Végéhez közeledik a 45. Honismereti Kerékpár Túra, amelynek keretében július 26. és augusztus 4-e között Gömörrel ismerkednek a résztvevők. Több mint harminc helyszínt bejárva, lakóikat, érdekességeiket és értékeiket meglátogatva teker napról napra a lelkes csapat.
„Az idei túra egy gyöngyfüzérnek egyik gyöngyszeme, ugyanis beszeretnénk járni az ezeréves határnak többnyire magyarok által lakott területeit. Túráinkat az ezeréves határnál, a Morva folyónál kezdtük meg. Végig mentünk az Erdőháton, a Dunamentén, Csallóközt bejártuk, Zoboralján voltunk és Mátyusföldön, felmentünk a Garammentén egészen Zólyomig, és bejártuk már a bányavárosokat. Tavaly pedig az Ipolymentén voltunk. A jelenlegi túra a negyedik gyöngyszem a sorozatban. A tavalyit Losonctól nyugatra kezdtük meg, az ideit pedig keletre, Ragyolc községnél, és elindultunk a B. Kovács István által megfogalmazott Gömörországot bejárni” – nyilatkozta a Gömörilapnak Köteles László, aki negyvenedik alkalommal vesz részt a kerékpártúrán, és aki ebből körülbelül huszonötöt szervezett is.
„Most éppen Felső – Gömörben járunk, a Gömör – Tornai Karsztban, amelynek a természeti kincsei mellett gazdag kulturális és történelmi szépségei olyanok, amelyeket meggyőződésem, hogy mindenkinek illene megismerni. És vannak apró gyöngyszemek is, mint például Lekenye község – ahol ma voltunk -, gyönyörű kis temploma, amelyet sajnos csak az ismer, aki megáll, bemegy és felfedezi. És vannak szívélyes emberek, akik szeretettel fogadnak, bár az országnak ez a vidéke nem a leggazdagabb. Szinte mindenütt találkoztunk azzal, hogy a fiatalok elvándorolnak, van egy etnikai rátelepülés falvainkra, az elhagyott házakra, de ennek ellenére mindenütt szívélyes, őszinte vendéglátásban volt részünk” – tette hozzá Köteles.
A hetvenes években a kerékpártúra szükségből alakult ki, amikor az akkori hatalom megtiltotta a nyári művelődési táborok megszervezését. Egy csavaros eszű jogász, Szabó Rezső javasolta, hogy a törvényeket megkerülve kétnaponta költözzön a tábor, és ebben az esetben nem kellett engedélyt kérni hozzá. Az 1975-ös évek táján a legegyszerűbb volt a főiskolások részére ezt megoldani kerékpáron.
„Egyszerűen áttekertek a szomszédfaluba, és rájöttek, hogy útközben vannak látnivalók. Helyi érdekességekkel és emberekkel találkoztak, amelyeket csak az adott helyen lehet megismerni. A túra végén megszületett a döntés, hogy folytatni kell. A folytatás a keleti végekről indult, és kialakult az az elképzelés, hogy megismerkedjenek a résztvevők szülőföldjükkel, az adott helyeken élőkkel, és barátságokat kössenek. Amikor átléptük az etnikai határt, akkor még hatványozottabban jelentkezett az igény, mivel van egy történelmi felelősségünk is az olyan kulturális, történelmi, de akár természeti szépségeink iránt, amelyeket elhanyagolnak, vagy esetleg el akarnak pusztítani. Ezeket igyekszünk feltárni, megörökíteni, visszahozni a köztudatba, és ha lehet, akkor meg is menteni az utókornak” – fejtette ki Köteles László a túráik hozadékát.
Az idei túrát Szilicén fejezik be, úgy, hogy a következő szorosan kapcsolódhasson rá, hiszen terveik szerint a túrát jövőre a karsztnak a másik végéről kezdik majd. Szádellőtől szeretnék végig járni az Abaúj – Torna – Zemplén – Ung – vidéket, átmenni Kárpátaljára, és eljutni Vereckéig.
