Jabloncai díjazott a Nyitrai egyetemek diáknapján

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem a Diákok nemzetközi világnapja alkalmával idén is kiosztotta díjait. Elismerést és rendkívüli ösztöndíjat 16 diák kapott, köztük a jabloncai Csobády Csilla is.

A Közép-európai Tanulmányok Karának negyedéves hallgatója biológiát és magyar nyelvet tanul, és kiváló eredményeket ér el. Tanulmányai mellett különböző tevékenységekbe is bekapcsolódik rendszeresen, és nemzetközi szinten képviseli az egyetemet. A Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia (FTDK) Humán Tudományi Szekciójában november 20-án pedig első hellyel javasolva lett az OTDK-ra Jablonca község helyneveinek vizsgálata című dolgozatával.

A fiatal egyetemista lánnyal beszélgettünk tanulmányairól, tevékenységeiről, meglátásairól és a jelenlegi járványhelyzetben való oktatásról, akit a siker útján a Rákóczi Szövetség egyik programja indított el:

Mit lehet rólad tudni?

Jabloncán, egy 180 fős kis községben élek a Rozsnyói járásban. Tanulmányaimat a Szádalmási Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvodában kezdtem, majd a rozsnyói Pavol Jozef Šafárik Gimnáziumban folytattam. Már itt kezdett bennem kibontakozni az iskolán kívüli aktivitások iránti érdeklődés, hiszen a G.I.K.SZ.E.R. színjátszócsoport egyből magával ragadott. Ezen időszak alatt (röpke 13 év) végig résztvevője voltam a Tompa Mihály vers- és prózamondó versenynek kisebb-nagyobb sikerekkel, emellett mindig kitörő örömmel jártam a kazincbarcikai Egressy Béni Nemzetközi Szavalóversenyekre. Laco Árpád tanár úrnak köszönhetően egy vezetőképzőn vettem részt Debrecenben, amelyet a Rákóczi Szövetség szervezett. Talán tudat alatt ez indított el azon az úton, amelyen most járok.

Gimis végzősként az utolsó pillanatig bizonytalan voltam, mihez is szeretnék kezdeni a továbbiakban. Végül a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem mellett döntöttem. A Közép-európai Tanulmányok Karának vagyok negyedéves hallgatója magyar nyelv és irodalom, valamint biológia tanári szakon.

Soha nem felejtem, ahogy Szekeres tanár úr (a kar dékánhelyettese) ellátogatott hozzánk Rozsnyóra és az egyetemről mesélt. Egyik kedves osztálytársnőm rögtön megjegyezte: „Csilla, ezt az iskolát neked találták ki!“. Hogy miért mondhatta ezt, arra sajnos már nem emlékszem, de utólag visszagondolva teljes mértékben igaza volt – most sem döntenék másképp.

Aktív diákként kisebb – nagyobb versenyeken már értél el sikereket, azonban feltételezem, hogy ez az első kitüntetésed, vagy tévedek?

Ahogy már említettem, 6 éves korom óta járom a szavalóversenyeket, emellett alapiskolában sportversenyeken, matekversenyeken és zongoraversenyeken is részt vettem, különböző eredményekkel. Számomra soha nem a siker volt a lényeg – ha az lett volna, rövid idő után abbahagyom. Szerettem kipróbálni magam több dologban, megmérettetni tudásom, tanulni másoktól, figyelni őket. Magamba szívni minél több tapasztalatot, élményeket és barátokat szerezni, keresgélni önmagam. Ez a mai napig sem változott.

Legjelentősebbnek sikeremnek talán a gimnázium ideje alatt az Egressy Béni Nemzetközi Szavalóversenyen elért két 2. helyezésemet mondanám. Friss élményként él még bennem az egyetemi éveim során a Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia (FTDK) Humán Tudományi Szekciójában szerzett két 1. helyezésem, amely közül az egyik egészen friss, hiszen épp a minap értem el.

Hogyan tekintesz erre a kitüntetésre?

Szádalmáson és Rozsnyón is kaptam az iskolában már kitüntetéseket, de azok súlyát még akkor nem igazán éreztem. Egy egyetemen több ezer diák közül bekerülni azon néhány személy közé, akik rektori kitüntetést kapnak – ez szavakkal számomra már nem kifejezhető érzés. Természetesen ujjongva örültem neki, nagyon hálás vagyok a Közép-európai Tanulmányok Karának a jelölésért, valamint a rektor úrnak az elismerésért. Hatalmas megtiszteltetésnek gondolom, hiszen ez mutatja, ők is valóban látják és értékelik azt, amit teszek.

Jelenleg az egyetemen mivel foglalkozol, milyen tevékenységeket folytatsz tanulmányaid mellett?

Az egyetemista élet elragadott, magába szippantott szinte az első perctől kezdve. Először a Juhász Gyula Ifjúsági Klub (JUGYIK) tagságába kerültem be, ahol néhány hónap után megkaptam a külügyes alelnöki pozíciót.

Fél év után a Makovecz Hallgatói Ösztöndíjprogrammal a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán töltöttem a nyári szemeszteremet. Hiszem, hogy felsőbb akarat vezérelt, életem egyik legjobb döntése volt ezt bevállalni. Mindeközben egyszer visszautaztam Nyitrára. Egyik tantárgyam teljesítéséhez kellett szülőfalum tulajdonneveiről szemináriumi munkát írnom, amely olyannyira kiforrott, hogy kutatási munkaként nevezhettem a Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) kari fordulójára. Témavezető tanárom, Dr. Bauko János első perctől kezdve felkarolt, segítette munkámat, hiszen elsősként nem volt könnyű dolgom ebben a tudományos közegben. Dolgozatomat ajánlották az FTDK-ra, ahol ősszel aztán szekcióelsőként sikerült végeznem Jablonca és Szilice névszemiotikai tájképe című kutatómunkámmal, amit ajánlottak a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK) is. Annak Humán Tudományi Szekciójában Budapesten versenyzőként tanulhattam rengeteget, Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekcióján pedig Esztergomban megfigyelőként fejleszthettem magam. Az idei (2020-as) FTDK-n Jablonca község helyneveinek vizsgálata című dolgozatommal lettem a Humán Tudományi Szekció 1. helyezettje, szintén OTDK-s jelöléssel, ami majd 2021 tavaszán fog zajlani. Addig, újabb tapasztalatokat szerezve, november 28-án a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián (VMTDK) mutathatom be kutatásom eredményeit.

Elsőben a cserediák program alatt még egyszer hazautaztam, akkor a Diákhálózat (DH) Hallgatói Parlamentjére, ahol a JUGYIK-ot képviseltem többedmagammal. Ez egy olyan fórum, ahol néhány egyetemi város tagszervezete (a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub, a komáromi Jókai Mór Diákkör, a kassai Kikelet Kassa – Ifjúsági Közösség, a prágai Ady Endre Diákkör, a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub és a budapesti Kaszás Attila Diákkör) és a DH elnöksége, programkoordinátorai vannak jelen, beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat. Itt ismerkedhettem meg ezen közösség értékteremtő munkájával. Nekik köszönhetően az őszi FTDK-n nemcsak versenyzőként, de programkoordinátori szerepben is jelen voltam. Még azon az éven (2018) októberben megválasztottak a JUGYIK elnökének, mely funkciót azóta a tagok bizalmának köszönhetően betöltök.

A JUGYIK-nak hála, ha a világ nem is, de a Kárpát-medence biztosan kinyílt előttem. Rengeteg embert ismerhettem meg, több közösség részévé válhattam. A Gímesi Művelődési és Gólyatábor szervezőjeként tevékenykedem mint „konyhásnéni“, a Tandem, n.o. szervezet programjainak rendszeres látogatója vagyok, részt veszek különböző konferenciákon, melyek főképp a pedagógusi pályámra hivatottak felkészíteni. Egy időben a JUGYIK alatt a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre (NYEKK) nevű színjátszócsoport bontogatta újból szárnyait, aminek nagyon örültem, de sajnos vezető híján ez egyelőre még várat magára. A rozsnyói Kristóf Bálintnak és Répássy Ivettnek köszönhetően azonban már egy éve működik a Nyitramente Néptánccsoport, melyhez szintén szívesen csatlakoztam. A Sedivy László Református Szakkollégiumban lakom, ahol tavaly ifjúsági bibliaórákat indítottunk a magyar egyetemisták számára.

A Közép-európai Tanulmányok Kara remek lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak tanulmányainkban, de az egyetemen kívüli életünkben is ki tudjunk bontakozni. A kiváló tanár-diák viszonyok, a családias közeg mind erre ösztönöz. Egy, a kar által szervezett fotópályázaton fődíjas lettem, amire nagyon büszke vagyok. Egyetememet képviseltem már a Tompa Mihály vers- és prózamondó verseny, valamint a Szép magyar beszéd országos döntőjén, emellett az egri Eszterházy Károly Egyetem Kortárs Hangon című nemzetközi irodalmi pályázatán is, ahol egyik versem bekerült a válogatott kötetbe. A kar akadémiai szenátusába a diákság képviseletében vagyok jelen, valamint a Dékáni Kollégium tagja is vagyok ezáltal. A magyar diákok hangját az egyetemi Hallgatói Önkormányzatában (Študentský Parlament UKF) hallatom.

Idén a nyitrai egyetem mellett jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénés képzésére, melynek kihelyezett tagozata Léván működik. Felvettek, így hát ebbe is belevágtam, izgatottan várom, hogy tanulhassak!

Itthon évek óta segítem a helyi Csemadok szervezet munkáját. Szabadidőmben, ami leginkább csak nyáron adódik, szeretek sok mindennel foglalkozni. Évek óta szervezője vagyok a Borzovai Tinitábornak, tagja vagyok a Fiatal Reformátusok Szövetségének (FIRESZ). Kis gyermekeknek tartok nyár elején tanév végi kirándulásokon foglalkozásokat a szádalmási Granáriumban. Tavaly az Alsószoli Jurtanapok fesztiválon is tevékenykedtem, ami ezéven sajnos elmaradt. Idén nyáron viszont a Rákóczi Szövetség I. Kárpát-medencei Középiskolás Táborában voltam vezető, ahonnan rengeteg tapasztalattal érkeztem haza. Szeretem magam új dolgokban kipróbálni, így a Diákhálózat SzakGyak programja által kínált lehetőségekbe is belekóstoltam. Szociológiai kutatást végeztem a Danube EuroConsulting s.r.o. cégnél, valamint bekapcsolódtam a kassai ROVÁS szervezet munkájába.

Nem is tudom hogyan lehet ennyi mindent győzni, hiszen követni is nehéz, amiket felsoroltál. Mit javasolsz útravalóul az utánad jövőknek? Megéri? Miért?

Hihetetlen érzés belegondolni, milyen gyorsan elrepülnek felettünk az évek. Hamarosan átadom a JUGYIK-elnöki posztot, majd lassan az FTDK-koordinátori szerepet. Átveszik a helyemet a kari szenátusban, jön egy új nemzedék, akik közt biztosan akad olyan aktív, tenni akaró személy, mint én. Tehát végülis minden elmúlik, az ember pótolható. Miért éri meg mégis?

Tenni a közösségért, bármennyi időre is, mindig megéri. Az ember alkot, olyan nyomot hagy maga után, amelyre jó szívvel emlékeznek az emberek – de ami ennél is fontosabb, hogy ő maga szintúgy. Hívő emberként úgy vélem, ahova megyünk, ott építenünk kell, meg kell ragadnunk a lehetőségeket erre. Ez persze mindenkinél mást jelenthet, nálam így mutatkozott meg. Sikereimet olvasva egyik volt tanárom, Peniasko tanító néni írta: „Így van ez, ha az ember megtalálja a maga helyét és útját.“. Én, úgy érzem, megtaláltam Nyitrán. Ezért már megérte. Aztán meglátjuk mi vár rám itthon, mintegy másfél év múlva. Abban biztos vagyok, hogy az eddig megszerzett tapasztalataim egyike sem megy majd kárba, hiszem, hogy semmi sem történt véletlenül.

Annyit javasolnék az utánam jövőknek, és ha nem veszik zokon, az előttem járóknak is, hogy akarjanak fejlődni, tapasztalni, tanulni. Akarják megismerni önmagukat, felfedezni azt, hogy mi minden rejlik bennük. Minden ember egy csiszolatlan gyémánt, és annak bizony teher kell, hogy fényessé váljon!

Egyik nagyon kedves barátnőm mondta nekem: „Csilla, rajtad annyira látni, hogy szeretsz élni!“. Ez pontosan így van. Az élet ajándék, és bár néha sok megpróbáltatás ér minket, ezek csak erősebbé tesznek, ha átküzdjük magunkat rajtuk. Használjuk ki az élet adta lehetőségeket, de azért mérlegeljünk döntéseink előtt. Saját tapasztalatból mondom, a sikerek mögött ott vannak természetesen a bukások is. De ez így van rendjén. Vezetőként több ember előtt állsz, akik téged követnek, tudatosan vagy éppen nem. Példakép vagy, élj ehhez méltón! Örülj az apróságoknak, adj hálát mindenért!

Van még valami, amit nagyon fontosnak tartok: bárhová sodor az élet, soha nem szabad megfeledkeznünk arról, honnan indultunk, kinek köszönhetjük, hogy eljutottunk odáig.

A jelenlegi járványhelyzetben mivel másabb, nehezebb tevékenykedned? Mi az, ami hiányzik?

Az idei év mindenkinek másképp alakult, mint ahogy tervezte. Az első hullám során a „karantén“ kifejezetten jót tett nekem. Hosszú idő után volt időm magamra. Volt időm csendben lenni, megnyugodni, lelassulni a sok pörgés után. Testileg és lelkileg is kifejezetten jótékony hatással volt rám.

Sok tervvel indultam neki az évnek, ezek közül szinte semmi nem valósult meg, de nem bánom. Az év első felében a hitéletemben sikerült sokat fejlődni. A nyár tele volt váratlan élményekkel és tapasztalatokkal. Ősszel visszamehettünk az egyetemre – talán sosem jártam még ilyen örömmel és várakozással az óráimra, mint most. A kollégiumban minden napot úgy éltünk meg, mintha az utolsó együtt töltött lenne. Intenzív napok, hetek voltak, de aztán újból jött a bezártság. Ezt most már kicsit nehezebben viselem, mint az elsőt, bár nagyon szeretek itthon lenni.

A JUGYIK-kal igyekszünk kihozni a maximumot ebből az évből is. Rengeteg kihívás elé állított minket ez a helyzet, de úgy érzem, álljuk a sarat. Online gyűlésezünk, online szervezünk különböző programokat. Rendkívül nehéz közösséget építeni úgy, ha szanaszét vagyunk az országban, nem tudunk találkozni – mi sem, nemhogy a célcsoportunk. Ez az, ami legjobban hiányzik.

Az élet zajlik így is, de az emberi kapcsolatokat nem helyettesíti az internet világa. Hiányoznak a hangok, a nevetések, az ölelések, a személyes beszélgetések. Az emberek. Mert, bár látom, hallom őket, de mégiscsak egy géppel szemben ülök. Sok minden zajlott online idén: versenyek, találkozók, konferenciák, az oktatásról nem is beszélve. Alig várom, hogy le tudjuk vonni a pozitív következményeket ebből az időszakból, majd ezeket felhasználva újból nekivágjunk a normál életnek.

Share.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről bővebben az Általános felhasználói feltételek oldalon tájékozódhat.

Bezárás