Nehéz szívvel olvastam a cikket csütörtök este, hogy Balog Zoltán, így nyilatkozik rólunk: „A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.”
Üzenjük neki: mi már nagyon rég eldöntöttük, nem tehertétel akarunk lenni, hanem erőforrás. Mi, magyar cigányok, akik a magyar himnuszra könnyezünk, akik Hosszú Katinka hétfő esti aranyérméért ugyanúgy szurkoltunk, mint a világosabb bőrű testvéreink, csak erőforrás lehetünk a magyar közösségnek.
Én, mint Gömörben élő magyar roma tanárember kérdezem: azt a közösséget, amely a Rimaszombati járás magyar tannyelvű iskoláiban a magyar elsősök 86%-át adja, hogyan lehet teherként kezelni? Hány magyar első osztály nyílhatna a Rimaszombati járásban a magyarul beszélő romák nélkül?
Közösségem nevében írom: mi szerves részei akarunk lenni a szlovákiai magyar kisebbségnek!
Megjegyzem, nekünk, szlovákiai magyaroknak kellene itt elgondolkodni, és eldönteni, hogy hogyan építsük tovább iskolarendszerünket, hogy az egyaránt megfeleljen romáknak és magyaroknak, és gyerekeink megtanuljanak békében együtt élni, egyformán hasznos részeivé válni a társadalomnak, legyenek romák vagy magyarok, magyarok vagy romák. Közösen többet érünk!
Vavrek István, tanár, a romaügyi kormánybiztos helyettese,
2017. július 24.
