Új lapon nyílik meg
2026. november 6., péntek
Cikk keresése

Tehetségeink: Palčo Kinga és György Filip

A Szabad Újság Kultúrház mellékeletének idei első számában két tehetséges régióbeli fiatalembert mutat be. Palčo Kinga a füleki Rakonca Néptáncegyüttes oszlopos tagja, s már megkapta a Nógrád Közművelődésért díjat is, míg a rimaszombati György Filip…

A Szabad Újság Kultúrház mellékeletének idei első számában két tehetséges régióbeli fiatalembert mutat be. Palčo Kinga a füleki Rakonca Néptáncegyüttes oszlopos tagja, s már megkapta a Nógrád Közművelődésért díjat is, míg a rimaszombati György Filip „tősgyökeres” muzsikuscsalád tagja, akit Hollandiában talán jobban ismernek mint nálunk. 

Palčo Kinga

A füleki Palčo Kinga másodikos kora óta néptáncol. A Szederinke néptánccsoportban kezdett. 2003 októberében vett részt első táncpróbáján, azóta minden péntek délutánját a próbateremben tölti. Ötödikesként a Kis Rakonca, pár évvel később pedig a Rakonca Néptáncegyüttes tagja lett. Idén Gyetván a besztercebányai kerület egyedüli magyar szólistaként jutott tovább párjával, Brusznyai Erikkel a Saffa sarkantyúja döntőjébe, ahonnan aranysávos minősítéssel tértek haza, illetve megkapta a Nógrád Közművelődéséért díjat is.

– Milyen megmérettetéseken vettél részt?

– Szólistaként 2011-ben kezdtem, amikor megrendezésre került az Országos gyermek szólótáncverseny kerületi selejtezője, ahová Brusznyai Erikkel neveztünk. A zsűri úgy döntött, hogy csak Eriket juttatja tovább. Kellett ez a kudarc ahhoz, hogy eljussak a mostani szintre. Nem adtuk fel, és még abban az évben Kazáron 3. helyezést értünk el. A mai napig egy párt alkotunk a színpadon. Idén Gyetván Saffa sarkantyúja elnevezésű versenyen is nagyon erős volt a mezőny, de a rengeteg munka és a sok gyakorlás meghozta gyümölcsét.

– Már csoportvezető is vagy.

– Két évvel ezelőtt Varga Norbi megkért, hogy segítsek be a Kis Rakoncában egy próba erejéig. Azóta hétfőnként iskolából nem haza, hanem próbára vezet az utam. Nagyon jó látni, hogy a mai világban igenis vannak gyerekek, akiket érdekel a néptánc és nagy örömmel tölt el, hogy lesz utánpótlás.

– Idén megjutalmaztak a megtisztelő Nógrád Közművelődéséért díjjal is.

– A Pátria műsorunk keretén belül megrendezésre került a Nógrád Közművelődéséért díj átadása, és én álmomban sem gondoltam volna, hogy pont az én nevem hangzik majd el a díjazottak között. Nem lehet szavakba foglalni azt az érzést, amikor ott álltam a színpadon kezemben a díjjal. Vannak pillanatok, amik örökre az ember emlékezetébe vésődnek. Számomra ez a díjátadás, a közönség szűnni nem akaró vastapsával együtt egy ilyen pillanatot jelentett. Most már nem tudom és nem is akarom elképzelni, milyenek lennének a mindennapjaim néptánc és népzene nélkül. Bátran mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt néptáncot tanulni.

György Filip

A rimaszombati György Filip gyermekkora óta hegedül. Nem csoda, hisz felmenői is muzsikusok voltak. A tehetsége mellett rengeteget gyakorol, jelenleg a zólyomi Pink Harmony Academy tanulója. Büszkeséggel tölti el, hogy olyan emberek tetszését is elnyerte hegedűjátékával, akiknek a véleménye számára sokat számít, akikre felnéz.

– Hogyan került a hangszer az életedbe?

– Zenész családban születtem. Apukám György Béla, cimbalmos, nagyapám szintén György Béla, prímás. A hegedülést 12 éves koromban kezdtem. Berki Béla volt az első tanárom, tőle rengeteget tanultam, és nagy megtiszteltetés, hogy a tanítványa lehettem.  Ő egyben a példaképem is.

– Hol zenélsz? Fellépések?

– Legtöbbször külföldön muzsikálok Hollandiában, ahol a rádióban is adták már a hegedűjátékomat. Erre nagyon büszke vagyok, és jó érzéssel tölt el, hogy értékelik a munkámat, a tehetségemet. Külföldön több hasznos ismeretségre tettem szert, amit később kamatoztatni is tudtam. Jelenleg a zólyomi magánkonzervatóriumban, a Pink Harmony Academy-n tanulok, ahol jövőre fejezem be tanulmányaimat.

– Mit tervezel a jövőben?

– Nem tudom, mit hoz még az élet, de a muzsikálással szeretném tovább folytatni. A hegedűvel különleges a kapcsolatom. Ha elkezdek zenélni, minden megszűnik körülöttem, csak én vagyok és a hangszer, semmi más. Elfelejtek mindent, nem gondolkozok, átadom magam boldogan a zenének.

Szvorák Emese (Szabad Újság – Kultúrház 2015/1)

Tetszett a cikk? Ossza meg: