Az idén már huszonhatodik alkalommal rendezték meg Jászón a kempingben a nyári szabadegyetemet. Az egyhetes rendezvény az idén is rengeteg érdekességet kínált, főleg a konzervatívabb értékrend képviselőinek, közte a résztvevők virtuálisan Gömörországba is ellátogattak. Csak a rendszeres látogató vette észre, hogy ez a rendezvény is – mint minden a Felvidéken –, alaposan megfáradt. Bár gyerekekből volt elég – akik elsősorban szórakozni jöttek a szüleikkel vagy a nagyszüleikkel –, a „befogadóképes” érdeklődők létszáma alaposan megcsappant illetve éveik száma közelíti vagy meg is haladja a nyugdíjaskort. Ráadásul a támogatások is egy ideje már csak csordogálnak, a szervezők abban sem biztosak, hogy jövőre meg tudják-e még ezen a helyen rendezni a tábort, ugyanis az állandóan változó tulajdonosok türelme is véges.
Lassan mintegy három évtizede, mintegy a somodi nyári tábor folytatásaként jött létre alig pár tíz kilométerrel onnan a Jászói Nyári Szabadegyetem, amely később felvette Mécs László nevét. S ahogy Mécs neve is ígérte, elsősorban a konzervatív értékrend képviselőinek kínált színvonalas művelődési és kikapcsolódási programot. Ráadásul gyönyörű környezetben, nem messze a jászói tótól és premontrei apátságtól. Évekig elképzelhetetlen volt a tábor például Pomogáts Béla irodalomtörténész nélkül, akinek első dolga mindig az volt, hogy megmártózott a jéghideg vizű tóban. Nincs már Pomogáts Béla, s mintha a szervezők is megfáradni látszanának. Ami nem csoda, egyre nehezebb résztvevőket toborozni, a fiatalabbakat elcsábította a Gombaszögi Nyári Tábor, amelyet egy időben ráadásul rászerveztek a jászóira, s a pénz is egyre kevesebb.
Az idén a Kisebbségi Kulturális Alap 4 ezer eurót ítélt meg a tábor megszervezésére, ami mondjuk meg, szinte semmire sem elég. Az a pár lelkes szervező aki évek óta megtörhetetlenül szervezi a tábort, vagy nyugdíjasként vagy a saját szabadsága rovására teszi, s költözik ki egy hétre Jászóra. Egy egész hetes akciót megszervezni, tartalmas programokkal feltölteni nem is olyan egyszerű dolog, igazi férfimunka. Még akkor is, ha vannak rendszeresen visszatérők, akik nélkül elképzelhetetlen lenne már a rendezvény. Zombori Ottó, Demko András, Fehér István, Czapáry-Martincsevics András Magyarországról, ahogy ilyen előadónak számít már a gömörológus B. Kovács István is. S megvannak a hagyományos programpontok is, így például a gyalogtúra a debrődi Szent László-forráshoz és növénytemplomhoz, a hagyományos filmvetítések (az idén levetítették a Most vagy soha! és a Semmelweis című vadonatúj alkotásokat, de itt volt a táborban egy szintén visszajáró, Koltay Gábor is), vagy a megnyitó ünnepség, amelyen a környék előadóinak és csoportjainak színe-java részt vesz. De gazdag programot kínálnak a legkisebbeknek is, a kézműves-foglalkozások mellett például ottjártamkor épp a szintén gömöri Badin Ádám tartott interaktív mesedélutánt.
„Lehet, hogy ez az utolsó évfolyam Jászón, az állandóan változó szlovák tulajdonosok egyre kevésbé toleránsak, hisz azt a kevés pénzt, amit kaptunk, majd ősszel kapjuk kézhez” – mondja Zborai Imre, a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának a titkára, aki munkatársaival már keresi az esetleges póthelyszínt a következő esztendőre. Mert feladni nem lehet. Némiképp bizakodóbb a tábor lelke, a programok megálmodója és összeállítója, a gömöri származású Mihályi Molnár László, aki az idei évfolyamot szinte teljes egészében Gömörnek szerette volna szentelni. Végül az anyagiak miatt (is) nem így történt, de azért a szerdai nap egy részét – ha virtuálisan is – Gömörben tölthették a tábor lakói, s azok az érdeklődők, akik kifejezetten a gömöriek kedvéért ruccantak le a táborba. Bár az első betervezett előadó, Tóth Zoltán költő, a Kerecsen Motoros Egyesület elnöke nem érkezett meg, a másik három előadó érzékletes képet adott erről a magyar nyelvterülten belül is különleges régióról, amely valahol Magyarország kicsiben, nem véletlenül beszélünk Gömörországról.
Farkas Ottó író, monda- és történetgyűjtő a magyar nyelvterület egyik legelzártabb régiójának, a Medvesaljának a szakértője, bár ő maga nem medvesaljai, pár kilométerre él a Medvesalja határaitól, amelyhez mindössze hat település tartozik. Jászón az utolsó kötetére, a Betyáros történetekre fókuszált, amely jóval kitekint a Medvesaljáról, hisz a felvidéki betyárok történetét hozta megfogható közelségbe, s ezen betyárok egy része bizony járt Jászó környékén is. Farkas Ottó évtizedekig újságíróként majd magánvállalkozóként kereste kenyerét, s ez utóbbinak köszönhetően nyugdíjas éveiben elkezdhette könyvekben is közreadni azt a rengeteg kincset, amelyet egy élet munkája során felgyűjtött. A napokban jelenik meg a 23. kötete, amelyben az egykor újságokban megjelent cikkeinek válogatását adja közre.
Két előadással szerepelt Jászón a már visszajárónak számító B. Kovács István, aki előbb gömörológusként magát Gömörországot mutatta be, majd a palócok eredetéről tartott izgalmas előadást. Rimaszombatból érkezett Gaál Lajos barlangász is, aki viszont a jászói és szádelői barlangokról illetve annak betyárairól tartott előadást, a vidéket jól ismerő helyieket is alaposan meglepve. Mint elárulta, Szlovákia a barlangok hazája, 7 750 barlangról van a szakmának tudomása, ezek közül vannak ismertek, s vannak olyanok is, amelyekről csak páran tudnak. S mennyi lehet, amelyről még a szakma sem. Jászó és környéke ebből a szempontból igazi paradicsomnak számít, hisz az országnak ez a része tele van barlangokkal, amelyek története számos érdekességgel és főleg legendával szolgál. Jó párat hallhattunk Gaál Lajostól is, aki Farkas Ottó előadásához kapcsolódva a barlangokba menekült betyárok történeteivel is megismertette a hallgatóságot, s elárulta azt is, új könyve jövőre jelenik meg, amely a Betyárok a barlangokban munkacímet viseli.
Juhász Dósa János,
fotók: Mihályi Molnár László és Demko András
