Nagy érdeklődés kísérte a Zsófia – Krasznahorka úrnője című kiállítás megnyitóját június 9-én, melyen Nagy Csaba tárogatóművész előadását követően Barczi Gyula, az intézmény igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Lörinčík Silvia és Máté Tímea, a kiállítás kurátorai mutatták be a 2016-os nyári idény középpontjában álló titokzatos sorsú Serédy Zsófiát és a hozzá kötődő, szeptember közepéig látogatható tárlatot. A megnyitón a múzeum munkatársain kívül a bárónő múmiájának vizsgálatában résztvevő kutatók is beszámoltak eredményeikről.
A 20. század 60-as éveiben Jozef Novák professzor tanulmányában megkérdőjelezte a holttest személyazonosságát, állítása szerint – a grófné portréja és az üvegkoporsóban fekvő nő közötti hasonlóság miatt – az elhunytban Dőry Terézt vélte felfedezni. Mint azonban Barczi Gyula, a múzeum igazgatója elmondta, történelmi forráskutatások és részben antropológiai vizsgálatok nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy valóban Serédy Zsófia pihent több mint száz éve a krasznahorkai vár kápolnájában. „Bár korabeli portré nem maradt fenn Zsófiáról, a közelmúltban végzett alapos antropológiai kutatások egyértelműen kizárták, hogy Dőry Terézről lenne szó” – nyilatkozta Silvia Bodoriková, a pozsonyi Comenius Egyetem Antropológiai Tanszékének igazgatóhelyettese. A kutatók jelenlegi álláspontja szerint Zsófiaé a tetem és most már a látogatók is képet alkothatnak arról, hogyan nézhetett ki életében, hiszen a kiállítás részeként megtekinthető az a rajzolt arckép, illetve plasztika, amelyet a koponya alapján rekonstruáltak – mondta Bodoriková, hozzátéve, néhány minta továbbra is elemzés alatt áll, a kutatás még nem zárult le, jelenleg is zajlik.
A Zsófia, Krasznahorka úrnője című kiállítás hét teremben, több mint száz, többségében a 17-18. századból származó műtárgy, dokumentum segítségével igyekszik bemutatni Serédy Zsófia életútját, korának történelmét, művészetét. „A kiállítás létrehozásában a Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum több mint tizenöt, a hazaiak mellett magyarországi és romániai intézménnyel működött együtt” – számolt be Máté Tímea művészettörténész, a múzeum igazgatóhelyettese, a kiállítás egyik kurátora. A Serédy Zsófiához, illetve korához kötődő tárgyak nagy része a betléri múzeum gyűjteményéből való, melyek eredetileg az Andrássy család tulajdonába tartoztak.
A kiállítás szervezésének kezdetén nagyon kevés megbízható információ állt rendelkezésre Serédy Zsófiáról – avatott be a részletekbe Lörinčík Silvia történész, a kiállítás másik kurátora. Kutatásaikat 19. századi magyar történészek, köztük Thaly Kálmán munkáira, illetve a rozsnyói, lőcsei, kolozsvári levéltárakban, intézményekben található adatokra alapozták. Zsófia valószínűleg1663-ban született tehetős erdélyi családban, első férje Rhédey Ferenc volt, akinek halála után I. Andrássy István báróval kötött házasságot. Serédy Zsófia sorsáról, férje szerepéről Lőcse feladásában és Korponayné Géczy Juliannához fűződő szerelmi viszonyáról Jókai Mór romantikus regényében, A lőcsei fehér asszonyban olvashatunk. A levéltári adatok szerint 1710-ben hunyt el, a krasznahorkaváraljai plébániatemplomban eltemették, majd amikor megtalálták csodával határos módon szinte sértetlen, természetesen mumifikálódott holttestét, nagy pompával áthelyezték a vár kápolnájába. Átvészelte a történelem viharait, a krasznahorkai várat sújtó 1818-as és 2012-es nagy tűzvészeket. Szarkofágját a második katasztrófa óta restaurálták, amit a most megnyílt kiállítás keretében, csakúgy, mint a titkokkal övezett Zsófia új ruhába öltöztetett múmiáját szeptember 18-ig a betléri kastélyban tekinthetik meg a látogatók.
