„Tudnánk-e felmutatni valami tettet, melyre azt mondhatnók, ezt magyarok tették, ezt szlávok vitték végbe. Nem közös erővel történt-e minden?” – Mocsáry Lajos sorait választotta különleges és provokálónak szánt kiállítása mottójául Koronczi Dávid első önálló kiállításán, a rimaszombati Városi Galériában. Talán nem is az ő hibája, hogy mégsem képes provokálni, legfeljebb elgondolkoztatni.
A ragyolci Koronczi Dávid ugyan magyar családból származik, de iskoláit szlovák és cseh nyelven végezte. Losoncon barátaival létrehozta a Priestor kortárs galériát, Peter Balkoval a Medzihmla fesztivált. Barátai többsége szlovák. De ha hazalátogat Ragyolcra, marad a magyar. Önkéntelenül adódik a kérdés, magyar, szlovák, netán „szlovmagyar”? Vajon minden ott dőlt el hatéves korában, amikor vagy ő (legalábbis ezt állítja), vagy a szülei úgy döntöttek, hogy a könnyebb érvényesülés érdekében a szlovák iskolát választja. (Nagyon zárójelben egy személyes emlék: a szüleim engem is szlovák alapiskolába akartak adni, de épp abban az évben szűnt meg a falunkban a szlovák tagozat, így félig-meddig kényszerből maradt a magyar.) Koronczi Dávid többféle művészi stratégiából összegyűrt műalkotása (videó, fotók faltelepítés, szöveg) arra keresi a választ, megőrizhető-e az ember genetikailag adott identitása, esetleg tud-e nyelvet, identitást váltani vagy a végeredmény egy hibrid lesz, amelyet nevezhetünk akár „szlovmagyar” identitásnak is. Az alkotó a válasz reményében számtalan történelmi művet elolvasott, ahogy kiadós vizsgálatot végzett családtagjai és barátai körében is. A falra felkerülnek Duray, Mocsáry, Štúr, Jászi, Eco, Deák, Janics, Huska és mások szövegei, ahogy a galéria egy másik termében két fiatal népmeséket olvas párhuzamosan, bizonyítani próbálván a fent idézett Mocsáry-idézet hitelességét.
Egy másik teremben tizenvalahány barát portréja, megjelölve rajtuk, ki mennyire tartja magát magyarnak. Még az egyik szereplő, Póczos József is meglepődik egyes válaszokon. „No, ne má´, hát ő már csak ennyire tartja magát magyarnak?” – kiált fel meglepődve. De hát nincs mit tenni, ez van. S pontosan ezért van az is, hogy bár a kiállítás akár provokáló is lehetne, mégsem az. Talán „vegyespártunk” is azért jöhetett létre évekkel ezelőtt, mert már itt tartunk.
De idézzük egy gondolat erejéig a kiállítás kurátorát, Juraj Gábort is: „Koronczi Dávid kiállítása látszólagosan egy, a könyvekben való gyermekien naiv elmélyülést mutat be, mely könyvekben két nyelven szólal meg a gyakran misztifikált és szükségszerűen egyszerűsített, romantikussá tett közös múltunk, melyet a társadalmunk vágyainak példájaként hajlandóak vagyunk egyoldalúan megítélni. A művész először az »elbeszélt történetek könyvtárán« és családtagjai véleményein keresztül a saját identitásának megismerését határozta el, alapként a saját érzelmi hovatartozásának megértéséhez. Ezeket azután, a kiállítás előkészítésének alkotó folyamatában szembesíti az írott, a közzétett történelemmel.”
Koronczi őszintén bevallja, huszonöt évesen döbbent rá arra, hogy egy nemzetiség tagja, s ekkor lettek fontosak magyar gyökerei is, s mint a bevezetőben utalt is rá, számára minden konfliktus esetén a gyengébb fél védelme a mérvadó, s máig nehezen viseli el, hogy az egyes nemzetek mindig a másik rovására próbáltak-próbálnak érvényesülni és sosem azt keresik, ami összeköti, hanem ami elválasztja őket. Utal a történelmi múltra is, amikor még nem volt a nyelvnek akkora szerepe, s például a Rákóczi-szabadságharcban egymás mellett, vállvetve harcoltak magyarok és szlovákok is.
A kölcsönösség jegyében a rimaszombati tárlat megnyitóján fellépett a Rimavan két énekese, valamint a ragyolci Nógrád Táncegyüttes két párosa is.
A tárlat december negyedikéig nézhető meg, s az alkotó (aki barátnőjével, Martina Szabóval dolgozott együtt az installáción) várja a visszajelzéseket, amelyeket bárki az előre elkészített jegyzetlapokon kitűzhet a falra.
jdj, fotó: gecse
[shareprints gallery_id=”15701″ gallery_type=”masonry” gallery_position=”pos_center” gallery_width=”width_100″ image_size=”small” image_padding=”0″ theme=”dark” image_hover=”false” lightbox_type=”slide” titles=”true” captions=”true” descriptions=”true” comments=”true” sharing=”true”]





