Ki a főnök? A Facebook vagy a Facebookot (Reels-eket) néző felhasználó? De ez vonatkoztatható a Tiktokra, Instagramra és az összes hasonló közösségi platformra. Mikortól datálódik a fogyasztói társadalom kialakulása, és miben rejlik a lényege?
Egyesek szerint Ford T-modeljénekek sorozatgyártásától. Mások szerint a televízió térnyerése óta, amelynek hatására az embernek már nem a szükségleteik kielégítéséért vásároltak, hanem a vizuális-pszichés generátorok által gerjesztett igények alapján.
Amíg a tévét kikapcsolva nézi az ember, addig tárgyként tekint rá, észreveszi például, hogy poros és le kellene törölni, de amikor bekapcsolja, a szemgolyóját, a tudatát és a tudatalattiját már a tartalom vezérli. És ez a kiszolgáltatottság mára, a modern médiafogyasztás által, csak fokozódott.
A főnök már nem a médiafogyasztó, hanem az, aki a tartalmat (műsort, videót, reklámot) készíti és főleg tálalja. Eleinte ez a manipulátor – mint írtam – a tévé volt, de mára ez a sokkal globálisabb és ezáltal hatékonyabb közösségi média lett. Az okostelefon a kezünkben, állandóan bekapcsolva, egy-egy fogékony és a virtuális idegrendszer felé közlékeny idegvégződés.
Amely nemcsak információk gyűjtésére alkalmas, ami például a választások manipulására használható fel (ahogy erre volt már intő példa, és akár nálunk is időszerű lehet figyelni erre a választási hajrájában), de a reklámok és hirdetések által a masszív pénzkeresésre is. Példának okáért 10 éve a Facebook (Meta platforms) éves reklámbevétele 5 milliárd dollár volt, mára ez a summa negyedévenként 32 milliárd dolcsi.
Mi ezzel a baj?
A vizuális környezetszennyezés!
A tévé is a figyelem-monetizálásban volt érdekelt, de az a mai telefonnyomkodós, az ember szemgolyóját rabul ejtő szociális médiához képest csak kiscsoportos ovis foglalkozás volt. Ez, ami ma zajlik, már a negatív vizuális-pszichés manipuláció magasiskolája.
Több lett a düh és a polarizáció. Ez ugyanis eladhatóbb, mint a régi tévés szexbombák és macsók által árult áru vagy élmény. Minél szélsőségesebb a kiváltott érzés (beleértve a politikát és a politikusokat is) annál jobb. Sajnos. És a társadalom megosztásának még nincs vége, mindez csak fokozódni fog!
Végül – politikusként – megkérdezem: csoda, hogy a fiatalok egyre szkeptikusabbak a politikával és a közügyekkel kapcsolatban? Egyre kevésbé akarnak politikával foglalkozni?
Hát, nem! Nem csoda! Sokkal inkább törvényszerű következmény.
És mi a gyógyír? A tartalmas családi és közösségi kommunikáció, valamint az értelmes társas tevékenység. Lehet az sport jellegű vagy egyéb mozgásos, illetve szellemi tevékenység. De szigorúan telefon nélkül!
Králik Róbert
