A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete évente április 12-én, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján megemlékezést szervez Balogtamásiban.
A balog-völgyi falvak közül arányaiban véve Balogtamásiból telepítették ki a legtöbb magyart. A magyar lakosság 23,3%-nak kellett elhagynia szülőföldjét. Az emlékhelyet a kitelepítésben érintett polgárok közül Homoly Magda és Bán Ilonka leplezte le, akik azóta már nincsenek közöttünk.
A ma még köztünk élő nagybalogi Vitályos Aranka személyesen is meg tudta osztani gyermekkori élményeit, amikor szüleivel Morvaországba telepítették őket. „Én még csak 7 éves voltam. Édesapám akkor jött haza Oroszból, amikor már vitték is Morvába. Először a nagyszüleimmel itthon hagytak, de nyáron a keresztapám kivitt engem is. Nagyon szeretettem ott lakni, akkor már villany volt, mikor még csak lámpával világítottunk. A helyi gazdák nagyon aranyosak voltak, törődtek a szüleinkkel, akik a mezőgazdaságban dolgoztak, reggel-este pedig az istállóban. Én ott jártam iskolába is. Majd két év múlva az anyukám a többi asszonnyal összebeszéltek, és elszöktek. Még az apáink ott maradtak, de amikor látták, hogy egyedül nem boldogulnak, őket is hazaengedték. De itthon mindenünk tönkre ment, s akkor még szlovákok laktak a házunkban. Mindent elölről kellett kezdeni, s mire megkezdődött volna az előrehaladás, addigra megint jött a szövetkezet, s mindent el kellett adományozni…” – idézte fel Vitályos Aranka.
2023-ban a megnyitóban Boholyné Bódi Erzsébet Juhász Gyula: Consolatio című versét mondta el, majd Lakatos Ferenc, Balogtamási polgármestere röviden felidézte a 76 évvel ezelőtti történteket. Pósa Erzsébet, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének elnöke idézte Csáky Csongort, a Rákóczi Szövetség elnökét.
Az emléktáblával megjelölt emlékkő előtt fejet hajtott és koszorúzott Balogtamási község nevében Lakatos Ferenc polgármester; a Szövetség párt Rimaszombati járási szervezete nevében Pál Piroska járási titkár és Szabó Krisztián; a Remény Idősek klubja nevében Pásztor Magdaléna és Boholy Erzsébet valamint a klub tagjai; a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének a nevében Pál Gabriella és Miko Éva vezetőségi tagok; a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének a nevében Pósa Dénes, Molnár Jolán valamint Homoly Mária és Gyurán Ágnes a kitelepített nagyszüleikre emlékezve.
A megemlékező műsorban a kultúrházban közreműködött a nagybalogi Szivárvány Énekkar Pál Gabriella vezetésével és a bátkai Remény Idősek Klubja Pásztor Magdaléna vezetésével. Előbbiek keretbe foglalták a megemlékezést, s elénekelték a Credo Mert a haza nem eladó és Gárdonyi Zoltán Tartsd meg hazánkat, Isten dalokat.
Pásztor Magdaléna szülei Péntek András és Zsíros Ilona szintén megélték a kitelepítést, akik 1948. május 8-án, dél-Csehországban, Bohumilicén az Emlékkönyvükbe bejegyeztek egy körlevelet, ami kézről-kézre járt.
A körlevélben, melyet a nyugdíjas klub tagja irodalmi színpad keretében adtak elő, leírják, hogy egy hideg téli reggel sok csendőr, sok katona nagy fehér autóval jött az udvarokba. Majd szétszórták őket, mint hulló levelet Morvaországban és Csehország határán, ahol sok magyar került rabszolgasorsba.
A rendezvény a Rákóczi Szövetség támogatásával és a Balogtamási Községi Hivatallal való együttműködésben valósult meg.
A Felvidékről kitelepítettek emléknapja Balogtamásiban
Share.
