Ha apuka látja és hallgatja őket ott fent, bizonyára határtalanul boldog. Két fia, Tamás és a pár hónappal fiatalabb Titusz sorra aratja le a szakmai babérokat. Utóbbi elismert operaénekes lett, előbbi pedig a budapesti Misztrál együttes alapító tagjaként megosztott Kossuth-díjat vehetett át nemzeti ünnepünkön.
Nem tudom, van-e Rimaszombatnak Kossuth-díjasa, valószínűleg nincs. Annak idején Győry Dezső háromszor is megkapta a József Attila-díjat, de a Kossuth-díjig nem jutott el, míg a magyar kabaré egyik alapítója, Kőváry Gyula pechjére épp akkor hagyta el az országot 1957 elején, amikor már alá volt írva az érdemes művész titulusa. Pech. Fülek viszont Szvorák Katalin jóvoltából dicsekedhet Kossuth-díjassal. S Fülekhez köze van a Tóbisz-testvéreknek is, hisz a városba jártak gimnáziumba. Tizenévesen előbb a rockzenével kacérkodnak, de miután sikeresen szerepelnek a budapesti Balassi Bálint Énekmondó Versenyen, – ahová egy megzenésített verset visznek Balassitól és Bornemissza Pétertől –, megpecsételődik a sorsuk. Tamás az érettségi után Bozó Lake Norbert költő barátjával a magyar fővárosban köt ki, Norbi a Magyar Nyelvi Intézetben tanul (később két verseskötete is megjelenik), míg Tamás a Dévai Nagy Kamilla által vezetett Krónikás Tanoda hallgatója lesz. Itt ismerkedik meg Török Mátéval és Heinczinger Miklóssal, s többedmagukkal együtt megalakítják a Misztrál együttest, de akkor talán maguk sem gondolják komolyan, hogy az együttes az életük elválaszthatatlan része lesz.
Egyik első koncertjüket Bozó Lake Norbertnek köszönhetően a Magyar Nyelvi Intézet legendás sötétlila függönyei között abszolválják, innen a mi ismeretségünk is, s nem Rimaszombatból. Évekkel később, amikor már édesapjával közösen szervezzük a Tompa Mihály Országos Versenyt, Tamás több alkalommal is az ún. hatodik kategória zsűrijében foglal helyet. Aki esetleg nem tudná, a VI. kategória a megzenésített verseket takarja, amelyet 1999-ben hoztak létre, s a mai napig igazi magyar unikumnak számít. Akkoriban senki nem gondolta volna, hogy az ún. megzenésített versek nemcsak egyszeri fellángolásnak bizonyulnak, bár Magyarországon már akkor is nagyon komoly hagyományai voltak (lásd. Kaláka együttes és mások), de ki gondolta volna, hogy a kategória első győztesei, a Kicsi Hang együttes máig működnek, s azóta is számos együttes és egyéni előadó járja az országot.
Emlékszem, az alsókubíni Hviezdoslavob Kubín (országos szlovák szavalóverseny) főszervezőjének annyira megtetszett a náluk nem annyira kultivált műfaj, hogy az akkor győztes komáromi Indusztria duót (akik szintén eljutottak önálló hanghordozóig) meghívta az ottani döntő gálájába, ahol nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve Hviezdoslavot énekeltek magyarul és szlovákul is. Lám, így is lehet kapcsolatot teremteni egymás mellett élő nemzetek között. A fellépésük hatalmas siker volt, az ott learatott álló taps emlékét valószínűleg máig őrzik.
A Misztrál együttes túllépett a tanoda keretein, s az alapítók úgy döntöttek, azt írják be a foglalkozásuk rovatba: Misztrál együttes. Nem kis bátorság kellett hozzá ezekben a költészetellenes időkben, amikor az emberek többsége már a megzenésített költeményekre is egyre kevésbé fogékony. 15 hanghordozó – felnőtteknek és gyerekeknek, könyvek, s nem utolsósorban a Dunakanyarban, Nagymaroson nyaranta megrendezésre kerülő Regejáró Misztrál fesztivál. Balassival kezdték, de az idők során egyre több költőnek (Arany János, Ddsida Jenő, Janus Pannonius, Babits Mihály, a külföldiek közül Villon, Lorca és – nomen est omen –a Nobel-díjas Gabriela Mistral) vették kölcsön a verseit, s fizetségül mást nem ígértek, mint hogy sikerre viszik őket. Tóbisz Tinelli Tamás pár éve a 200 éve született Arany János előtt tisztelegve Daliás idők címmel elkészítette önálló dupla cédéjét is, s bár a COVID-os idők nagyon nem kedveztek az előadóművészeteknek, ők nem adták fel, s ma már annyira összetéveszthetetlen Misztrálos-hangzású verseikkel járják továbbra is rendületlenül a magyarlakta területeket határon innen és túl is, de az óceánon túlra is eljutottak. Két éve Magyar Örökség díjat kaptak, tavaly elérkeztek a Liszt Ferenc-díjig, s 2024 tavaszán nagyon is megérdemelten megosztott Kossuth-díjat (a már említett három alapító tag mellett Heigl László és Pusztai Gábor) vehettek át. A verskedvelők nem kis örömére.
De az élet megy tovább, hisz már újabb kölcsönvett versek várják, hogy a Misztrál műhelyében megzenésítésre kerüljenek, s hanghordozón és élőben önálló életre keljenek. Reméljük, mielőbb Rimaszombatban is köszönthetjük őket színeikben Tóbisz Tinelli Tamással.
Juhász Dósa János
