerkesztője volt. Színműveket is írt. Több irodalmi pályázaton nyert díjat. Diákkorától írt verseket, elbeszéléseket, történelmi, irodalmi, pedagógiai tárgyú cikkeket, alkalmi jeleneteket. Az én anyám c. verse volt az első Il. világháború utáni költemény, amely magyar nyelven Csehszlovákiában megjelent (Új Szó, 1949. február 12). Kiváló sakkozó volt, és emlékére éveken keresztül sakkversenyeket szerveztek szülőfalujában.
Gömöri Kovács István sokoldalú tevékenységére és a vele való kedves kis történetekre nem csak családtajgai emlékeztek, hanem a résztvevők közül is többen megosztották azokat a többiekkel.
A rendezvény kapcsán Lóczy Tibor portálunknak úgy nyilatkozott, hogy a visszaemlékezéseket azért szervezik, hogy megemlékezzenek kiemelkedő személyiségeikről: „Azt valljuk, hogy ahhoz, hogy ifjúságunkat nevelni tudjuk és értékeket letenni eléjük, be kell mutatni nekik a múltban jelentős szerepet betöltő pedagógusok, lelkészek, tudósok, kiemelkedő emberek életét, akik ebből a kis községből származtak és figyelemreméltó eredményeket értek el. Így kapcsolódik ehhez Gömöri Kovács István is, aki nekünk tanárunk volt, de a szlovákiai magyar kultúrának egyik költő képviselője is. Prózákat írt, újságíró volt, és olyan sokrétű szolgálata volt, hogy életével sugározta számunkra azt, hogy tenni kell azért, hogy megmaradjunk magyarnak, megmaradjunk gömörinek.”
Forrás: csemadok.sk
