Lekenyében is megünnepelték a CSEMADOK megalakulásának 70. évfordulóját. 2019. november 9-én jó hangulatú közösségi találkozás valósult meg, amelynek vendége volt Csáky Pál író, valamint Máté Adrienn, aki zenés előadásával kápráztatta el a jelenlévőket.
„Megalakulásának 70. évfordulóját ünnepli idén a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – a Csemadok. Ez alatt a majd háromnegyed évszázad alatt kis falunkban is többen álltak már kultúránk szolgálatában. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy szükség van egy magyar szervezetre, kultúránk megőrzése érdekében. Ebből az alkalomból egyszerű, szerény kis programmal készültünk. Az elhangzott népdalcsokrot követően a CSEMADOK hetven és a szlovákiai magyar közösség száz évét bemutató könyv ismertetésére kerül most sor” – nyitotta meg a rendezvényt Beke Beáta, a Csemadok Lekenyei Alapszervezetének elnöke.
Csáky Pál röviden, mégis történelmünk fontos pillanatait érintve mutatta be az Értékeink – Száz éves a szlovákiai magyar közösség – Hetven éves a CSEMADOK című könyvét. Elmondta azt is, hogy az akkori politikai hatalom célja az volt, hogy a kor ideológiáját magyar nyelven adják tovább és megpróbálják a magyarokat integrálni Csehszlovákiában.
„A felsőpolitikai szándék az az volt, hogy a kommunista párt ideológiáját a magyarok között, a CSEMADOK próbálja valamilyen módon napról – napra terjeszteni. Mi történt a valóságban?” – tette fel a kérdést, amelyre kifejtette:
„Itt kell megint csak fejet hajtani az emberi tisztesség és a belső iránytűk előtt. A felvidéki magyar közösség soha nem a felvázolt módon élte meg a Csemadok-ot. Úgy tekintettek rá, hogy ez az a fórum, ez az a minden, ahol magyarok lehetünk, magyarként beszélhetünk, énekelhetünk, játszhatunk színdarabot. Ez volt a nagy magyar fórum. Jegyzőkönyvek vannak arról, hogy hányszor hívatták be a CSEMADOK vezetőit, és mondták el, hogy nem jól működik ez a CSEMADOK, valamit csináljatok, mert az emberek magyarkodnak, és nem azért hoztuk létre, hogy ti itt magyarkodjatok, hanem azért, hogy politikai munkát végezzetek. Az emberek, a több százezres CSEMADOK tömeg, az pedig élte a maga életét, és megpróbálta a CSEMADOK-ban megtalálni az otthont. Itt van velünk ma is a CSEMADOK, lényegében mi alkotjuk mindannyian a CSEMADOK-ot. Úgy gondolom, hogy ezt a lángot, ezt a folyamatot tovább kell vinni. Addig lesz magyar Szlovákiában, amíg lesznek emberek, akik számára ez fontos, akik meg is tudnak szerveződni. Néha a politika megbillen jobbra vagy balra, de az anyanyelv, a kultúra az egy elefántcsonttorony. Ez a könyv főhajtás akar lenni ama többszázezer felvidéki magyar ember irányába, akik vállalták azt a történetet, amit elmondta, akik képesek voltak minden községben megszervezni a CSEMADOK-ot, akik mozgatták a kultúrát. Ez egy lenyomat, Pozsonytól Nagykaposig. Visszaemlékezések vannak benne. Arra tudom biztatni Önöket, hogy írják meg az elmúlt hetven év CSEMADOK történetét akár helyi szinten is” – zárta előadását Csáky Pál.
Ezt követően a jelenlévők közül huszonkilencen vehették át a „Hűség” emléklapot, amelyet az alapszervezet vezetőségi tagjai nyújtottak át.
„Sokszor és sokunkban felmerült már a kérdés: szükség van-e díjakra, kitüntetésekre, elismerésekre, hiszen – hál’Istennek még mindig – annyian vannak közöttünk, akik szerényen, csendben, bölcs szeretettel gyógyítják, építik a másik embert és közösségeinket, s ezért a hangyamunkájukért a létező legnagyobb kitüntetésre lennének érdemesek – mégsem talál rájuk semmilyen díj, sokszor még köszönő szavak sem. Ugye mégis érezzük, hogy ez nem helyes, s magunkban kérdezzük: miért nem kapják meg az elismerést, a köszönő szavakat az arra érdemesek, hiszen e gesztus által elismert és elismerő egymást erősíthetné értékrendjében és a további közös munkában! Véleményem szerint azokkal, akik alkotómunkájukkal, hatósugarukkal túllépik a saját komfortzónájukat, akik nemcsak elfogadják, hanem fontosnak tartják és tovább is adják hagyományunkat tegyünk kivételt. Lekenyében alapszervezetünk 2003-ban alakult meg újra, és jelenleg több, mint nyolcvan főt számlálunk. Az újraalakulás kapcsán egy kézzel írott névsorból tudtuk megállapítani, hogy kik voltak az újraalakulást megelőzően tagok, és közülük kik maradtak azok, az újraalakulást követően is. Ők azok, akik ma emléklapot vehetnek át, ami egyfajta jelképes köszönetünk irányukba” – fogalmazott Beke Beáta.
Az estet fogadással és a hetvenedik „születésnapra” készült torta felvágásával és a könyvek dedikálásával zárták Lekenyén.
