100 évvel ezelőtt írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek alapján döntés született többek között arról is, hogy Csehszlovákia, mint új államalakulat határain belül csaknem egy millió magyar fog élni.
A Dunától északra, a történelmi Felvidék területén, szülőföldjén élő
magyarok történelmében egy új időszak kezdődött. A demokratikus államrendszeren belül rövid idő alatt kiépítette társadalmi, politikai és gazdasági érdekvédelmi rendszereit.
A magyar kisebbség a saját társadalmi sokszínűsége ellenére életképes és erős öntudattal bíró népcsoportja volt a masaryki Csehszlovákiának.
A véres második világháború és a hontalanság éveinek tragikus következményei miatt 1948 után szinte a nulláról volt kénytelen újraépítkezni.
A szlovákiai magyar demokratikus ellenzékiek 1989 novemberében és az azt követő időszak társadalmi átalakulásainak jelentős formálói voltak. A szlovákiai magyarság politikai reprezentánsai az ország euroatlanti integrációs folyamatának elengedhetetlen részesei és alkotói lettek.
Az elmúlt egy évszázad alatt a félmilliósra csökkent népcsoportnak voltak virágzó és kevésbé sikeres, sőt tragikus időszakai is. De képes volt megőrizni kultúráját, hagyományait és anyanyelvét. Büszkék vagyunk szülőföldünkre, hazánkra, és arra, hogy a kisebbségi lét mégha nagy kihívások elé is állít bennünket, de a többnyelvűség és a környezetünkben élő kultúrák hatása többletértékkel ajándékoz meg bennünket. Ugyanakkor büszkék lehetünk a közösségen belül kialakult társadalmi pluralizmusra és azokra demokratikus értékrendekre, amelyek nélkül ez elképzelhetetlen.
Ma ugyan emlékezünk, de ne felejtsük el azokat az egyéni és közösségi sikereket, amelyeket a múltban és a jelenben megéltünk, megélünk, hiszen van mire építenünk.
Meggyőződésem, hogy csak az a közösség képes a mindennapi társadalmi kihívásoknak megfelelni, amely egészséges önérzettel és vízióval bír!
