Régészként leletek után kutatva Egyiptomig is elbarangolt. Az ókori Pannónia területén fellelhető római kori leletekből írt disszertációjával doktori fokozatot szerzett. Igazgatóként pedig a hagyományos értelemben vett múzeum vezetésén kívül egy turisztikai információs központ és egy könyvtár működését is irányítja, s még egy középkori vár is az ő igazgatásával válik hol kiállító teremmé, hol régészeti ásatás helyszínévé, hol kulturális rendezvény színterévé – vagy mindezekké egyszerre. Dr. Titton Viktóriával beszélgettünk.
A régészet a maga titokzatosságával sok fiatalt megfog. Ön emlékszik ilyen meghatározó pillanatra, amikor eldöntötte, hogy régész lesz?
Konkrétan emlékszem. Az alapiskola harmadik évfolyamába jártam, amikor az egyik osztályfőnöki órán arról beszéltünk, hogy ki mi szeretne lenni. Én már ott eldöntöttem. Persze ennek volt előzménye: édesanyámtól hallottam a világ hét csodájáról és más történelmi, régészeti érdekességekről, majd magam is elmentem a könyvtárba, és ilyen jellegű könyveket olvastam.
Hogyan került mégis képzőművészeti szakközépiskolába az egyetemre felkészítő gimnázium helyett?
Az alapiskola utolsó évében kevés információm volt arról, hol is lehet régészetet tanulni, vagy hogyan lehet bekerülni. Azt viszont tudtam, hogy szeretek festeni, rajzolni, ezért a Kassai Iparművészeti Szakközépiskolába jelentkeztem. Ott aztán a művészettörténet órán az ókori civilizáció megint megfogott, és eldöntöttem: régész leszek. Az érettségi után jelentkeztem a nagyszombati egyetemre, később a doktori fokozatomat is ott szereztem.
Diplomával a zsebében egyenes út vezetett a Füleki Vármúzeumba?
Az egyetemi tanulmányok kötelező része a terepgyakorlat, tehát ásatásokra jártam. Amikor a szakdolgozatom kapcsán felkerestem a Füleki Vármúzeum akkori igazgatóját, Agócs Attilát, ő megkérdezte, nem lenne-e kedvem nyaranta bekapcsolódni a füleki vár ásatásaiba. Igent mondtam, így később a Vármúzeum lett az első munkahelyem: először rész-, majd teljes állásban. Feladataim közé tartozott a régészeti ásatásokkal kapcsolatos terepmunka, anyagfeldolgozás, ásatási jelentés készítése, leletek nyilvántartása és feldolgozása, de kurátorként kiállításokat is szerveztem, és publikáltam is. A Vármúzeum szerves részeként működő Nógrádi Turisztikai és Információs Központ munkájából is kivettem a részemet, ahol a város és a környék turisztikai látványosságainak népszerűsítése volt a feladatom.
Március ötödikétől igazgatóként vezeti az intézményt. Milyen tervekkel vágott neki?
Mindenképpen folytatni szeretnénk a Vármúzeum eddigi tevékenységét: a gyűjteménygyarapítást és annak prezentálását, a várral kapcsolatos állagmegóvást, valamint a kiállítások, kulturális rendezvények szervezését. Nem kis feladat lesz annak a hat projekteknek a megvalósítása sem, melyeket még tavaly elterveztünk. Aktuális gondok is mindig akadnak, jelenleg ilyen a vár feljáratának statikai felújítása és a vízelvezetés megoldása. Fontos feladat marad a vár népszerűsítése is. Készítettünk egy tájékoztató csomagot szlovákiai iskolák számára, és hasonlót tervezünk összeállítani Magyarország felé is. Mivel egyre jobb az együttműködés az utazási irodákkal is, szeretnénk e téren is bővíteni kapcsolatainkat. A könyvtárban jelenleg gyereksarok, azaz új olvasóterem kialakítása folyik külön a gyerekek számára.
A feladatokon túl mi lenne a szívügye?
Azt gondolom, hogy egy múzeum fő feladata, nem a fesztiválok szervezése, hanem a tudományos munka. Fontosnak tartanám a vár régészeti kutatásainak feldolgozását és bemutatását, nem csupán a turisták, hanem a fülekiek számára is, hogy tudatosítsák: Fülek történelme nem a középkorral kezdődik csak azért, mert itt van egy középkori vár. Nem biztos, hogy a helyiek ismerik városuk múltját, és tudják, hogy ez a terület már a kőkorszaktól lakott volt. A szívügyem az, hogy Fülekről minél több történelmi, néprajzi kutatás szülessen, és megtörténjen ezek feldolgozása és publikálása.
Milyenek az első benyomásai az igazgatói székben?
Rengeteg az adminisztráció, sok időt vesz el a rendezvényszervezés, illetve a látogatókkal vagy más múzeumokkal való kapcsolattartás. Ugyanakkor nagyon pozitívan élem meg, hogy kifejezetten jó a kommunikáció a különböző intézményekkel helyi, országos, sőt nemzetközi szinten is, melyhez nagy segítség volt az előző igazgató, Agócs Attila által kialakított kapcsolatrendszer. Sok elvégzendő feladatom van, de motiváló ez a munka, mert az ember látja az eredményét.
Illés Kósik Andrea, fotó: Marian Mesiarik (Füleki Hírlap, 2015/5)
