A reformáció emléknapján ünnepi istentiszteletre került sor 2024. október 31-én a Berzétei Református Templomban, ahol ez alkalommal közösen az evangélikus testvérekkel és énekkaraikkal emlékeztek meg e, a protestánsok számára nagy jelentőséggel bíró emléknapra.
Az istentiszteleten Nt. Mudi Róbert és Nt. Lóczy Tibor hirdetett Igét. Mindketten a reformáció jelentőségét fogalmazták meg. Míg Mudi Róbert a „Még egy reformaciót” című vers átadása után különböző segédeszközökkel, szemléltető módon magyarázta a résztvevőknek a reformáció jelentőségét, addig Lóczy Tibor evangélikus lelkész Reményik Sándor: Kelj fel és járj című versével kezdte meg igehirdetését, amely szintén a hitújításra, az egyház megreformálására és annak miértjére világított rá.
Az eseménnyel kapcsolatosan Nt. Mudi Róbert portálunknak így nyilatkozott: A reformációi istentiszteletek gyülekezeteinkben mindig is nagy jelentőséggel bírtak. A Berzéte környéki reformátusság, ha a mindennapokban nem is tudja mindig úgy megélni a hitét, ahogyan azt szeretné, azért október 31-én büszkén vállalja protestáns identitását. Az elmúlt években ezek az ünnepi alkalmak tudatosan lettek átformálva távolba néző ünnepből a mindennapokban megélt ünnepléssé. A mostani alkalmunk sem fejeződött be a templomajtóban az “ áldásbékességes” kézfogással, hanem közösen emlékeztünk az emléktáblánál – ahová egyre többen hoznak már koszorúkat -, valamint imasétára invitáltuk a több településről összesereglett gyülekezetet, ahol mindenki egyénileg csendesedhetett el és élhette át az úton járás lelki üzenetét. Ezután pedig szeretetvendégségre került sor, ahol a helyiek és a vendégek közös imádság után eszegetve, iszogatva, hálát adva és tervezgetve építették a Felső-gömöri magyar hívek egyre erősödő közösségét.
Az ünnepi alkalmon a Berkő Népdalkör, a Kőrösi Református Énekkar és a Sajógömöri Evangélikus Énekkar teljesített szolgálatot. Az istentisztelet a Nemzeti ima eléneklésével ért véget, majd kinn a templomkertben Nt. Solárik Vilmos tartott beszédet, amelyet az 1580-tól Berzétén szolgáló lelkészeknek, gondnokoknak, presbitereknek állított emléktábla megkoszorúzása követett.
Az ünnepi eseményen az alkalomra kialakított, hangulatosan megvilágított imasétán vezették a résztvevőket az épülő árvaházba, ahol szeretetvendégséggel ért véget a múltba tekintő, de a jelenben hittel jövőt építő helyi reformátusok csodálatos alkalma.
