Nem akartam hinni a szememnek, amikor felfedeztem a gyászjelentését az egyik közösségi oldalon. Amikor pár éve utoljára találkoztunk, biciklivel jött velem szembe az SzNF utcában, de megállt egy pillanatra, hogy üdvözöljük egymást. Hazafelé tartott Nagytörékre, sportember lévén természetesen az utat vagy futva vagy kerékpárral tette meg. Évtizedekig elképzelhetetlen volt nélküle a rimaszombati többpróba, röplabda vagy turisztika. De országszerte ismerték, hisz bíróként, szakvezetőként járta az országot, sőt a külföldet is.
A Gömöri Hírlap Szerkesztőségében ismertem meg, ahová rendszeresen hordta az egyes rimaszombati érdekeltségű sportágak eredményeit, s amikor odaadta a szlovák kollégámnak, mindig odaszólt nekem is: „megköszönném, ha lefordítanád”. Bár idősebb volt nálam, vele egy pillanatig sem okozott gondot a tegeződést, hisz közvetlensége talán nem is engedte volna meg a magázódást. Általa kerültem közel a VK Slovan női röplabdaklubhoz is, s lettem évekig a csapat lelkes rajongója. Ott voltam az évekig általa és Štefan Baláž által szervezett, s a mindenkori polgármester serlegéért kiírt nemzetközi röplabdatornának, amelynek állandó vendége volt a miskolci klub is. De ő volt az ötletgazdája és elindítója 1967-ben a régió legjobb sportolóit díjazó ankétnak is, amely 2023-ig (kivéve két covidos évet) megrendezésre került, s megélte az 50. évfolyamát is, aztán váratlanul megszűnt. 2023-ban rendezték meg utoljára Feleden, aztán már nem akadt jelentkező település, amely felvállalta volna a házigazdai szerepet.
Igor Antal 1943. december 15-én született Nagytöréken, s kisebb kitérőkkel egész életét a Nagytörék-Rimaszombat útvonal mentén élte le. Amikor 1961-ben leérettségizett Rimaszombatban, két évig gépészként dolgozott, s kötelező kétéves katonai szolgálata letöltése után (katonai évei alatt a II. ligás Dukla Znojmo röplabdacsapatában röpizett) hazatért Rimaszombatba, s 1964-től megszakítás nélkül egészen a haláláig a sport elkötelezett szolgálója lett. Sportfunkcionáriusként számtalan szövetségben tevékenykedett, s irányította a gömöri sportéletet. Főleg a röplabda, a többpróba és a turisztika állt hozzá nagyon közel, s nemcsak sportvezetőként, játékvezetőként vagy edzőként szolgálta a sportot, de önmaga is példát mutatott, ezzel is a sport szeretetére nevelve az ifjúságot. Amíg egészsége engedte naponta futott, biciklizett és úszott. S tette ezt úgy, hogy soha nem várt érte semmilyen hivatalos elismerést. 2018-ban Šimko József polgármesteri díjjal tüntette ki, de két évvel később az akkori képviselő-testület szégyenletes módon nem szavazta meg számára a Városdíjat. Ahogy abban az évben Hacsi Attila sem kapta meg a díjat, de őt egy évvel később legalább kárpótolták.
Bizonyára nem lehetett úgy nyugodt szívvel meghalnia, hogy gyakorlatilag mindent felszámoltak mögötte, amiért egész életében küzdött. Megszűnt a nagytöréki focicsapat, romokban a járási futball, amely annyira meghatározta az életét, 50 éves működés után megszűnt a VK Slovan női röplabdacsapat, ahogy nem működik már élete fő műve, a sportolói ankét sem. De számunkra ezáltal még inkább felértékelődött a több évtizedes, lelkes munkája, s talán lesz még idő, amikor feltámadnak majd haló poraikból.
Igor Antalnak pedig jár a nagy-nagy köszönet. S nemcsak a munkájáért, hanem a különlegesen finom házi pálinkáiért is, amelyet minden röplabdaverseny alatt megkóstolhattam.
Igor, nyugodj békében!
Juhász Dósa János
